Játsszanak inkább a szurkolók!

És a fehérvári futballisták valóban hálásak lehetnek drukkereiknek, akik a kisebb-nagyobb balhék mellett valóban ott lógnak a kerítésen, ha esik, ha fúj, ha az első, ha pedig a másodosztályban szerepel a Videoton. Az embernek gyakran az az érzése, hogy ezeket a fiatalembereket ott a lelátón jobban megviseli csapatuk veresége, mint magukat a játékosokat. S Fehérvár szombaton sem ünnepelt, jóllehet a Videoton rendkívül fontos három pontot szerzett. Túl sok az ügy, a zavaró tényező a csapat háza táján ahhoz, hogy most bárkinek jó kedve legyen.
Legújabban kurtán-furcsán eltűnt pénzekről hallani, olyan vádakról, amelyekre talán már a rendőrség is kíváncsi lenne, de, hogy mi igaz ebből, az nagy kérdés. Erről persze nem szívesen beszélnek Fehérvárott, mint ahogy a pénztelenségről, a futballisták feljelentéséről sem. Meg arról sem, hogy a mendemondák szerint több futballista is Várhidi Péter vezetőedző ellen játszik…
Hát lehet-e ilyen előzmények után tiszta szívből örülni a Kispest elleni győzelemnek?
Annak a sikernek, amelyet bizony meglehetősen rossz meccsen szerzett meg a Videoton, nem kevés szerencsével. Az első félidő egyértelműen a fehérváriaké volt, ám a folytatásban már a Kispest akarata érvényesült. Nem véletlenül várták a hazai drukkerek a jól bíráskodó Ábrahám Attila végső sípszavát. Mintha elfáradtak volna a hazaiak, és mintha begörcsöltek volna a vezetésüktől, a győzelem lehetőségétől. A Siófokon magára talált Kispest számtalan ziccert rontott el, és bosszankodhat, amiért pont nélkül távozott a Sóstói-stadionból.
Hanem azért ez is érdekes.
Ácsorog az ember a meccs után jó fél órával a Honvéd buszánál, és azt látja, hogy a vén rókák, a piros-feketék tapasztalt labdarúgói majd szétrobbanak a dühtől, és szikrázó szemekkel figyelik fiatalabb csapattársaikat, akik már a berregő járművön ücsörögnek. És ezek az "öregfiúk”, Tóth József és Borgulya István mondták, ami a szívüket nyomja: "Így kikapni egyszerűen őrjítő, ez a Videoton gyengébb csapat nálunk, meg kellett volna vernünk, ehelyett most elment tőlünk öt ponttal. De nemcsak ez a bosszantó, hanem a fiataljaink hozzáállása is. Érdemes megnézni az arcukat, mintha nem is érdekelné őket, hogy rendkívül fontos pontokat veszítettünk. Az a hiba pedig, melyből a meccs végén a második gólt kaptuk, egyszerűen megmagyarázhatatlan. Ha mi ilyesmit csinálunk annak idején, Csuhay Józsi vagy a többi öreg megettek volna bennünket. Korábban ilyen faarccal sem lehetett volna kisétálni vesztes meccs után a Honvéd öltözőjéből…”
A Honvéd, bármennyire is szép jövőt vázolt fel Gál László klubigazgató (idén kupagyőzelem, jövőre már bajnoki cím…), nehéz helyzetben van, amivel aligha mondtunk újat. Így megy ez már évek óta, és akárcsak a Videoton szurkolótábora, a kispesti ultrák is kitartanak jóban-rosszban csapatuk mellett. Több száz fiatalemberről van szó Fehérvárott és Kispesten is, akik bármire képesek kedvenc klubjukért.
Biz' Isten, sokszor érdemesebb lenne belőlük csapatot faragni.
A lelkesedéssel, a küzdeni akarással és mindenekelőtt a klubszeretettel aligha lenne gond.
Ráadásul még pénzbe sem kerülnének.