Az idén az összes pályamotoros szakág, azaz a salakmotoros, a jégmotoros valamint a hosszú- és füves pályás vb-sorozat is szolgált meglepetéssel. Az 1971 óta létező hosszú- és füves pályás vb-n a tavalyi bronzérmes, a német Robert Barth lett a világ legjobbja. Ebben még nem is lenne semmi különös, ám ő úgy szerezte meg karrierje első vb-aranyérmét, hogy megelőzte a háromszoros világbajnok brit Kelvin Tatumot és a négyszeres világelső német Gerd Risst. Tehát Rissnek még várni kell, hogy beállítsa Simon Wegg csúcsát, aki öt címével a vb történetének a legeredményesebbje.
A svéd Tony Rickardssonnal az idén nem bírtak az ellenfelek a salakmotorpályákon (Fotó: Afp)
A svéd Tony Rickardssonnal az idén nem bírtak az ellenfelek a salakmotorpályákon (Fotó: Afp)
A jégmotorozásban viszont az keltett feltűnést, hogy az abszolút uralkodónak tartott orosz versenyzőket (akik egykor szovjet színekben versenyeztek), szinte kiütötték a svédek. És ebben az 54 (!) esztendős Per-Olov Sereniusnak hatalmas szerepe volt. Érdekesség, hogy az eddigi 37 egyéni vb-n 30 szovjet, illetve orosz siker született, a 24 csapat vb-n pedig 20. Az idén azonban megismétlődtek az 1995-ben történtek és a svédeket sehol sem tudták legyőzni a jégmezők első számú urai. A svédek közül a nagypapa korú Serenius volt a főszereplő: 1995-höz hasonlóan hazavihette az egyéni és csapat vb-címet is. Különösen a csapatezüst fájt nagyon az oroszoknak: hazai környezetben, Krasznogorszkban szenvedtek vereséget a skandinávoktól, akik a salakmotoros Grand Prix-n is világbajnokot avattak, a 32 éves Tony Rickardsson személyében. A hirtelenszőke északi pedig újabb lépést tett az örökkévalóság felé. A szintén svéd Ove Fundinhoz hasonlatosan immár ő is ötszörös világbajnok, aminek köszönhetően akár már jövőre utolérheti a vb-aranyak számában a minden idők legjobbjának tartott új-zélandi Ivan Maugert. Rickardsson azonban egyvalamiben máris megelőzte Maugert: neki mindössze nyolc évre volt szüksége ahhoz, hogy összegyűjtse az öt vb-aranyát, az új-zélandinak azonban kilenc esztendő kellett ehhez. A csapat vb-n az ausztrálok írták át a statisztikát: az idén fordult elő először, hogy a kenguruk meg tudták védeni a vb-címüket. Az ausztrálok mégis keserűséggel tekintenek vissza az idei salakos szezonra, hiszen tudják, hogy hatalmas lehetőséget szalasztottak el. Megszakíthattak volna egy 40 éves átkot – legutóbb 1952-ben nyertek az auszik egyéni vb-aranyat –, ami végül nem sikerült, mert mindhárom esélyesük elkövetett valami hibát. A tavalyi ezüstérmes Jason Crump a tízfutamos vb második felében ébredt csak fel: az egy-egy arany-, ezüst- és bronzérme, amelyet az utolsó öt versenyen szerzett, csak egy újabb összetettbeli második helyre volt elegendő.
Leigh Adams, aki a Skandináv GP-n megkaparintotta pályafutása első győzelmét, az aranyérme után egyszerűen elfáradt, hiszen csak egy nyolcadik, egy 11. és egy 15. helyre volt képes. A legnagyobb ausztrál vesztes azonban a 25 éves Ryan Sullivan. Ő már az idénynyitó Norvég GP-n megcsillantotta tudását (Rickardsson mögött a 2. lett), a harmadik, Brit GP-től pedig már az új ausztrál világbajnokként kezdték emlegetni. A brit és a szlovén viadalt megnyerve ugyanis az összetett élére állt. Az utolsó négy futamon azonban összeroppant Sullivan, aki a szlovéniai Krskóban olyan elszánt volt, hogy a döntőben, ha öt (!) centiméterrel is, de meg tudta előzni a lengyel Gollobot. A fiatal vaspapucsos a lehetőség kapujában idegessé vált, az Európa GP-n azért nem jutott be a döntőbe, mert az elődöntőben néhány méterre a céltól elesett. Tony Rickardsson viszont szokásához híven maga volt a nyugalom szobra. Pedig neki is voltak hullámvölgyei. Amikor a Brit és a Szlovén GP-n Sullivan szárnyalt, a svéd még a döntőbe sem tudott bekerülni. Az olasz GM motorral versenyző pilóta azonban pont azért ötszörös világbajnok, mert mindig fel tud állni a padlóról, mindig képes a megújulásra.