Növelte az előnyét az Arsenal

A hét, szombaton rendezett mérkőzés utolsó pillanataiban épphogy a mecscsenkénti egy gól fölé tornászták a csapatok az átlagot, de az esélyesek így is mind besöpörték a három pontot. A Manchester United egy tizenegyessel nyerte meg a forduló rangadóját a Tottenham ellen, s ugyancsak kínkeservvel győzött a Liverpool és az Arsenal. Utóbbi fórja a táblázat élén egyről két pontra gyarapodott.
Nagyszerűen helytállt az Old Traffordon a sérülésektől tizedelt Spurs, s ha Fabien Barthez kicsit tompább, Glenn Hoddle alakulata ennél többet is elmondhatna magáról. Igaz, nemcsak az MU francia kapusa brillírozott, hanem kollégája, az amerikai Kasey Keller is, nem csoda hát, hogy sokáig érintetlenek maradtak a hálók. Küzdelemben, látványban viszont addig sem volt hiány, arról nem is beszélve, hogy még fél óra sem telt el, amikor Ruud van Nistelrooy és Dean Richards kis híján összeverekedett a gyepen. A szünet után aztán úgy felpörgették a ritmust a hazaiak, hogy holland gólzsákjuk már fél perc elteltével óriási helyzetbe került, de nem koncentrált eléggé. A túloldalon ugyanez történt Richardsszal, majd Robbie Keane-nel, mígnem színre lépett Gary Doherty.

A védő Van Nistelrooy elleni szabálytalanságát még megúszta, ám amikor Ole Gunnar Solskjaert molesztálta a tizenhatoson belül, tizenegyes következett, amit Van Nistelrooy bevarrt. "Aggódtam a rengeteg kihagyott helyzet miatt, de végül meglett ez a roppant fontos győzelem” – nyilatkozta megkönnyebbülten a lefújás után Sir Alex Ferguson menedzser.
A Bolton kis híján négy pontot gereblyézett össze a három óriás – Manchester, Liverpool, Arsenal – elleni, egymás után következő összecsapásain. Hogy mégsem így történt, az Nwankwo Kanunak köszönhető, aki 1–1-nél, az utolsó minutumban megadásra késztette a Wandererst. A meccs szokás szerint egy Thierry Henry-találattal indult volna, ám a gall támadó kihagyta a megítélt büntetőt. A 28. percben mégis vezetéshez juttatta az "ágyúsokat”, s ezzel csapata beállított egy 72 éves rekordot: utoljára 1930-ban, a Chesterfield volt képes 46 egymást követő bajnokin a kapuba találni. A folytatás azonban merőben váratlanul alakult. David Seamant megzavarhatta a térfélcsere, mert Gareth Farrelly a második félidő legelején olyasféle "merényletet” követett el ellene, mint a vb-n Ronaldinho. Seamant végül a nigériai Kanu mentette meg azzal, hogy az utolsó percben hosszú lábával a kapuba kotorta a labdát. (Az Arsenal ekkor már tizenegy perce emberelőnyben játszott, mivel Iván Campót kiállította a bíró.)
Michael Owen újból helyet kapott a Liverpool kezdőtizenegyében, de sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz. Pedig megvolt rá a lehetősége: a West Bromwich kapusa, Russell Hoult az első játékrész végén buktatta, mire a játékvezető piros lapot adott a kesztyűs embernek. Ám a Scott Dobie helyére behozott Joe Murphy azonnal kivédte Owen tizenegyesét. Így ismét Milan Barosra maradt a mérkőzés eldöntése, John Arne Riise már csak biztossá tette a diadalt a végjátékban. A nyilvánvalóan pszichológiai megfontolásokból mindvégig pályán hagyott Owen kapu előtti bizonytalansága igen feltűnő volt. "Szerencsére nem estünk pánikba attól, hogy a gólok nem jöttek azonnal” – nyugtázta Gérard Houllier menedzser.
A Sunderland nemrég nagy verést kapott a Middlesbrough-tól és a Fulhamtől is, így hát a szurkolók által már jó ideje csepült Peter Reid edző "most vagy soha” hangulatban érkezett a rossz passzban lévő Newcastle otthonába. Ám a "szarkák” két csatáruk góljaival simán nyertek a szomszédvár ellen. Craig Bellamy már a második percben betalált, a csupán egy ékkel (Tore Andre Flo) kezdő vendégek pedig képtelenek voltak válaszolni, pláne miután Alan Shearer értékesített egy szabadrúgást. "Ez nagyon szomorú volt” – értékelt lakonikusan Reid, majd elismerte, hogy valószínűleg most kezdődik pályafutása legnehezebb időszaka.
A maradék három összecsapáson a Middlesbrough minimális különbséggel verte a Birminghamet, míg a Southampton a Charltonnal, a sereghajtó West Ham meg a Manchester Cityvel játszott alacsony színvonalú 0–0-t.