A tengerrel is harcolt

– Elégedett a négy és fél mázsával? – kérdeztük Wellert a banketten.
–Teljes mértékben, jó ez a négyszázötven kiló a varsói világbajnokság előtt hat héttel.
–A barcikait megelőző, szalehardi Világkupa-versenyen azonban nem volt értékelhető összetett eredménye. Mi ennek az oka?
–Sajnos szakítás közben megsérült a könyököm, és inkább nem erőltettem meg a lökésben.
–Ez már jelzés? Gondolom, tizenöt évnyi világszínvonalú versenyzést követően már minden porcikája fáj.
–Nem, ezt nem mondanám. Amolyan kemény fickó vagyok, jó anyagból gyúrt össze a természet.
–Olyannyira, hogy az ötödik olimpiáját is megcélozza?
–Igen, mindenképpen ott szeretnék lenni Athénban. Egyébként igen kellemes meglepetésben volt részem a verseny egyik szünetében. Dolovai Tamás, a magyar szövetség elnöke bemutatta nekem Földi Imrét, aki, noha én nem tudtam, öt olimpián vett részt. Nagy megtiszteltetés volt számomra a vele való találkozás.
–És mer-e tippelni az athéni végeredményre?
–Nem szívesen, már csak azért sem, mert igen sűrű az elit az ólomsúlyban, úgyhogy bármilyen éremmel elégedett lennék.
– Példa a nehézségi fokra a hihetetlenül izgalmas, egyúttal fantasztikus teljesítményeket hozó sydneyi olimpia ólomsúlyú-háborúja.
– Életem legemlékezetesebb küzdelme volt, és bár Atlanta után ott is második lettem, egyáltalán nem mérgelődtem. Azért nem, mert a hetedik helyezett is annyit emelt, mint Atlantában az első.
–Pályafutása során rengeteg szerencsétlenség érte, és itt nem csak a nagy ellenfelek, az orosz Csemerkin vagy az iráni Rezazadeh felbukkanására gondolok. Tavaly év végén például azt röpítették világgá a hírügynökségek, hogy csaknem belefulladt a tengerbe. Hogy történt?
–Decemberben Los Angelesben jártam a barátomnál, és egy fürdőzés alkalmával a nyílt vízre sodort egy áramlat. Maradjunk annyiban, hogy nagy szerencsém volt.
–Reméljük, Athénig már a természet sem szól közbe, és ép bőrrel búcsút inthet a pályafutásának. Mit csinál majd, ha végleg a dobogóra teszi a tárcsákat?
–Sok lehetőségem lesz, úgy gondolom, a sportmarketing területén hasznosítom majd magam.
–Megbecsülik Németországban?
– Abszolút! Nem panaszkodhatom, bár tény: a foci az első.
–Netán magánál is a labdarúgás követi a súlyemelést a fontossági sorrendben?
–Igen. Kedvenc csapatom a Kaiserslautern, így azt is tudom, hogy az ötvennégyes vébédöntőben a klub három játékosa szerepelt a magyarok ellen. Közülük Horst Eckelt említeném először, míg a maiak közül Miroslav Klose a kedvencem.
–Tegyük hozzá, mostanában csak a gondokról hallani Kaiserslauternben.
– Tényleg nem vagyunk a csúcson, de most nyertünk négy–nullra a Cottbus ellen – ez már jó jel…