Mr. Megbízható gólt is lő

Southgate nevét akkor kapta szárnyra a világhír, amikor sikerült Andreas Köpkébe vágnia az ügydöntő tizenegyest 1996-ban, az angol–német Eb-elődöntőben. A szigetországiak számára rendre balul elsülő büntetőpárbajok ügyeletes antihősének ráadásul mindezt az otthon zöld füvén, a Wembleyben kellett átélnie – nem átlagos lelki ballaszttal terhelvén meg élete hátralévő éveit.
Mindazonáltal az amúgy csak "Mr. Megbízhatóként” emlegetett hátvédnek sikerült később olyan produkcióval előrukkolnia, amely arról tanúskodott: nem nyomasztja a kegyetlen emlék. Karrierje egyébiránt így is eléggé hullámzó, elég, ha csak válogatottbéli felbukkanásaira utalunk. Hét esztendővel ezelőtti debütálását követően az angol menetelés egyik kulcsfigurája volt az ominózus Európa-bajnokságon, s az 1998-as vb-kvalifikációban is főszerepet játszott. A 2000-es Eb-n Kevin Keegan inkább az Arsenal rókáiban, Tony Adamsben és Martin Keownban bízott, az ottani kudarcot követően azonban ismét Gareth került a védelem tengelyébe. Azóta folyamatosan kerettag, jóllehet az idei vb-n Sven Göran Eriksson a Rio Ferdinand, Sol Campbell duót szerepeltette. Ám hogy nem mondott le róla végleg, azt a szeptemberi, portugálok elleni felkészülési meccs is bizonyítja, amelyet Southgate végigjátszott, így ünnepelve 50. válogatottságát.

Elég gyorsan kiheverte a klubváltását kísérő hányattatásokat is. Az őt a Crystal Palace középpályásaként felfedező, majd belőle vérbeli centerhalfot faragó Aston Villát hét év után hagyta ott úgy, hogy csapatkapitányként már a 2000–01-es idény előtt nyíltan jelezte távozási szándékát. Az európai kupaélményekre vágyó, a hatalmas fizetéseket fennhangon ellenző – "így könnyen odalesz a sikeréhség, holott annál nincs fontosabb” – futballistáért azonban túl sokat kért a Villa, ezért a West Ham és a Chelsea is visszafordult a küszöbről. Imígyen, miközben a szurkolók kígyót-békát kiabáltak a hűtlenné vált idolra, végül a nemzetközi porondtól igen messze álló Middlesbrough-ban kötött ki. Mint magyarázta, az Alex Ferguson mellől "kinövő” Steve McLaren olyan húrokat pendített meg beszélgetésükkor, hogy nem tudott neki nemet mondani. Első idénye pazarul sikerült – már a tekintetben, hogy csapata legjobbjává választották, miután a védelemben olykor csodákat mívelve szinte egyedül tartotta bent a mindenki által kiesőként elkönyvelt együttest.
"Ha valahol, itt aztán igazán profi körülmények uralkodnak, mind a hátország, mind a felszereltség elsőrangú – ecsetelte Southgate jelenlegi állomáshelyének előnyeit nemrég a BBC Online-nak adott interjújában. – A légiósok tudása, eredménysora tiszteletet parancsoló, azaz úgy vélem, ideje, hogy a potenciál végre a pályán is megmutatkozzék. Persze, semmi sem jön azonnal, beletelik kis időbe, míg összeáll a nagy egész. Egy rangos, befutott klubot hagytam ott azért, mert valami frissre vágytam, újra akartam sok mindent kezdeni. A Boro rekordja eddig a kilencedik hely volt a Premiershipben, az elsődleges cél ennek az überelése. Majd kiderül, sikerül-e – üres fecsegés volna bármit is ígérni. Mondhatnám, hogy a Bajnokok Ligájáig meg sem állunk, mint ahogy néhány menedzser erről papol különféle egyesületeknél, noha mindannyian tudják, hogy ennek nincs reális esélye. Nekünk egyszerre csak egy lépést kell tennünk – bízom benne, még több éven át segíthetem a csapatot abban, hogy végül valóra váltsa titkos vágyait.”
Az utóbbi másfél hétben Southgate a tettek mezejére lépett: a Leeds ellen pontot mentett (korábban úgymond róla állították ki Alan Smith-t), míg most a hét legnagyobb szenzációjáról gondoskodott, midőn a hálóba sodorta a Jerzy Dudek által elvétett labdát: a Boro ezzel a góllal győzte az eladdig 12 bajnokin át veretlen s listavezető Liverpoolt. Korántsem mellesleg a Boro ezzel a hatodik placcra kapaszkodott a tabellán. Üres fecsegés ide, visszafogottság oda – Gareth és kompániája kétpontnyira áll a BL-indulásra jogosító negyedik helytől.