Lábtenisz - aranyéremről álmodozva

B. N. Z.B. N. Z.
Vágólapra másolva!
2002.12.13. 22:03
Címkék
Világbajnoki ezüstérmet nyerni bármilyen sportágban nagy dolog. Legyen az a világ legnézettebb játéka, vagy pedig olyan, amelyik még csak gyermekcipőben jár  legalábbis hazánkban. A lábteniszről van szó, illetve arról, hogy a sportág ötödik világbajnokságát a közelmúltban Szombathelyen rendezték, s ezen a tornán a 28 éves Schumi Dorottya egyéniben ezüstérmet szerzett. A Renova SE NB I-es nagypályás futballcsapatában szereplő sportolóval a lábtenisz mellett természetesen a labdarúgásról is beszélgettünk.
– A lábtenisz egyelőre nem örvend nagy népszerűségnek hazánkban. Milyen feltételek között tudtak készülni a versenyekre?– Nem is annyira a felkészüléssel, hanem inkább a versenyzéssel van gond. Nincs hivatalosan kiírt bajnokság, csupán egy nyári kupa zajlik rendszeresen, Siófokon, a játékosok száma korlátozott, és – a kérdésére válaszolva – a körülmények sem éppen rózsásak. Kevés az edzéslehetőség, télen nehéz előteremteni a pénzt a terembérlésre, így tulajdonképpen csak szabadtéren tudunk edzeni, és hát ehhez jó idő szükségeltetik.– Az első világbajnokságára hogyan sikerült felkészülnie?– A fentieket is figyelembevéve, nem túl tökéltesen. Az anyagi gondok miatt évente kétszer három napra tudunk csupán elmenni edzőtáborozni, emellett az ősszel részleges oldalsó térdszalag-szakadásom volt, és ez nagyban hátráltatott a felkészülésben.– Ön a nagypályás Renova csapatában futballozik. Hogyan sikerül összeegyeztetnie a két sportágat?–Nem nehéz, hiszen a lábteniszben nem tréningezünk túl sokat. Most valamelyest "jól” is jött a sérülésem, hiszen futballozni úgysem tudtam volna, de felépülésem alatt a lábteniszre koncentráltam. Ha minden jól megy, akkor tavaszra már gyógyult leszek, és elkezdem a felkészülést a nagypályás tavaszi szezonra. A kispályás futballt ezen a télen nem erőltetem, ugyanis nem szeretnék megsérülni, de ha fitt vagyok, akkor elképzelhető, hogy tavasszal kiegészítő játékosként erősítem majd a REAC futsalcsapatát… Ez egyelőre csak egy szép terv, nem tudom, hogy mi valósul meg majd belőle. Az, hogy végül is felépülhettem, és részt vehettem a szombathelyi rendezvényen, az nagyban köszönhető Turtóczki Sándornak, az MTK Hungária juniorcsapatának edzőjének, hiszen erőnléti tréningeket tartott számomra.– Milyen tervekkel indult el a a szombathelyi világbajnokságon?– Úgy vágtam neki a vb-nek, hogy a legjobb négy közé kerüljek, a nem túl bíztató felkészülésem miatt ugyanis vérmesebb reményeim nem lehettek. A selejtezők után, egy szlovák és egy cseh játékos legyőzését követően a döntőben a negyvanhat éves román Dorina Paunától kaptam ki kétszer is tizenegy:hatra, így ezüstérmet szereztem.– Hát, nem egy ifjú hölgy győzte le… Nem volt csalódott?– Abszolút nem voltam elkeseredve, mert az az igazság, hogy nem érdemeltem volna meg az aranyérmet, ugyanis az ellenfelem sokkal jobb volt nálam. Ráadásul a románok heti öt edzéssel készültek a versenyre, míg mi… Az biztos, ha nincs a sérülésem, akkor szorosabb az eredmény, de az ezüstérem miatt sem vagyok elkeseredett.– Mik a további tervei a lábtenisszel kapcsolatosan?– Jövőre Csehországban rendezik az Európa-bajnokságot, majd két év múlva Horvátország ad otthont a hatodik lábtenisz világbajnokságnak. Szeretnék továbbra is lábteniszezni, és bízom abban, hogy az elkövetkezendő két évben valamelyik fontos nemzetközi viadalon az első helyen végzek.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik