Brazília húsz esztendő után megint aranyért játszhat

ElődöntőBrazília–Jugoszlávia 3:1(24, –22, 25, 23)Córdoba, 4300 néző. V: Pérez (kubai), Nava (mexikói)BRAZÍLIA: Mauricio, Nalbert 12, Gustavo 8, André 1, Giba 16, Henrique 13. Cs: Sérgio (liberó), Ricardo 3, Anderson 19, Giovane 1. Szövetségi kapitány: Bernardo RezendeJUGOSZLÁVIA: N. Grbics 4, Vujevics 15, Mester 6, Miljkovics 21, Boskan 8, Gerics 4. Cs: Mijics (liberó), V. Grbics 2. Szövetségi kapitány: Veszelin VukovicsAz 5–8. helyért: Olaszország–Portugália 3:0 (23, 19, 17). A legjobb pontszerzők: Fei 14, Casoli 12, Giani 11, ill. Gaspar 10, José 9A Franciaország–Oroszország elődöntő lapzártánk után kezdődött.Egy világbajnoki elődöntőben, ugye, már nincs tapintható különbség a csapatok között, éppen ezért minden apróság duplán befolyásolhatja az egyes mérkőzések kimenetelét. Ezek a bizonyos nüanszok Jugoszlávia némi fölényét vetítették előre pénteken éjjel (kora hajnalban), tudniillik a plávik egy nappal korábban sima 3:0-val mosták le a portugálokat a negyeddöntőben, míg a brazilok öt igen szoros játszmában, kínkeservesen nyertek a címvédő olaszok ellen. Ezek után ki az, aki nem állítja szembe a jugók frissességét a dél-amerikaiak fáradtságával az esélyeket latolgatván.
Vagyis minden nagyon logikusnak tűnt, aztán az Európa-bajnoki és olimpiai aranyérem után a világbajnoki elsőségre törő Grbicsék négy szettben megadták magukat Bernardo Rezende csapatának. Sikerükkel a brazilok 1982 után másodszor jutottak be a döntőbe, és könnyen előfordulhat, hogy megint csak az oroszokkal (ha a szbornaja legyőzi Franciaországot) hozza össze őket a sors –na, persze annak idején a szovjetekkel volt dolguk, és akkor kikaptak.
De ennyire ne szaladjunk előre, ejtsünk néhány szót a meccsről, amely 109 percen keresztül huzigálta az edzők és játékosok idegszálait. Az első játszmában például ötpontos előnyt kovácsolt magának Jugoszlávia, miután a brazilok nyitásfogadási gondokkal küszködtek. Ekkor Rezende mester a 40. világbajnoki meccsén Argentínában túllépő Mauricio Lima helyett Ricardo Garciát vitte be előkészítőnek, André Nascimentót pedig Anderson Rodrigues váltotta a feladóval átlóban. A cserék jót tettek, és a zöld-arany mezesek remek nyitásokkal és sáncokkal fordítottak, majd nyerték a nyitó felvonást. A másodikban kulcsemberré lépett elő a túloldalon Miljkovics és Vujevics, az ő főszereplésükkel egyenlített az olimpiai bajnok. A harmadikban megint csak érvényesült a brazilok igen gyors játéka, ami sok borsot tört a jugoszláv blokkot alkotók orra alá. Vukovics csapata azért tartotta a lépést, végül 27:25-re vesztett. A negyedik játékrészben Nalberték ugrottak meg öt ponttal, és úgy tűnt, könnyedén átlépik a finálé küszöbét. Igen ám, de bejött a minden hájjal megkent, térdproblémái miatt jó ideje csak csereként bevethető Vladimir Grbics, és vele, a liberó Mijicscsel, valamint Miljkoviccsal újra versenyben voltak a kék-fehérek. A két gárda 21:21-nél még együtt volt, de a brazil csapatkapitány, Nalbert megrázta magát, és vezérletével együttese besompolygott a döntőbe. Talán tanulságos kiragadni a statisztikából a centerek teljesítményét – nos, a brazil középjátékosok, Henrique Randow és Gustavo Endres 21, míg a másik oldalon Gerics és Mester mindössze 10 pontot szerzett.
"Nagyon nehéz bármit is mondani ilyen fájdalmas pillanatban. Jól röplabdáztunk, több lehetőségünk is volt az első játszmában, de nagyon kemény mérkőzés volt” –kesergett Mester Gyula a sajtótájékoztatón.
A brazil szakvezető előbb az ellenfelet dicsérte:
"A jugoszlávok ma is megmutatták erejüket. Az utolsó pillanatig harcoltak, főként a negyedik szettben, amikor már nekünk állt a zászló. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, hiszen nem könnyű játszani egy olyan meccs után, mint amilyen az olaszok elleni volt. Én ott voltam húsz éve a Buenos Aires-i Luna Parkban, amikor a Szovjetunió legyőzte Argentínát a döntőben, most pedig remélem, hogy visszavágunk Oroszországnak, ha ő lesz az ellenfelünk” –értékelt Bernardo Rezende.
Az elődöntő első meccsének napján az olaszok is megvívtak a portugálokkal az 5–8. helyért, és könnyedén verték ellenfelüket. A legutóbbi három vb-t megnyerő taljánok valószínűleg a hátuk közepére sem kívánták a találkozót, de nem volt mit tenniük – ütniük kellett a labdát.
"Papírforma meccset játszottunk, de néhány súlyos hibát elkövettünk. Csak a győzelem volt a fontos, utolsó mérkőzésünkön pedig becsületből, tekintélyünk megőrzése érdekében játszunk” – mondta Pasquale Gravina, az olaszok centere.
Hát, ő sem a legboldogabb napjait éli.