Hol van a pénzes postás?

A helyzet – túlzás nélkül állítható – drámai: könnyen lehet, hogy az a sportág, amely többek között Barna Viktort, Sidó Ferencet, Berczik Zoltánt, Klampár Tibort, Jónyer Istvánt és Gergely Gábort adott az egyetemes magyar sportnak, egyik napról a másikra öszszezuhan.Igen kérem, a magyar férfi asztaliteniszsport végveszélybe került…Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy az iménti felütés jókora túlzás, pusztán hatásvadász megközelítés, érdemes átgondolni az alábbiakat.A történet, a sportág létének bizonytalanná válása ugyan már régebben megkezdődött (évről évre csökkent a szakosztályok és a versenyzők száma!), ám most nem érdemes elindulnunk a kályhától. Elég július 15-ig visszamenni, amikor a Postás-Matáv SE közgyűlésén a Magyar Posta illetékesei bejelentették, hogy nem támogatják tovább az élsportot. Puff neki…Az ugyan nem állítható, hogy váratlan pofonként érte a bejelentés az asztaliteniszezőket, hiszen már évek óta megy a huzavona, de eddig minden eseteben sikerült áthidaló megoldást találni. Most viszont – mint kiderült – olyannyira komolyan gondolták a Magyar Postánál azt, amit mondtak, hogy az említett nap óta nem kaptak fizetést a játékosok.
Ennek immár lassan három hónapja.

A helyzet rossz, sőt rosszabb

"Ez csak látszólag van így, valójában még ennél is tragikusabb a helyzet – magyarázza Rostás Gábor, aki korábban a női asztaliteniszezők edzőjeként dolgozott, az említett közgyűlés óta azonban, mint a Postás-Matáv SE elnöke próbál tűzoltómunkát végezni. – Gyakorlatilag február vége óta nem kapott egyetlen fillért sem az egyesület az asztaliteniszezők számára, ám júliusig ezt egyéb pénzek átcsoportosításával még orvosolni tudtuk. Akkor viszont ezek a források is kiapadtak, s azóta valóban nem kaptak fizetést sem a férfi és női asztaliteniszezők, sem a kerékpározók.”
Mivel az egyesület újdonsült elnöke bizonyára nem szeretné, ha az ő nevéhez kötődne a klub megszűnése, ezért az elmúlt hónapokban számtalan kísérletet tett arra, hogy mentse a menthetőt. Időnként olyan, a törvényesség határát súroló bűvészmutatványokkal próbálja életben tartani a Postás-Matáv SE-t, amelyeket még David Copperfield is megirigyelne, az eredmény azonban árnyaltan fogalmazva is aggasztó. Igaz ugyan, hogy írásban kapott ígéretet arra, miszerint a február végétől júliusig járó pénzt még megkapja az egyesület, s a Magyar Posta vezetőinek szándékai szerint a klub szponzorációját más cégen keresztül megpróbálják majd megoldani, egyelőre se pénz, se új szponzor.
Gond viszont annál több…
"Pokolian nehéz helyzetben vagyunk – így Temes Péter, a férfi asztaliteniszezők szakvezetője. – A játékosok hónapok óta ingyen edzenek és játszanak, és az emiatt kialakult feszültség egyre inkább érezteti hatását a teljesítményben is. Az előttünk álló másfél év nagyon fontos, hiszen amellett, hogy Európa-bajnokság és világbajnokság is lesz tavasszal, jövő ősszel már az olimpiai selejtezőkre is sor kerül. Éppen ezért fontos lenne, hogy nyugodt körülmények között készüljünk, ám erre a jelenlegi helyzetben remény sincs. Sőt az is előfordulhat, hogy a játékosok klub nélkül maradnak, ami akár azt is jelentheti, hogy a jövő nyárig tartó idényben már nem is játszhatnak.”

Egy évig csapat nélkül?

Igen, ez valóban így van. A sportág hazai szabályai szerint ugyanis egy asztaliteniszező egy idényben csak egy csapatban szerepelhet, s miután augusztusban és szeptemberben már Bajnokok Ligája- és szuperliga-mérkőzésen is asztalhoz álltak, ezért esélyük sincs arra, hogy máshová szerződjenek. De ha lehetne, akkor sem biztos, hogy idehaza találnának maguknak új egyesületet, elvégre a másik fővárosi klub, a BVSC is komoly anyagi gondokkal küszködik, a harmadik szuperligacsapatnál, a Kecskeméti Profitholding Spartacusnál teljes a létszám, a többi, kisebb szakosztály pedig nem képes megfizetni a válogatott asztaliteniszezőket. Szóba jöhetne még az, hogy esetleg külföldre szerződjenek, de az átigazolási időszak már lezárult, így ez az esély is elúszott.
"Pontosan erről van szó – folytatja Temes. – Ha ezt még tavasszal közlik a játékosokkal, akkor nyáron bizonyára elfogadták volna a külföldi ajánlatokat, mert mindannyiuknak volt ilyen. Ôk azonban – ki érzelmi, ki más okok miatt – inkább a Postást választották, és most pénz és lehet, hogy csapat nélkül maradnak.”
Ami egyébként természetesen egyetlen sportoló esetében sem jó, a zuglói asztaliteniszezőknél azonban van még egy súlyosbító tényező: a férfiaktól Pázsy Ferenc, Lindner Ádám, Gerold Gábor és Bátorfi Zoltán, a nőktől pedig Éllő Vivien és Lovas Petra is tagja a válogatott keretnek, azaz például a zuglói férficsapat adja a hazai ranglista első (Lindner) és második (Pázsy) helyezettjét és a válogatott gerincét. Ja, és a nemzeti csapat edzője éppen Temes Péter. Egyébként sem könnyű felkészülni a szakvezető által is említett Európa- és világbajnokságra, valamint az olimpiai selejtezőre, de ilyen helyzetben…
A megoldás?
"Igyekszünk a tőlünk telhető legtöbbet megtenni, hogy megmaradjon a Postás – teszi hozzá Juhos József, a szövetség technikai igazgatója. – Tényleg drámai helyzetbe kerülnénk, ha az ott játszók az utcára kerülnének, nem is tudom, mihez kezdenénk. A sportág korábban már több meghatározó bázisát elveszítette, félő, hogy egy újabb bástya leomlása végezetes lenne. Egyébként már konzultáltunk jogászokkal és keressük a jogi megoldást arra az esetre, ha a játékosok mégiscsak klub nélkül maradnának, mert az senkinek sem lehet az érdeke, hogy válogatott asztaliteniszezők egy évig sehol se játsszanak. De ez csak a végső megoldás lehet, bízunk benne, hogy nem kell azon gondolkoznunk, mi legyen Pázsyékkal, mert rendeződnek a viszonyok, és maradhatnak a Postásnál.”
S ha már a játékosoknál tartunk, Pagonyi Róbert esetében van még egy "csavar”. Igaz, nem tagja a válogatott keretnek, de ő is a csapat tagja, olyanynyira, hogy a nyáron alá is írta az átigazolási lapot. Igen ám, de szerződése még nincs, ezért az ő helyzete talán még rosszabb: mivel aláírt, ő sem szerződhet máshová, és ha megszüntetik a szakosztályt – szerződés híján – még arra sincs lehetősége, hogy peres úton megpróbálja behajtani a Postás tartozását. Mert bármilyen furcsa is, de a többiek végső esetben – ha a klub nem teljesíti a szerződésben foglaltakat – akár a bírósághoz is fordulhatnak az elmaradt bérük miatt. Más kérdés, hogy ebből mikor látnának pénzt, de az esélyük mindenesetre megvan, ellentétben Pagonyival, aki lehet, hogy mindenképpen hoppon marad.

A megoldásra várnak

"Ôrjítő ez az egész – bosszankodik a játékos. – Itt parkolok a Postásnál, nincs fizetésem, miközben a ceglédiek hívnak, mehetnék hozzájuk és még pénzt is kapnék. Viszont aláírtam az átigazolási lapot, ezért a szabályok szerint ebben az idényben már nem játszhatok másik csapatban.”
Temes azt mondja, hogy Pagonyinak is meglesz a szerződése, mihelyst rendeződnek a viszonyok, mert természetesen ő is a csapat tagja. Ha viszont feloszlik a szakosztály, akkor természetesen az a bizonyos jogi megoldás, amiről a technikai igazgató beszélt, rá is érvényes lesz. Tehát – egyebet úgysem tehet – Pagonyi is bizakodhat, miként a többiek, akik látszólag ugyanúgy edzenek és készülnek, mint eddig, azt azonban csak ők tudják, hogy közben mi minden jár a fejükben. Ami biztos, hogy a nők hétfőn és kedden, a férfiak pedig kedden szuperliga-mérkőzést játszanak a Róna utcában, azt azonban még nem tudni, hogy mielőtt asztalhoz állnak majd, hallhatnak-e néhány megnyugtató mondatot, mondjuk valami ilyesmit: "Nyugi, megmarad a szakosztály, és megkapjátok a pénzt, amivel tartozunk.”
Szép is lenne.
Már csak azért is, mert ettől nemcsak a játékosok, hanem – ugye, most már elhiszik, hogy ez nem túlzás – az egész magyar asztaliteniszsport léte is függ…