Az Aranylabdára pályáznak: Ronaldinho

"Micsodaaa?! Piros lap?! Uram… Ronaldinhót kiállították, kérem szépen” – szakadt ki a csodálkozással vegyes felháborodás Knézy Jenőből a brazil–angol vb-negyeddöntő 57. percében. Talán nem is az ítélet túlzott szigora miatt méltatlankodott a tapasztalt tévékommentátor – látott ő már ilyenből nem is egyet világbajnokságon –, sokkal inkább azért, mert nem élvezhette tovább e költőien tehetséges "kiállítási tárgy” játékát.
Hasonlóan keserű csalódás ért bennünket akkor, amikor az ősszel Budapestre érkezett a Paris Saint-Germain, de a harsogóan vidám fogsorú – és immár felnőtt világbajnok – brazil csak nem akart felbukkanni a tranzitból előszivárgó párizsi focisták között. Istenem, a PSG nagyjából már a franciaországi meccs első félidejében kiejtette az Újpestet az UEFA-kupából, Ronnie nem volt teljesen egészséges a visszavágó idején, hát nem hozták magukkal Pestre. Védik, pátyolgatják, kényeztetik, ami érthető, hisz rengeteg pénzük fekszik benne. Nekik belefér, nekünk meg marad a keserűség, lám-lám, már csak az ilyen rendkívüli alkalmak elszalasztása miatt is kár, hogy gyenge a mai magyar foci.
Ronaldinho még csak a 23. életévében jár, de már akkora sztár, hogy pályafutása legfontosabb eseményeit Magyarországon se tudjuk az újdonság erejével tálalni olvasóinknak. U17-es világbajnokként, Copa América-aranyérmesként, a brazil felnőttválogatott játékosaként érkezett Európába 2001 tavaszán. A francia és a brazil klubja, a Gremio hónapokon át vitatkozott egymással azon, tulajdonképpen mekkora lelépési összeg jár e kincsért, a PSG végül a FIFA közbenjárásával győzött. Jött tehát Ronaldinho Gaúcho, aki Ronaldo létére azért lett Ronaldinho, hogy ne keverjék össze az Európában addigra már befutott névrokonnal – és tulajdonképpen a születési helyére, Rio Grande do Sul államra utaló Gauchót is "az igazi Ronaldo” miatt ragasztották a nevéhez, hisz odahaza a ma már a Real Madridot erősítő "Fenomént” is Ronaldinhóként ismerték meg… Kicsit bonyolult? Hát igen, legalább annyira, mint annak a védőnek a feladata, aki követni akarja e soknevű támadó középpályás mozgását, tekintetét, cseleit, átadásait.

Az idei aranylabdás ajánlólevél legfontosabb passzusa természetesen a június utolsó napján megnyert világbajnoki címről szól. Ronaldinho öt vb-mérkőzésen lépett pályára az idén (mindig kezdőként), lőtt egy gólt büntetőből a kínaiaknak, és lőtt egyet szabadrúgásból az angoloknak. Ez utóbbi nemcsak azért emlékezetes, mert az angolok egyik fele a zsebkendő, a másik fele pedig a whiskyspohár után kapott ijedtében és bánatában (Seaman kapus mindkét keze tele lehetett), hanem azért is, mert Ronaldinho az oldalvonal közeléből varázsolta a labdát a hálóba. E győzelmet érő csodagól után hét perccel, rátartás miatt ugyan kiállították, de ez nem akadályozta meg a FIFA technikai bizottságát abban, hogy a fiatal brazilt – Ronaldóval, Rivaldóval és Roberto Carlosszal egyetemben – a vb 16 tagú All Star-csapatába jelölje.
Az egykori mezítlábas utcagyerek már túl van a 30. válogatottságán, és a Paris Saint-Germainben eddig lejátszott 41 bajnoki mérkőzésén is a vezéregyéniségek közé nőtte ki magát (az első idényében 9-szer talált a kapuba, a mostaniban 5-nél tart). Az európai klubsikerek egyelőre elkerülik: tavasszal lecsúsztak a franciaországi dobogóról (4. hely), most pedig a jó rajt ellenére – többek között az ő sérülései miatt – még hátrébb állnak. Az sem tűnik egyszerű feladatnak, hogy a Boavista elleni hazai 2–1 után a legjobb 16 közé jussanak az UEFA-kupában. Márpedig Ronnie trófeát ígért a lábai előtt heverő párizsi közönségnek, és tudván, hogy körüldöngik őt az igazán nagy európai klubok ügynökei, nem biztos, hogy sok ideje lesz a teljesítésre.
"Akárhogy is legyen, imádom Párizst, hiszen eddig sehol sem szerettek és tiszteltek ennyire. Még sehol sem éreztem ilyen jól magam, és ezt mindenképpen szeretném meghálálni” – mondta a minap. Az Aranylabda hazájában nem szerzett magának ellenségeket azzal, hogy ezt – jelezve ragaszkodását második otthonához – immár franciául mondta. S hogy egyszer a világ szeme láttára piros lapot kapott? Valójában kiállítanák őt a párizsi fanatikusok is, ha tehetnék, az Aranylabdával a kezében, büszkén – a párizsi nemzeti múzeumban, a Louvre-ban.