Kilépne az árnyékból

Ebbéli meggyőződésünket alátámasztandó, hívjuk fel a figyelmet ama tényre, hogy a kontinens egyik leghíresebb sportlapja, a tekintélyes La Gazzetta dello Sport nyolcas osztályzattal értékelte a Lazio középpályásának játékát. Márpedig a milánói újság roppant szigorú ítésznek számít, a legritkábban szokott dobálózni ilyen számokkal. Döntésében bizonyára az is közrejátszott, hogy a mérkőzés legjobbja nemcsak két remekbe szabott, Buffon kapust megoldhatatlan feladat elé állító lövésével tűnt ki, de az egész összecsapás folyamán remekül mozgatta a római kékek támadásért felelős szekcióját.
Ez egyébként Fiore egész idei szezonjáról elmondható. Nem véletlenül áll a nyáron a nevek alapján jelentősen meggyengült Lazio (távozott többek között Crespo, Mendieta és Nesta) a tabella második helyén. Hősünk, mint az a minapi, az Inter elleni 3–3 után adott interjújából kiderül, természetesen nem hangsúlyozza túl saját szerepét. "Megtaláltuk a tökéletes egyensúlyt a csapaton belül, és megmutattuk, hogy képesek vagyunk a legkiválóbbakkal is felvenni a harcot. Jelenleg mi játsszuk a legjobb futballt a ligában, jóllehet az idény elején még mindenki a Milant ajnározta. Mindanynyian unjuk már, hogy a sajtó az elmaradt fizetésünkön lovagol. Állítom, hogy mi nem törődünk ezzel, csakis a focira koncentrálunk, úgyhogy a szurkolóknak nem kell aggódniuk. Nincs szándékunkban lerombolni, amit kemény munkával felépítettünk” – hangzott a rokonszenves nyilatkozat.

Érdekesség, hogy ebben a bajnoki idényben a mostani kettőn kívül mindössze egyszer talált be eddig, de nem akármikor: a Roma elleni, 2–2-re végződött városi derbin. Úgy tűnik, a nagy meccsekre húzza fel a góllövő cipőjét, ami egy ilyen poszton szereplő futballistától legalábbis elfogadható. Ô a két csatár mögött játszó, azokat rendre kiszolgáló karmester – legnagyobb balszerencséjére. A squadra azzurrában ugyanis olyan vetélytársakkal verte meg a sors, mint Francesco Totti és Alessandro Del Piero, akik szintén e pozícióban érzik a legjobban magukat, s nemigen tudott mellettük érvényesülni. Ezzel magyarázható, hogy huszonnyolcadik születésnapjához közeledve Fiore mindössze huszonegy válogatott meccset tudhat maga mögött.
Kevesebb mint három éve, 2000 februárjában debütált a nemzeti tizenegyben, a Svédország ellen 1–0-ra megnyert összecsapáson. Bár korábban már begyűjtött két UEFA-kupát a Parmával, ebben az időszakban, az Udinese labdarúgójaként hívta fel magára a figyelmet. Dino Zoff szövetségi kapitány az Európa-bajnokságra is kivitte magával, ahol a csoportmérkőzések során a társházigazda belgáknak be is lőtte élete első válogatott gólját. Később viszont hiába igazolt a sztáregyesületnek számító Lazióhoz, Giovanni Trapattoni nem bízott benne. Olyannyira nem, hogy bánatára az idei világbajnokságot is csak tévén nézhette.
Pedig valaha az U21-es gárda alapemberének számított az olasz "csizma” legdélebbi tartományában, Calabriában született Fiore. Már 17 évesen, a Cosenza futballistájaként felfigyeltek rá, s amikor végre az első osztályba került, meghívták a korosztályos válogatottba. Azóta ugyebár nem volt nagy szerencséje ezen a fronton, de ha így folytatja, a világoskék mez ismét könynyen azúrkékké "változhat” rajta.