Két kategóriában francia siker született az egyéni vb-n

Maschio, a meglepetésember

Az idei nyolcadliteres mezőny annak ellenére nagyon erős volt, hogy a tavalyi világbajnok James Dobb a 250 köbcentis kategóriában folytatta pályafutását. Az idénykezdet előtt legalább hét potenciális világbajnoki esélyest emlegettek. Végül azonban nem teljesültek be a jóslatok: nem a tavalyi 125-ös ezüstérmes Steve Ramon, a bronzérmes Erik Eggens, az amerikai sztár Tallon Vohland, a francia Luigi Seguy, a kétszeres olasz világbajnok Alex Puzar, a Nemzetek Krosszát 1998-ban megnyerő belga Patrick Caps vagy a holland Marc De Reuver lett a világelső. Egy 29 éves pilóta, a francia Mickael Maschio ugyanis világszenzációt okozott. A kawasakis végre nem a bukásaival, hanem a kiegyensúlyozottságával, valamint a győzelmeivel keltett feltűnést, ráadásul külső segítség nélkül, egymaga fektette két vállra a KTM-hadat. Az osztrák gyár sikersorozata annak ellenére szakadt meg, hogy a tizenkét vb-futamból hetet KTM-es nyert meg. De ez is kevés Maschio ellenében.
Pedig az idei világbajnokot még maguk a franciák sem tartották tehetségesnek, mondván: Jacky Vimondhoz, Jean-Michel Bayle-hez, Sebastien Tortellihez, Frederic Bolley-hoz és Mickael Pichonhoz képest – azaz a Maschio előtti francia világbajnokokhoz viszonyítva – a pilóta csak egy átlagos versenyző. És ez többé-kevésbé igaz is.
Maschio 1993-tól tagja a világbajnoki mezőnynek, ám ez idő alatt a 125-ös és a 250-es géposztály között ingázva, 2002 előtt csak két győzelemre volt képes, az összetettben pedig ötödik volt a legjobb helyezése. A négy japán márkát, a Suzukit, a Yamahát, a Hondát és a Kawasakit is kipróbáló krosszos tehát nem sokszor bizonyította tehetségét. Ehelyett Maschio a látványos bukásaival és a súlyos sérüléseivel vétette észre magát. Ezt a rossz szokását az idén sem vetkőzte le teljesen, ám a rossz napjait követően általában azonnal javítani tudott.
Maschio az első, Holland GP-n ugyan még csak az ötödik lett, ám utána egy-kettőre reflektorfénybe került: két győzelmet és két ezüstérmet szerzett, aminek köszönhetően magabiztosan vezette a tabellát. Az osztrák, a bolgár, a svéd és a belga futamokon viszont visszatért a régi Maschio, és bukásai miatt a KTM-es Patrick Caps átvette tőle az összetettbeli vezetést. Maschio azonban a balesetei ellenére képes volt arra, hogy a bukások után legalább egy negyedik, hatodik vagy hetedik helyet megcsípjen. A Német és a Cseh GP-n aratott diadalával, valamint az Orosz GP-n megszerzett negyedik helyével pedig a tizedik vb-szezonjában a csúcsra ért. Ahová a legnagyobb esélyes Ramon a saját hibájából, Caps a KTM érthetetlen magatartása miatt nem tudott feljutni. Előbbi versenyző fizikálisan felkészületlen volt, hiszen három győzelmét kivéve, rendre a fáradtsága miatt maradt le az érmes helyezésekről, Capsot pedig akkor tesztelte a 250-es mezőnyben a KTM, amikor a belgának a 125-ös vb-címért kellett csatáznia.

Everts, a rekordgyűjtögető

A félliteres géposztály győztese, az idén 30 esztendős belga Stefan Everts teljesen átírta a motokrossz történelmét. Everts már tavaly elmondhatta, hogy Eric Geboers mellett a második olyan krosszos, aki mindhárom kategóriában világbajnok tudott lenni, az idén pedig még erre is rátett egy lapáttal. Most már az ő nevéhez fűződik a legtöbb nagydíjgyőzelem, ezen kívül beállította honfitársa, Joel Robert utolérhetetlennek tartott rekordját, hiszen immár ő is hatszoros világbajnok. Az eddigi 155 nagydíján 54 GP-győzelmet, valamint 100 futamgyőzelmet arató Everts úgy kaparintotta meg a második ötszázas vb-címét, hogy az összes futamon érmet szerzett.
Everts azonban egy másik rekorddal is büszkélkedhet: 2002-ben először lett úgy világbajnok, hogy nem ő nyerte meg a legtöbb nagydíjat az idény során. Egy másik belga, a legtöbb 500-as nagydíjgyőzelemmel büszkélkedő négyszeres félliteres világbajnok Joel Smets ugyanis a négyszer nyerő Everts ellenében hatszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára. De mégsem őt ünnepelték!
Pedig Joel Smets nagyon készült arra, hogy revánsot vegyen, hiszen Everts már tavaly is legyőzte őt. Smets elszántsága az első két futamon észrevehető volt: Hollandiában és Spanyolországban esélye sem volt Evertsnek a győzelemre.
Smets azonban már tavaly bizonyította, hogy nem elsősorban a vb-címre, hanem Everts legyőzésére, pontosabban megalázására koncentrál. A túlzott rivalizálás azonban hamar megbosszulta magát: a harmadik, Európa GP edzésén Smets az utolsó körében, amikor már megszerezte a legjobb időt, elesett, és hát-, váll-, illetve lábsérülést szenvedett. Everts ezek után könnyedén nyert, Smets kálváriája pedig tovább folytatódott: a Francia GP előtti belga bajnokin újból megsérült, az Olasz GP-n tönkrement a KTM-je, az Osztrák Nagydíjon pedig bukott.
A négy kudarc után Smets visszaesett az összetett ötödik helyére, Everts pedig három győzelemmel és egy bronzzal tanyázott az első helyen. Evertsnek 137, miközben Smetsnek csak 85 pontja volt a hatodik futam után, azaz fél távnál gyakorlatilag eldőlt a vb-cím sorsa.
Kettejük legszorosabb csatája azonban még csak ezután következett. Svédországban Everts a verseny folyamán végig vissza tudta verni ellenfele támadásait, és végül 0.587 másodperccel ő lett a győztes. Az idei világbajnok ezután már csak számolt, és megelégedett az érmekkel is. "A szezon előtt arra számítottam, hogy győzelmekkel kezdem majd az idényt, de sajnos nem így történt és emiatt idegessé váltam. Smets azonban megsérült, azaz a legnagyobb ellenfelem sokáig nem rúghatott labdába ellenem. Az első győzelmem után megnyugodtam és ismét magabiztos lettem. Ezek után már csak akkor erőltettem a győzelmet, amikor muszáj volt, a többi esetben megelégedtem az éremszerzéssel. Amint a példa mutatja, úgy is lehet valaki világbajnok, ha a szezonban nem ő szerzi a legtöbb futamgyőzelmet” – nyilatkozta Everts, aki 2003-ban újabb hőstettre készül.
Az új motokrossz GP-ben Pichont is le akarja győzni.

Pichon, az utolérhetetlen

Mickael Pichon már az idénykezdetkor is a 250-es vb-cím első számú esélyese volt, a 26 éves krosszos mégis óriási szenzációt okozott. Senki sem gondolta volna ugyanis, hogy ekkora fölénnyel fogja maga mögé utasítani a riválisait. A Rakéta becenevű motoros 12 vb-futamból 11 győzelmet aratott! A menetelése természetesen rekorddömpinggel is járt: Tortellit megelőzve, ő lett minden idők legeredményesebb Francia Nagydíj-győztese; a 25 GP-sikerrel rendelkező bukósisakos Joel Robert, Stefan Everts és Torsten Hallmann mögött az 1962 óta létező 250-es vb negyedik legeredményesebb krosszosa a nagydíjgyőzelmek számát tekintve; ezen felül az immár kétszeres világbajnok pilóta előtt egyetlen más krosszos sem nyert egymás után kilenc vb-futamon!
Pichon – aki a tavalyi szezont is beleszámítva 26-ból 21 versenyt (!) megnyert – fölényét azonban mégsem az aranyak száma mutatja a legszemléletesebben. Az elmúlt három idényben a suzukis egyik legnagyobb ellenfele honfitársa, a szintén kétszeres 250-es világbajnok Frederic Bolley volt, aki Pichon utolérhetetlen tempója miatt hagyta abba a krosszpályafutását, és igazolt át a gyorsaságizók közé.
Pedig Pichonnak egyáltalán nem volt könnyű dolga. Törött ujjakkal kezdte a szezont, ráadásul a második, Spanyol GP-n, egy francia bajnokin elszenvedett bukás miatt, vállsérüléssel állt a rajtgépbe. Ugyanakkor viszont az ellenfelei nagyon elszántak voltak: Bolley a tavalyi kudarca után javítani szeretett volna; Joshua Coppins a Suzukitól eligazolva a Hondával szerette volna megverni egykori csapattársát; a háromszoros 125-ös világbajnok Alessio Chiodi pedig két felejthető idény után akart bizonyítani. Az örök második, a Hondához visszatérő Pit Beirer is új életet akart kezdeni, a KTM pedig hosszú évek után indított újra gyári csapatot, Dobbal és Gordon Crockarddal megerősödve.
Az erőfeszítés azonban hiábavaló volt: Coppins egy doppingvád miatt kiesett a ritmusból; Bolley bár szerzett három-három ezüstöt illetve bronzot, három futamon bukás miatt kiállt; Beirer fáradékony volt; Chiodi megsérült; Crockard csak két futamig találta meg az összhangot az új 250-es KTM-jével; Dobb pedig akkor sem tudott nyerni, amikor százszázalékos lehetősége volt rá.
Pichon viszont az Európa GP-t leszámítva sehol sem hibázott, hiszen mindenféle talajtípuson, esőben és melegben, betegen és edzetlenül is – az utolsó két vb-futam előtt már abbahagyta a tréningezést – megfékezhetetlen volt. Ezért is megbocsáthatatlan bűn, hogy a rossz szervezés miatt nem valósulhatott meg a Pichon–Ricky Carmichael párharc a Nemzetek Krosszán! (Az amerikai 250-es bajnokságban Carmichael 24 versenyből 24-szer első volt.)