Gulyás István többet várt

Gulyás István csalódott.A szabadfogásúak szakágvezetője kedden azzal a nem titkolt szándékkal kelt útra Teheránba, hogy tanítványai megtörnek egy tizenhárom éves átkot, és 1989 után – az utolsó medál Tóth Gábor nevéhez fűződik, egy bronz Martignyből – ismért érmet szereznek a világbajnokságon. A fogásnem első embere optimizmusát elsősorban arra alapozta, hogy az ötfős magyar kompániából már mindenki volt világversenyen elődöntős, ráadásul a 74 kilós Ritter Árpád idén egyszer már villantott: a baki kontinensbajnokságon nem talált legyőzőre.Teheránban viszont szinte semmi sem valósult meg a tervekből.
A mieink közül elsőként szőnyegre lépő 84 kilós Kapuvári Gábor egy agyonnyert meccset veszített el egy hiba miatt, hatalmas pontelőnnyel vezetett, amikor japán ellenfele tusolta.
"Kapuvári számára felmérésnek szántam a viadalt – értékelt Gulyás –, hiszen az év elején először befejezte az élsportot, majd amikor visszatért, jobbára kötöttfogású-munkát végzett. Látszott rajta, fizikálisan messze nem érte még utol két évvel ezelőtti önmagát, amikor is Eb-bronzot szerzett, talán ennek is köszönhető, hogy elbukott egy már megnyert meccset. Mostantól rajta múlik minden, ha vállalja, hogy ismét beáll a sorba, az olimpiáig visszaverekedheti magát a kategória élmezőnyébe.”
Oda, ahová Bánkuti Zsolt a mai napig tartozik. Függetlenül attól, hogy a lassan véget érő szezon nem úgy sikerült a hatvankilós csepelinek, mint az eltervezte. A tavalyi, körcsarnokbeli Eb aranyérmese számára nem jött jól a súlyhatárok módosítása, és idén nem is találta meg a megfelelő ritmust. Az iráni fővárosban például alig öt perc jutott neki a vb érdemi részéből, miután nyitó meccsén technikai tussal kapott ki azeri riválisától.

"Ezen a találkozón értékelhetetlen volt a teljesítménye – mondta a szakágvezető. – Bevallom, azt hittem, legyőzi az azerit, akit jól ismertünk, fentről gyenge és enervált volt, kidolgozta ugyan a fogásokat, de nem fejezte be őket. Látszott rajta, még nem elég erős a 60 kilóhoz, így a jövőben tovább kell erősíteni, és az edzésmunkáján is változtatni kellene, a mennyiségnek át kell mennie minőségbe, magyarán amit eddig három óra alatt végzett el, azt most másfélbe kell sűrítenie.”
Szintén a vártnál korábban búcsúzott a 96 kilós Farkas Zoltán, aki pedig a sydneyi olimpia óta minden világversenyen pontszerző helyen végzett. A BVSC-s ezúttal sem állt meszsze a továbbjutástól, ám második csoportmeccsén – finoman szólva – nem élvezte a bíró szimpátiáját.

"Sajnálom Farkast, a sorsolása alapján ismét a négybe juthatott volna – folytatta Gulyás. – Nem voltak egyenlőek a feltételek a görög ellen, elfújták a kapaszkodást, és egy lenti akcióból is furcsán kerültek ki a felek. Pedig, ha itt nyert volna, szinte biztos, hogy éremért birkózhat, hiszen egy, a görögnél jóval könnyebb rivális következett volna. Nem sikerült, de ennek ellenére ismét bebizonyosodott, Farkas ott toporog a három-négy fős élboly sarkában.”
Csoportjában ragadt Ritter is, akitől nem titkoltan az érmet várta a fogásnem első embere, de a baki Európa-bajnok mérkőzést sem nyert a vb-n.
"Árpi kiesése egyértelműen az én saram – így a szakágvezető. – Az első meccsén nyerésre állt, ám elszámoltam az intéseket, és támadásra buzdítottam, így kinyílt, és ellenfele összehozott rajta egy akciót. A második mérkőzésén így kockáztatnia kellett, nem a saját stílusát birkózta, törvényszerű volt, hogy kikap. Nagyon sajnálom, hiszen minden bizonnyal meglett volna az érem. Egy darabig valószínűleg még ezzel fogok álmodni…”
Hogy Gulyásnak azért kellemes emlékei is legyenek az iráni fővárosról, arról Aubéli Ottó gondoskodott. A csepeli nehézsúlyú kihasználta a sorsolás adta lehetőségeket, magabiztosan verte mindkét csoportellenfelét, majd a negyeddöntőben derekasan helytállt a későbbi ezüstérmes ellen, így végül az ötödik helyen végzett.
"Ottó kellemes meglepetést szerzett – mondta a szakágvezető –, és nem elsősorban azzal, hogy kijött a csoportjából, hanem a negyeddöntőbeli produkciójával. Sokkal érettebben birkózott, mint egy évvel ezelőtt, és bár fizikálisan még fejlődnie kell, a végső célig, az athéni olimpiáig utolérheti az élmezőnyt.”
Aubéli ötödik helyének köszönhetően két ponttal zárta tehát a teheráni napokat a magyar csapat, és bár Gulyás István csalódott, nem árt megjegyezni, hogy a tavalyi szófiai viadal mellett az elmúlt hét évben ez volt a második világbajnokság, ahol pontot szereztek a szabadfogásúak.