Tehetség, szorgalom, kitartás és Bruce Lee

– Régóta dédelgetett vágyam teljesült – kezdte a békéscsabaiak büszkesége. – Évek óta szerettem volna duplázni, de eddig valahogy nem jött öszsze.
– Azért így is említésre méltó az éremgyűjteménye, ráadásul egynyári fecskének sem mondható, hiszen lassan egy évtizede a világelit tagja.
– Még csak nyolc éve…
– Látom, megpróbálja elszerénykedni a dolgot, pedig ez más sportágakban is kuriózumnak számít. Adottság, vagy inkább a rengeteg elvégzett munkának köszönhető?
– Ennek is, annak is. Tehetség nélkül egyetlen sportban sem lehet eredményes az ember, de legalább ennyire fontos a hozzáállás.
– Mióta is űzi ezt a sportágat?
– Tízévesen kezdtem.
– Ne haragudjon, de honnan lehet tudni egy tízéves kiskölyökről, hogy tehetsége van az egyik legkeményebb sportághoz?
– Először nem ez derült ki, sokkal inkább az, hogy nem sok érzékem van a labdarúgáshoz. Addig ugyanis fociztam, de elég látványosan nem ment. A szüleim viszont mindenképpen szerették volna, ha sportolok, így kerültem le egy kick-box-edzésre.
– Elég nagy váltás…
– Tudja, akkoriban nagyon népszerűek voltak a bunyós, karatés filmek.
– Szóval Bruce Lee nyomdokaiba vágyott. Rendben van, a kezdetekre megadta a magyarázatot. Arra viszont kíváncsi lennék, hogyan ragadt meg a sportágnál, hiszen gyerekfejjel rengetegen kezdenek el valamilyen küzdősportot, ám közülük kevesen érik meg versenyzőként a felnőttkort. Az évek során elég nagy a lemorzsolódás.
– Itt jön képbe a hozzáállás. Nagyon nagy kitartás szükséges, hogy valaki ne vesszen el a sport számára. No és egy jó edző.
– Az előbbi biztosan megvan önben…
– És az utóbbival is szerencsém volt. Gregor László személyében megfelelő mesterre találtam.
– Ráadásul a szakágválasztás is remekül sikerült. Tényleg, hogyhogy nem próbálta ki magát full contactban? A legjobbak az idő múlásával általában váltanak.
– Ez nem teljesen így működik. Igaz, hogy szinte mindenki light vagy semi contactban kezdi, de akik áttérnek full contactra, még fiatalon teszik.
– Ön azonban sohasem próbálta. Talán az már túl durva lenne?
– Inkább keménynek nevezném. De nem erről van szó, sokkal inkább, hogy a light és a semi contact technikásabb, és ez alkatomnál fogva nekem jobban fekszik. Nem vagyok egy nagydarab fickó, már az iskolában is utolsó voltam a tornasorban.
– Így lesznek az utolsókból elsők… De vajon meddig? Nyolc év a világ élvonalában rengeteg idő. Lehet ezt még fokozni?
– Lassan tényleg eljön a visszavonulás ideje, de nem elsősorban a korom miatt. Ez nem torna, vagy úszás, ahol egy bizonyos idő után az ember már nem képes tartani a lépést a legjobbakkal. Inkább a magánéletem zavarhat be.
– Ha jól tudom, jelenleg főiskolás.
– Így igaz, még egy évig tanulok, és addig nincs is gond, össze tudom egyeztetni az edzéseket az iskolával. Szeptembertől viszont már dolgozni fogok, és kérdéses, meg tudom-e oldani, hogy munka mellett edzésre járjak.
– Mint a hollywoodi filmekben? A csúcson fog visszavonulni?
– Nem áll szándékomban, de el kell gondolkodnom minden lehetőségen.
– A sportágában úgyis mindent elért, amit lehetett. Sokszoros világ- és Európa-bajnok. Ennél többet tényleg nem lehet.
– Sajnos a kick-box nem szerepel az olimpia műsorán, pedig a nagy álmom egy olimpiai szereplés lett volna.
– Ehhez egy másik sportágban kellett volna jeleskednie.
– Nekem is sokszor eszembe jutott, mi lett volna, ha valami mással foglalkozom…
– És mire jutott?
– Mindig ugyanarra. Jól döntöttem…