Nemzeti Sport Ötös: Amikor szabad a pálya

A csereként pályára lépő Gera Zoltán triplájával 3–0-ra győzte le a magyar válogatott Eb-selejtezőn San Marino válogatottját. A ferencvárosi játékos első találata a játéknap legszebb gólja lett Európában.

Nyilasi Tibor: – Ilyen találatot nehéz elfelejteni. Sőt előfordul, hogy egy ekkora gól a játékos egész pályafutását befolyásolja. Emlékszem, Szokolai Laci barátom egyszer lőtt egy hasonló gólt Grazban, és a szurkolók még évekig beszéltek erről. Gera nem először csinál ilyet, egyértelmű tehát, hogy mindez nem a véletlen műve.
Hajdú B. István: – Mindenekelőtt gratulálni kell az ifjú tehetségnek. Az UEFA egyébként minden kör után összeállítja a nap válogatottját, és a csatársor legutóbb így festett: Gera, Henry, Nikolaidisz. A francia és a görög csatár csak kétszer volt eredményes, szóval ők még nem tartanak ott, ahol Gera.
Détári Lajos: – Szép megmozdulás volt, és hogy a legszebbnek választották, az a magyar futball dicsősége is. Remélem, még sokszor látunk Gera-gólokat a tévében, amikor már külföldi klubban játszik.
Mezey György: – Jó rendszert játszott a csapat, de valami hiányzott, és a kapitány érezte, hogy egy olyan egyéniségre van szükség, aki váratlan húzásra képes, nagyon frappáns csere volt. A közönség soraiban ültem, és ott lehetett látni, micsoda örömet szerzett produkciójával Gera a nézőknek.
Szántó Imre: – A győzelemnek örülök, bár az ellenfél nem volt túl erős. A futball csapatjáték, amelyben az egyéni képességeket kell összehangolni. Nos, Gera olyan szituációkban teremtett magának gólszerzési lehetőséget, amelyekben csak igazi klasszisok képesek. Az ollózás előtt más megfordult volna, esetleg megnézi, kinek lehet visszapaszolni – kevesen csinálják meg, hogy felemelik maguknak a labdát, és be is rúgják. Szóval, talentum a gyerek.

A Debrecenből hazafelé tartó békéscsabai csapat autóbuszát meg akarták állítani az újonc szurkolói, de amikor a jármű nem fékezett, megdobálták azt. A drukkerek elmondták: velük gyűlik meg a baja annak a futballistának, akivel összefutnak az éjszakában.

Hajdú B.: – Rossz útvonalon mentek hazafelé. Ha Miskolc felé indulnak, majd Pécs érintésével folytatják útjukat, garantáltan nem találkoznak a rajongókkal. A csabaiak nem kapnak győzelmi prémiumot hetek óta, ha valaki éjszakai munkából keresné meg a napi betevőt, az miért zavarja a drukkereket? Vagy az is előfordulhat, hogy a rossz szereplés miatt egyik-másik játékos nem alszik nyugodtan, és csak azért sétálnak későn a városban, hogy kiszellőztessék a fejüket. Viszont tartok attól, hogy egy hazai zakó után a Kórház utca és a Kossuth Lajos utca (ha van ilyen…) között közlekedő helyközi járatot is megállítják, ha azon megy hazafelé a labdarúgó, sőt a szurkoló ellenőrnek álcázva magát azonmód meg is büntetheti a szerinte gyengébben teljesítő játékost.
Mezey: – Kívülről okoskodni sohasem szerencsés, de talán elfogadnak tőlem egy tanácsot, van néhány év rutin mögöttem. Szerintem higgadjanak le a csabai szurkolók, mert a játéktudást ezzel a viselkedéssel nem növelik. Ez a csapat ennyire képes, és noha a gárda lehetne harcosabb is, nem érdemes csodát várni.
Nyilasi: – A rossz példa ragadós, csúnya szóval élve: manapság trend megállítani a buszt. Remélem, ez a jelenség hamarosan kikopik a magyar futballból. Az éjszakázásról annyit, a játékosok részéről is illő lenne a szerénység.
Szántó: – A szurkoló fontos tényező, de akkor kezelhető igazán, ha győzelemnek örülhet. A csabaiak sokat vártak az élvonalra, és talán azt látták, hogy nem volt meg mindenkiben a mindenáron való győzni akarás. És a szurkoló érzékeny…
Détári: – A néző joggal várhatja el, hogy a játékos a pályán tegyen meg mindent, és ha látja, hogy a csapat tökutolsó, és ezek után találkozik az éjszakában a labdarúgókkal, okkal lesz ideges. Ezzel együtt a futballista joggal várja el, hogy a drukker szurkoljon a csapatnak, segítse, ne igazságot osztogasson és fenyegetőzzön.

– Szégyelljétek magatokat, takarodjatok haza – mondta Fitos József a Kispest zalaegerszegi veresége után a csapat romániai játékosának, Piroska Attilának, és a középpályás magyarságát is megkérdőjelezte. Piroska sem irodalmi stílusban válaszolt. Fitos később úgy fogalmazott, hogy elkeseríti a csapat nehéz helyzete, de csak mint Kispest-szurkoló mondta el a véleményét.

Détári: – Azt hiszem, nem kell szerepelnie annak, aki megkapta a lehetőséget, és nem valami fényesen élt vele. Nem kell az amúgy is feszült légkört ilyen botrányokkal tovább rontani. El kell fogadni, hogy nem sikerült eredményt elérni, lejárt az idő. Magam kimegyek a Kispest meccsére, de meghúzom magam egy sarokban, aztán csendben hazamegyek.
Mezey: – Ilyen jellegű párbeszédet nem érdemes kommentálni. Kívülről úgy látom, még mindig Piroska Attila teszi a legtöbbet ezért a csapatért.
Hajdú B.: – Ez a hír annyiban különbözik a békéscsabaitól, hogy itt neve is van a szurkolónak. Meglehet, Fitosból az elkeseredettség szólt, de az se beszéljen csúnyán. Ezzel együtt a mesevilágban Piroska már nagyobb veszéllyel is szembenézett, és így az is elképzelhető, hogy az ismert történet folytatásának ez lesz a címe: Piroska és a Fitos.
Szántó: – Fitos volt edző, és várhatóan lesz is. Egy edzőnek nem tanácsos ilyen konfliktusokat teremtenie, mert a futballisták sem felejtenek. Garami József vagy Egervári Sándor sohasem kerül a lapok botrányokról szóló rovataiba, mégis eredményesek. Talán ez nem véletlen, és Fitosnak is érdemes lenne arra törekednie, hogy ne az ügyeiről, hanem a csapat győzelmeiről szóljanak a hírek.
Nyilasi: – Nem ismerem ki magam a kispesti viszonyok között, de egy légióstól az a legkevesebb, hogy mindig a maximumot nyújtsa.

– Kikérem magamnak, hogy Marius Sumudica felemelt ököllel jöjjön felém, és lecigányozzon, nemcsak engem, hanem az egész magyar nemzetet – mondta Komjáti András, a Matáv Sopron edzője. A DVSC román légiósa elismerte, hogy kikelt magából, mégpedig azért, mert szerinte a soproniak durván futballoztak.

Nyilasi: – Sokszor mondtam már, saját bőrömön tapasztaltam, miként viszonyulnak a légióshoz külföldön. Ökölrázás, üvöltözés? Ha hasonló csak eszembe jut, úgy repültem volna haza, hogy időm se legyen megszólalni. Ha rosszul játszottam, már hallottam: Ausländer, kuss! A külföldinek csönd legyen, ez a természetes. Mármint a profiknál, nálunk valaki itt van néhány hete, de ahelyett, hogy ennek örülve meghúzná magát, és azért küzdene, hogy meghálálja a bizalmat, eltorzult pofával üvöltözik. Itt nem Sumudicáról van szó: általában ez a véleményem a külföldiekről. És ezek a dühkitörések a magyar játékosokra is jellemzőek, jó lenne, ha ők is leszoknának erről.
Détári: – Így van, szép lett volna, ha beszólok egy német edzőnek a Bundesligában… Aki két hónapja itt van, azért még ne ájuljon el magától. Inkább a góljaival tűnjön ki, ne azzal, hogy olyan embert talál meg, aki játékosként is, edzőként is rengeteget tett már a magyar futballért.
Mezey: – Mindenki olyan keményen játszik, amennyire a játékvezető engedi. Ha a Sopronnak keményen kellett játszania a pontszerzésért, és elérte a döntetlent, akkor igaza volt. A hangnemről az a véleményem, hogy azonosulok Komjátival, és én is fel vagyok háborodva.
Hajdú B.: – Nem láttam a meccset, így fültanú sem lehettem, bár ha az vagyok, akkr sem biztosan értem, mit mond Sumudica románul. A játékosnak nem az a dolga, hogy az ellenfél edzőjét fenyegesse. Ráadásul Komjátinál békésebb tréner kevés van, ha ő felemeli a szavát, akkor ott történt valami. Nem hinném, hogy a szakember most román nyelvleckéket venne, hogy legközelebb visszavághasson a csatárnak.
Szántó: – Felemelt ököllel? No, ez nekem nem lenne szokatlan. Viccen kívül: a futballt is úgy figyelem, hogy csapatjátékban, taktikában mit tudok én hasznosítani a ring sarkában. Úgy fest, nemcsak én próbálok átvenni dolgokat, Sumudica is figyeli, mondjuk, Erdei Zsolt mozdulatait, de ha már a boksz érdekli, önfegyelmet, sportszerűséget nyugodtan tanulhat tőlünk. A bíróval vagy az ellenfél edzőjével való tiszteletlen viselkedés nálunk nem fordulhat elő.

A Dunaferr két játékosa, Jovan Drobnjak és Alex nem öltözött át az egyik edzésre, mondván, a klub sok pénzzel tartozik nekik. Az újvárosiak közül egyre többen jelentik fel az egyesületet.

Hajdú B.: – Nagy baj van Dunaújvárosban, ez kétségtelen. Ez amolyan figyelmeztető jelzés lehetett, de az sem kizárt, így akartak spórolni a klubnak, hogy ne kelljen mosóporra költeni. Ha a többiek is ehhez hasonlóan segítik a klubot, a Dunaferr legközelebb civilben: farmerben, pulcsiban játssza majd a meccseit.
Nyilasi: – Mindennek van határa, ezeknek az anomáliáknak véget kell vetni. Bizonytalan a jövő, úgy tűnik, ürül a kassza, nem csoda, hogy beütött a krach.
Szántó: – A klub nehézségeit néha illene méltósággal viselni. Meglehet, a játékos ilyenkor benyúl a szekrénybe, talál annyi pénzt, amiből az átmeneti gondok idején eltartja a családját. Ha így tesz, az később megtérülhet.
Détári: – Elszomorító a helyzet. Addig nem is lesz rend, amíg a klubok többet ígérnek, mint amennyi pénzük van, és csak azért ígérgetnek, hogy a felszínen maradjanak. Amiben a felek megegyeztek, azt a játékosnak meg kell kapnia.
Mezey: – A Dunaferr problémája jelzi a mai magyar futballt. Ma két, maximum három csapatnak stabil a háttere, ilyen körülmények között álmodni sem lehet profifutballról, nemhogy a gyakorlatban megszervezni.