Rogge-idézetek

# A belga színekben hajdanán három olimpián is vitorlázó világbajnok, rögbiben tizenhatszoros válogatott Jacques Rogge 2001-ben Moszkvában vette át a hatalmat a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban a spanyol Juan Antonio Samaranchtól. Tizenhét hónap telt el azóta, és most – az év elején Salt Lake Cityben elnöksége első (téli) olimpiai játékait celebrálta, a közelmúltban pedig a NOB 114. ülésszakát vezette le – elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy az elképzeléseit, vezető elveit tükröző kezdeti intézkedéseiből, gyakorlati lépéseiből az eddigieknél határozottabb, egyben a jövőt is konkrétabban körvonalazó következtetéseket vonhassunk le. Az amerikai Anita DeFrantz, a szervezet egyik korábbi (első női) alelnöke Mexikó után úgy summázta véleményét, hogy "a hosszú szendergésnek vége, új útra tért a bizottság, és ennek lényege, hogy olcsóbbá tegye a játékok rendezését, egyszersmind lehetővé tegye a szervezést, a lebonyolítást a kis nemzetek számára is”. Ezzel az egyébként számunkra is ígéretesen hangzó nyilatkozattal azonban túlságosan leegyszerűsítenénk mindazt, ami Mexikóvárosban, az ülésszak során történt. Azokban a napokban figyelmünket érthetően mindenekelőtt az öttusázás sorsa kötötte le, most viszont – a döntés elhalasztása után – érdemes értékelni a további fontosabb történéseket, és főként arra figyelni, ahogyan a NOB elnöke, Rogge véleményt formált a meghatározó kérdésekben. Végtére is ehhez kell igazodni. # Kezdhetjük eszmefuttatásunkat mindjárt az öttusával, illetve a vele közös sorsban osztozó baseballal, softballal, tehát azokkal a sportágakkal, amelyeket a programból történő törlés fenyeget. Rogge két fontos gondolatot nyomatékosított. Az egyik: "Bármi is történt, elértük, hogy az érintett sportágakat felráztuk, és akcióra késztettük. Mindegyikük hevesen reagált a programbizottság kritikáira, és ez csak használhat a mozgalom egészének.” A másikkal utalt a nem mindennapos külső nyomásra: "Az alapvető kérdést nem lehet elkerülni, fel kell tennünk magunknak: vajon nincsenek olyan sportágak a programon kívül, amelyek esetleg megfelelőbbek, helyük indokoltabb lenne a műsorban néhány hagyományossal szemben?” # A nemzetközi terrorizmus 2001 szeptembere óta sajnos folyamatosan a legidőszerűbb téma a nemzetközi közvéleményben, emlékezhetünk, ennek árnyékában peregtek le Salt Lake City téli játékainak versenyei is. Akkoriban sokakat meglepett Francois Carrardnak, a NOB főigazgatójának az a kijelentése, hogy a szervezet már 1972, a müncheni véres palesztin akció óta minden egyes játékok előtt katasztrófatervezetet készített arra az esetre is például, ha a megnyitó vagy záró esemény idején légi támadás érné a helyszínt. Ez alkalommal is hasonló előrelátást észleltünk: Rogge már a megnyitóbeszédében a következőket hangoztatta, miután utalt München tragédiájára, a Világkereskedelmi Központ New York-i ikertornyainak tavalyi megsemmisítésére, nemkülönben az atlantai 1996-os robbantásra. "A nemzetközi terrorizmus meg-megismétlődő jelenségeinek következtében a biztonság kérdésének minden nagyszabású sportesemény vonatkozásában első számú szempontként kell érvényesülnie.” A közgyűlés első napja után két sajtótájékoztatót is tartottak a vezetők. A másodikon szólalt meg a NOB gazdasági igazgatója, Thierry Sprungen. Beszámolt előbb a NOB hivatali szerkezetében eszközölt változásokról, majd arról a fejlesztési tervről, amelynek segítségével mintegy 52 millió dolláros összeggel emelhető meg az általános tartalékként jelenleg rendelkezésre álló 140 millió – arra a vészhelyzetre, szükségállapotra, ha bármilyen okok miatt olimpiai játékokat kellene felfüggeszteni vagy netán elhalasztani. # Amennyiben a végszavazás számszerűségeit vesszük alapul, azt mondhatjuk: sima ügy. Az 1999-ben a Salt Lake Cityvel kapcsolatos megvesztegetések hatásaként megkezdett reformok egyikeként a NOB tagjai nem látogathatják a rendezésre pályázó városokat. A szavazás ezt most 109:6 arányban megerősítette. Egy másik szavazáson – még Moszkvában, 2001-ben – Rogge a dél-koreai Kim Un Jong ellenében a második fordulóban 59:23 arányban nyert. Kim ottani programjában szerepelt a NOB-tagok újbóli látogatási lehetősége, az ázsiai sportvezető ugyanis megalázónak tartotta a tiltást, a NOB-tagok meggyanúsításaként élte át, és ennélfogva megengedhetetlennek tartotta a korlátozást. Ebben számos tag egyetértett akkor és most Mexikóban is Kim Un Jonggal, sőt ennek megfelelően nyilatkoztak néhányan az amerikaiak új olimpiai főnökével, Marty Mankamayerrel az élen, nyíltan azonban egyáltalán nem óhajtott az új elnök ellen fellépni a tagság. # "Semmiféle gyanakvásról nincs itt szó – elemezte Rogge. – Főként, ha ezek a látogatások megfelelő keretek között zajlanak le. Nem erről van szó. Egyszerűen nincs rájuk szükség, ráadásul túl költségesek. Az olimpiai koordinációs bizottságok – Athén esetében Denis Oswaldé, Pekingében pedig Hein Verbruggené – tökéletesen megfelelnek minden igénynek.” Az elismerésre méltó lendülettel munkálkodó elnök két idézetével zárhatjuk le a NOB-nak az aztékok földjén tartott közgyűlésének fejezetét. A Salt Lake City műkorcsolyázó versenyein tapasztalt pontozói manipulálásra célozva a következőket mondta a Mexikóvárosi Szépművészeti Múzeumban tartott beszédében: "Felhívom nemzetközi sportszövetségeink figyelmét: kövessenek el minden tőlük telhetőt a bíráskodás, pontozás, játékvezetés minőségének emeléséért és tisztaságának megőrzéséért. Ez az ára, hogy megőrizzük, illetve visszanyerjük a közönség bizalmát, a sportszerűségbe vetett hitét. Nincs könyörület a korrupcióval szemben!” # A doppingról is elszántan fogalmazott: "Kérem az olimpiai család minden tagját és kormányaikat, csatlakozzanak hozzánk abban az eltökélt erőfeszítésben, amelyet ez az élethalálharc követel tőlünk. Játékainkon nincs helye azoknak, akik nem küzdenek velünk vállvetve.” # A NOB 2005-ben, Athén játékai után esedékes közgyűlésének megrendezését Szingapúr nyerte el 69 szavazattal az 51 voksot gyűjtő Guatemala Cityvel szemben. A legközelebbi, a 115. ülésre 2003-ban, Prágában kerül sor.