Jégkorong: Egy nem túl nagy kérés

Kis sportág ez, kérem, legalábbis magyarországi viszonylatban kicsi. Igaz, a pénteken kezdődő bajnokságra azért csak összejött hat csapat, de tudjuk jól, hogy a Fradi, az UTE, a Miskolc és a Győr csak asszisztál a két aranyesélyes párharcához, mert hát mégiscsak furcsa lenne, ha mindjárt a döntővel kezdődne a bajnokság. Szóval, akárhogy is nézzük, a magyar hoki jelenleg a Dunaferrből és az Alba Volánból áll: amellett, hogy ez a két csapat küzd itthon a bajnoki és a kupaelsőségért, az újvárosiak és a fehérváriak szerepelnek a nemzetközi porondon, s egy-két szabályt erősítő kivételt leszámítva ők adják a vb-re készülő magyar válogatottat is. Az ember azt gondolná, hogy a sportág honi mostoha körülményei között egy ilyen kis közösség azért csak-csak összetart.Aztán kiderül, hogy az ember téved…Most lehetne példákat hozni akár a közel-, akár a távolabbi múltból arra vonatkozóan, hogy a két szomszéd vár miként próbált meg kibabrálni a másikkal, de ezek helyett – már csak a terjedelmi korlátok miatt is – nézzük ezt a mostani ügyet. Az már hosszú hónapok óta köztudott, hogy a Dunaferr anyagi gondokkal küzd. Annak ellenére, hogy az Acélbikák lettek a bajnokok, nem özönlöttek Dunaújvárosba a szponzorok, a folyosói pletykák szerint időnként a játékosok kifizetése is gondot okoz. Az ő szempontjukból érthető, hogy megpróbálnak spórolni, és ehhez egy létező törvényt, a 2001 elején életbe lépett sporttörvényt hívták segítségül. Azt mondják, minek fizessenek olyanért – nevezetesen a Fehérvárról hozzájuk került három hokisért –, amiért a törvény szerint nem kell. Igazuk van.Ezzel szemben Székesfehérvárott arra hivatkoznak, hogy ez a szövetség belső szabálya, amíg az elnökség ezt nem változtatja meg, addig nekik igenis jár a pénz, meg aztán amikor az elmúlt években az újvárosiak nem fizetni, hanem pénzt felvenni mentek a kasszához, akkor valahogy nem jutott eszükbe felemlegetni a sporttörvény ide vonatkozó passzusát. Ha úgy nézzük, az ő szempontjukból nekik is igazuk van.A baj csak az, hogy miközben mindkét oldalon úgy vélik, jogosan háborognak, mintha megfeledkeznének a legfontosabbról – ami ez esetben talán még a pénznél is lényegesebb –, a játékosról. Mert a sport mégiscsak arról szól, hogy az arra érdemes felkészült sportolók kimennek a pályára, összemérik az erejüket, és a végén a jobbik nyer. Sportolók nélkül viszont nincs meccs, nincs közönség és persze nincs szükség sportvezetőkre sem… Tehát nem csak elméletben kellene az öt érintett játékos – Gebei Péter, Orsó László, Holló István, Fodor Szabolcs és Bernei Gergely – érdekeit nézni, és a jól hangzó nyilatkozatok helyett ("Természetesen nekünk az a legfontosabb, hogy a játékosok mielőbb pályára léphessenek”) megoldást kellene találni, mégpedig sürgősen. Már csak azért is, mert a felsoroltak közül többen is esélyesek arra, hogy bekerüljenek Jan Jasko válogatottjába, amely – ne feledjük – tavasszal ismét itthon küzd majd a divízió-1-es világbajnokságon. És ha így nézzük, akkor ez már nem Volán-ügy, nem Dunaferr-ügy, hanem az egész magyar hoki ügye.Ha másért nem, hát legalább ezért kellene mielőbb olyan megoldást találni, amely a törvény szellemét sem sérti, de a sportág belső, évek óta kialakult rendjét sem borítja fel. Vagy legalább abban kellene megállapodásra jutni, hogy a játékosok valamilyen módon mégiscsak pályára léphessenek, a sportvezetők pedig aztán a színfalak mögött napestig vitatkozhatnának kedvükre.Tessék mondani: ez tényleg olyan nagy kérés…?