Bárdosi Sándortól (alul) a felkészülése alapján többet várt a szakágvezetô, ám az olimpiai ezüstérmes teljesen indiszponált volt
Bárdosi Sándortól (alul) a felkészülése alapján többet várt a szakágvezetô, ám az olimpiai ezüstérmes teljesen indiszponált volt
Két érmet és két pontszerző helyezést várt tanítványaitól a hét végi moszkvai kötöttfogású-világbajnokságon Komáromi Tibor szakágvezető. A magyar csapat végül egy ezüstéremmel – a nehézsúlyú Deák Bárdos Mihály jóvoltából – és egy ötödik hellyel – Berzicza Tamás szerezte – térhetett haza az orosz fővárosból. "Közhellyel élve, az egyik szemem sír, a másik nevet – értékelte a válogatott teljesítményét a fogásnem első embere. – A csapat egyik része hozta magát, így Oláh Tibor, Bóna László, Berzicza Tamás és Deák Bárdos Mihály produkciója nem okozott csalódást, ám Bárdosi Sándortól, Füredy Leventétől és Kaló Bélától többet vártam, edzésmunkájuk sokkal többet ígért. Bárdosi például végre becsülettel végigdolgozta a felkészülési időszakot, a versenyen azonban teljesen indiszponált volt. Az előbb említett négyes viszont kihozta magából a maximumot, a két kisember, Oláh és Bóna remek meccseket vívott, Berzicza négybe jutása csak nüanszokon múlott. Deák Bárdosról pedig mindent elmond, hogy sorozatban negyedszer döntőzhetett világversenyen. Igaz, sajnos ezúttal sem sikerült nyernie.”
A pontverseny végeredménye: 1. Oroszország 26 pont, 2. Svédország 14, 3. Bulgária, Grúzia és Kuba 11-11, 6. Törökország 10, 7. Egyesült Államok és Egyiptom 9-9, 9. Magyarország 7, 10. Lengyelország, Örményország és Ukrajna 6-6, 13. Azerbajdzsán, Irán és Türkmenisztán 5-5, 16. Üzbegisztán 4, 17. Görögország 3, 18. Észtország, Románia és Szlovákia 2-2, 21. Izrael 1
A nehézsúlyú angyalföldi a döntőben az amerikai Byerstől kapott ki, méghozzá a tavalyi vb-hez és az idei Eb-hez hasonlóan összekapaszkodás után. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 74 kilós Berzicza is ugyanilyen körülmények között veszítette el negyeddöntőbeli mérkőzését a kubai Azcuy ellen, azaz a mieink számára nem ez a legkedvesebb fogás. "Rengeteget gyakoroljuk a kapaszkodást – folytatta Komáromi –, így vélhetően pszichikai okai vannak, hogy a legfontosabb pillanatokban sorra elbukjuk őket. Tíz esetből hétszer nyerünk, ám amikor már kézzel fogható tétje van a szituációnak, elveszítjük. Jelen esetben mindkét versenyzőm hibázott, Misi például hiába volt kedvezményezett, elkapkodta az egészet. Szépen ki kellett volna terelnie az amerikait a szőnyegről, ehelyett nekirohant, Byers pedig szépen lesodorta.” Pedig a finálé előtt szinte mindenki a magyart tartotta a meccs esélyesének, hiszen az elődöntőben rendkívül taktikus birkózással verte a toronymagas favoritnak kikiáltott, ráadásul hazai környezetben versenyző orosz Jurij Patrikejevet. "És a döntőben is ugyanazokat a taktikai utasításokat kapta, egyszerűen érthetetlen, miért ment megint a saját feje után – boszszankodott a szakágvezető. – Persze, tudom, a negyed- és elődöntő rengeteget kivett belőle, de sajnos el kell ismerni, Misi valahol kicsit saját magát verte meg. Ezt az amerikait tízből kilencszer biztosan megveri.” Nem sikerült, így maradt az ezüstérem, amely azt is jelenti egyben, hogy Farkas Péter tizenegy esztendővel ezelőtti, várnai diadala óta – a bolgár Todor Angelovot verte a 82 kilósok fináléjában – nem állhatott magyar versenyző a dobogó legmagasabb fokára.