A boldogtalan ezüstös triplázó

– Elmondhatatlan, mit éreztem a mérkőzés végén – eleveníti fel a számára fájdalmas pillanatokat Deák Bárdos Mihály, aki az orosz fővárosban harmadik világbajnoki döntőjében maradt alul. – Bevallom, abba a pillanatban úgy gondoltam, kész, vége, befejeztem.
– Egy világbajnoki ezüstérem után? Más ilyenkor boldogan fogadja a gratulációkat, nyilatkozik fűnek-fának, majd az eredményhirdetésnél büszkén fellép a dobogó második fokára.
– Én a tetejére akartam állni. Úgy mentem ki Moszkvába, hogy ha törik, ha szakad, aranyérmes leszek. Mindenki tamáskodott, azt mondták, ehhez hazai környezetben kell megverned az orosz Patrikejevet, ami szinte lehetetlen. Az elődöntőben legyőztem, visszavágtam neki az Eb-döntőért, és már csak hatpercnyire voltam a végső sikertől.
– Ám erre jött egy amerikai, és elorozta az aranyat. Talán túl korán kezdett ünnepelni?
– Egyáltalán nem! Normálisan bemelegítettem, egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy félvállról vegyem Byerst. Tudtam, hogy kemény mérkőzés lesz, hiszen birkóztam már ellene.
– Emlékezetes derbi volt az is! Szabályos K. O.-val ér véget…
– Még kilencvenkilencben történt. Meghívtak minket a tengerentúlra egy csapattalálkozóra, ahol nem az azóta olimpiai bajnokká avanzsált Rulon Gardnerrel, hanem vele mérkőztem. Vezetett két-három ponttal, én meg elkezdtem hajtani. Aztán tudja, hogy van ez. A nagy rohanás közben elcsattan egy-két nyakleves. Az egyik után hátralépett, és bepancsolt egyet.
– Ököllel?
– Persze. Olyan volt, mintha valami kocsmában történt volna. Kiterültem, mint egy béka.
– Viszont győzött, ellentétben a mostani találkozással.
– Ezúttal is nyernem kellett volna! Szerintem nem is volt gond, végig én irányítottam a meccset.
– Aztán jött az a fránya összekapaszkodás, amely már az előző két világverseny döntőjében is a végzetének bizonyult, hiszen a tavaszi Eb-n és a tavalyi vébén is ez a szituáció okozta a vesztét. Finnországban a már említett Patrikejev dobta ki a csarnokból, Patraszban pedig Gardner tessékelte ki kétszer is a szőnyegről.
– Most én is valami hasonlóra készültem. Remekül sikerült öszszefognom, elkezdtem terelgetni a zóna felé…
– Aztán egyszer csak a földre került!
– Toltam kifelé rendesen, és el akartam indítani egy akciót, de megbicsaklott a bal lábam. Pedig már ki is billentettem az egyensúlyából. Nem maradt más választása, meg kellett kockáztatnia egy ellencsapást. Be is jött neki. Lesodort.
– Amikor felálltak, hitt még a győzelemben. Elvégre Byers ekkor már három ponttal vezetett, és a kiutazás előtt azt mondta, két pontnál többet szinte lehetetlen ledolgozni.
– Meg sem fordult a fejemben, hogy kész, vége, megint elszálltam. Egy kétkaros dobásra készültem, sikerült is megfognom, de az utolsó pillanatban ügyesen lelépett róla. Nagyon laza a srác, nem olyan statikus, mint Gardner.
– Ezt láttuk a meccs végén is. Mire gondolt, amikor látta, milyen önfeledten járja a boogie-t?
– Szerencsére nem volt a kezemben egy kanál víz… Komolyra fordítva, abban a pillanatban sok minden foglalkoztatott, csak az nem, hogy nézzem az ünneplését. Különben is, a győztesnek mindent szabad. Ráadásul az ilyen attrakciók sokkal szimpatikusabbak, mint amikor valaki fapofával jön le a szőnyegről egy győztes döntő után: természetes, hogy nyertem, kit érdekel…
– Való igaz, amikor Isztambulban kontinensbajnokságot nyert, ön is elszállt egy pillanatra.
– Szerintem ez a normális. Az ember mutassa ki az érzelmeit. Teljesen mindegy, hogy öröm-e vagy bánat, nem kell szégyellni.
– Tény, nem fojtotta el a könynyeit. Ezzel csak az a baj, hogy lassan állandósul a kép, egy zokogó magyar nehézsúlyú az eredményhirdetésnél.
– Elhiheti, nekem is kellemesebb emlék az isztambuli ceremónia.
– Moszkváról maradnak a keserves képek?
– Azért nem teljesen. Az elődöntőbeli győzelmem az orosz ellen alapot adhat a folytatáshoz. Senki sem hitte el, hogy legyőzhetem.
– Pláne így, összekapaszkodás utáni intés plusz két ponttal.
– Aki látta, elismerte, jogos volt az ítélet.
– Nem is erre céloztam, sokkal inkább a sportág erőviszonyait figyelembe véve azt hittem, jobban lejteni fog a hazai pálya. Elég nagy merészség volt a bírótól meginteni az oroszt.
– Nem tehetett mást, igaz lehet, nem is akart. Én voltam a kedvezményezett, összefogtam, mire Patrikejev mutogatni kezdett, hogy szabálytalan vagyok. Pedig csak nem tetszett neki a helyzet. Erre a román bíró figyelmeztette, majd amikor tovább hepciáskodott, szétfújta a szitut. Kicsit megijedtem, mit fog mutatni, aztán amikor a pirosnak, azaz nekem jelezte a két pontot, megnyugodtam.
– Pedig az első három perc alapján nem lehetett biztos a döntésben. Ha jól tudom, az orosz pontja nem igazán volt jogos.
– Menekülést fújtak ellenem, pedig csak kilökött. Mindegy, sőt, akkor még örültem is egy kicsit, hiszen így elmaradt a kapaszkodás három perc után.
– Aki látta a meccset, azt mondta, a végére Patrikejev teljesen elkészült az erejével.
– Olyannyira, hogy a bronzmeccsre először ki sem akart állni a görög Kuciubasz ellen. Persze az is lehet, hogy csak derogált neki a kisdöntő. Az arca ugyanis meglehetősen nagy volt a mecscsünk előtt.
– Talán elhitte, amit a szakemberek az Eb-döntő óta mondogattak, hogy ő az új Karelin.
– Hát annak még elég gyengécske. Nem rossz birkózó, de azt azért nem engedheti meg magának, hogy szinte bemelegítés nélkül álljon ki ellenem.
– Meglehetősen nagy pofon szembesítette ezzel.
– Ráadásul az én önbizalmamat is helyrebillentette ez a meccs, hiszen most nem úgy nyertem, mint Nyíregyházán, a Magyar Nagydíjon, ahol azért nekem fújt a bíró.
– Dicséretes önkritika!
– Csak magamnak ártanék vele, ha elhinném, hogy simán nyertem. Az a meccs is arra serkentett, hogy még többet dolgozzak az edzéseken.
– Híresen hatalmas a munkabírása. Lehet még fokozni a tempót?
– Mennyiségben szerintem elég, amit elvégzek, a minőséget kell folyamatosan javítani.
– Hát tényleg jó lenne valami nyerő fogás…
– Ebben egyetértünk. Le is fogok ülni az edzőmmel, Bódi Jenővel, és kitalálunk valami akciót az összekapaszkodásra. Persze, nem fogom mindenki ellen elsütni, csak a nagyok ellen.
– Ha sikerül, készülhet valami új ünneplős figurával…
– Arra nem kell előre gyakorolni, megy az rögtönözve is. Ígérem, ha odakerülök, nem okozok csalódást…