Vége az akklimatizációnak

Aki figyeli a franciaországi Ligue 1 történéseit, annak bizonyára egyértelmű, de a biztonság kedvéért szögezzük le: ez a Juninho nem az a Juninho. (Bece)névrokona megjárta már a Middlesbrough-t, az Atlético Madridot, odahaza meg a Sao Paulót, a Vascót és a Flamengót, s jóval ismertebb játékosnak számít, tekintve, hogy a nyári világbajnokságon stabil tagja volt az aranyérmet nyerő válogatottnak. Hősünk ellenben csupán nyolcszor húzta fel eddig az aranysárga mezt, és Európába csak az előző szezonban igazolt át. Érdekes ugyanakkor, hogy a Vascóban valamikor együtt játszott, sőt együtt lett brazil bajnok a két Juninho – ebből az időből származik megkülönböztető jelzőjük, a Paulista (Sao Pauló-i) és a Pernambucano (pernambucói).
Az Antonio Augusto Ribeiro Reis néven anyakönyvezett játékos ugyanis a fent nevezett állam székhelyén, Recifében született, így például Rivaldót is földijének mondhatja. Mégis a riói Vascóban lett profi futballista, ahol száztíz mérkőzésen 24-szer volt eredményes, egyébként meg gazdagabb lett két országos bajnoki címmel, valamint azzal az élménnyel, hogy magát Romáriót szolgálhatta ki jobbnál jobb passzokkal. Nem is hagyta el a "kereszteseket”, csak öt év múltán, a francia Lyon hívására.

Új együttesében tavaly július 28-án debütált, a Lens elleni 0–2 alkalmával. Bár első idényében nyomban a csúcsra ért a piros-kékekkel, ezt a periódust leginkább átmeneti időszakként értékelhetjük. Mint a legtöbb dél-amerikai futballistának, neki is szüksége volt erre, amíg beilleszkedik. Érthető, hiszen enyhén szólva zavaros körülmények között sikerült összeütni európai szerződését: lefoglalta a Copa América, közben hat hónapig nem játszott előző klubjában, mivel jogi természetű vitáik akadtak, és a helyzetet bonyolította, hogy játékjoga egy időben állítólag a már említett Rivaldóé volt (hogy ilyen miként fordulhat elő, rejtély, de Brazíliában alighanem minden lehetséges.) Persze szégyent azért nem vallott, elvégre 29-szer lépett pályára a pontvadászatban, s öt gól fűződött a nevéhez, de mindenki érezte, hogy messze van még a legjobb formájától. Hogy mást ne mondjunk, csak egyszer zörgette meg a hálót szabadrúgásból, pedig ez a műfaj a kedvence. Saját bevallása szerint az edzések befejeztével is kinn szokott maradni gyakorolni, sőt egy ízben egyenesen azt nyilatkozta, hogy még otthon, a saját kertjében is ezzel foglalatoskodik néhanapján.
Nos, e stréberség határát súroló szorgalom beérni látszik, hiszen a listavezető ellen most szerzett három találatából kettő szabadrúgásból született. Mellesleg jelenlegi formájáról sokat elmond, hogy jelen évadban hétszer volt kezdő, két alkalommal csereként küldte be Paul Le Guen, s máris hét gólnál jár. Ez a csapat góljainak majdnem egyharmadát teszi ki, ami meghökkentően sok annak fényében, hogy a támadójátékáról méltán híres Lyonban olyan kiváló csatárok ügyködnek, mint Juninho honfitársa, Sonny Anderson, aztán Sidney Govou, Tony Vairelles és Pegguy Luyindula.
Ha nem vigyáz, a végén még előttük lesz gólkirály…