Portugália: apokalipszis

Két nap, és Európa nekilát. Portugáliában ez nem számít túl jó hírnek. Az Eb-selejtezők kezdete sokak szerint a végítélettel egyenértékű az ibériai állam számára. Mert nincs visszaút. Két év múlva menthetetlenül meg kell rendezni az Európa-bajnokság tizenhatos döntőjének mérkőzéseit, ám az esemény financiális romlásba taszajthatja az országot. Fogja is – mondják a magukat realistaként aposztrofálók.Holott egy ilyen szintű sportesemény manapság a felvirágzás és az eljövendő jólét szinonimája a nagyvilágban, nem véletlen, hogy óriási harc zajlik a rendezési jogért. A futball csupán ürügy, a hangsúly a rendezvény generálta gazdasági konjunktúrán van, építkezések kezdődnek, fellendül az idegenforgalom, a nagy viadal megrendezése megannyi alvállalkozót mozgósít (arculattervezők, biztonsági cégek, nyomdák, miegymás), munkahelyek létesülnek, a haza fényre derül.Elvben. A nyugati végeken momentán más a helyzet. Portugáliát egy lefelé tartó spirálban találta meg az Európa-bajnokság – több szempontból is. Leszálló ágban van a gazdaság, és leszálló ágban van a futball. Ám erről a vonatról már nem lehet leszállni (csak halkan: az osztrákokkal párban másodikként végeztünk a voksoláskor; nálunk momentán elég rozoga állapotban van a költségvetés, náluk meg az árvíz vitte el a pénzt…).Hétfőn az UEFA második embere, Gerhard Aigner vizitált a festői Portugáliában, s igyekezett jó képet vágni a történésekhez. Ilyenkor egy jó sportdiplomata nem is tehet mást, meg aztán, az európai szövetséget aligha izgatja más, mint a stadionépítés. A nyögdécselés maradjon a portugálok baja.
Egyszóval Aigner elégedetten szemlélődött. "Mindenen rajta tartjuk a szemünket, és ismételten megállapíthattuk, hogy rendben zajlik a stadionépítési program – dőlt hátra az UEFA ügyvezetője. – A szervezők semmivel sincsenek elkésve, azaz krízisről szó sincs.”
Télen még volt. Ekkor érkeztek az első vészjelzések: a választásokon megbukott az Eb-t bevállaló szocialista oldal, a hatalomra került jobbközép pedig a kassza átvizsgálása után bejelentette, köszönik, de nincs mit elkölteni. Kormány és önkormányzatok egymásnak feszültek, ám a rendezésre kiszemelt városok vezetősége hiába kongatta a vészharangot, az ország új vezérei drasztikus támogatáscsökkentést helyeztek kilátásba. Végül a nemzeti ügy ürügyén kompromisszumot kötöttek, ám a helyzet nem javult sokat.
Az Európai Unió egyik legszegényebb tagállamában egyre súlyosabbak a gondok. Az Unión belül ugyanis nem lehet két kézzel szórni a pénzt: ha egy állam éves költségvetési hiánya túllépi az EU által megszabott határértéket (három százalék), akkor a közösség szankciókkal sújtja, ami eurómilliókban mérhető csapás. Tavaly Portugália "átesett a súlyhatáron”, így miközben kötésig jár a mínuszban, számítania kell arra, hogy az EU levon egy nagyobb összeget az éves támogatásból. A kormány jobb híján oltja a tüzet: megemelte az áfa mértékét, továbbá elzárta a csapokat, azaz az állam fejése egy ideig szünetel. Holott az Eb-rendezők szívesen rácsatlakoznának az emlőkre, Jose Luis Arnaut miniszterelnök-helyettes azonban a hétfői találkozón Aigner jelenlétében közölte: a kormány csak annyit ad, amennyit a szocialista előd bevállalt. "Annál egy euróval sem többet. Semmiféle további támogatás nem lehetséges, sem direkt, sem bújtatott” – szögezte le Arnaut, amivel siralmas jövőképet vázolt fel a honi futballkorifeusok elé.
Az ország 550 millió eurót (137.5 milliárd forintot) költ a 10 stadion meg-, illetve átépítésére: a költségvetés az összeg negyedét vállalta "élesben”, a fennmaradó részt kölcsönként folyósította a klubok és városok számára, ám erre kamatot is számol. Eközben az egyesületek sorsa egyre sanyarúbb. A tavalyi bajnoki idényben az első osztály összvesztesége 91 millió euróra rúgott, ami még a három nagynak is rossz hír, jóllehet a bevételek hatvan százaléka a Benfica, a Porto és a Sporting kincstárába csorog (ennyit a többiek rosszlétéről).

A válogatott világbajnoki szereplése talán megmozdíthatott volna valamit – ehhez képest a lenézett amerikaiak és koreaiak átgyalogoltak Figóékon, a zárópartin ráadásul minősíthetetlenül viselkedett néhány kulcsember, azaz a gyepen is egy romhalmaz jelképezte leginkább Portugáliát. Kérdés, az 1989-es és 1991-es junior-világbajnokság megnyerése okán "aranycsapatnak” becézett gárda harmincon túli ászai képesek lesznek-e még egyszer, utoljára megmutatni. Nem mintha eddig fénylettek volna: a junior duplát követően a 2000-es Eb-elődöntő az egyetlen valamire való eredmény, egyébként bukás bukás után. A többek szerint "golden” helyett "olden” (öregecske) jelzővel illethető együttesre immáron kár volna a 2004-es Eb sikerét alapozni.
De akkor mire? – kérdeznek vissza a helybéliek, akik csupán rezignáltan ingatták a fejüket a múlt héten, midőn eldőlt: a BL-história során első ízben portugál résztvevő nélkül indul a csoportkör (újabb pénzkiesés…).
"Igazán sajnálatos, hogy az új kormánynak nem volt bátorsága visszaadni az Európa-bajnokság rendezési jogát” – csattogott az egyik legnevesebb politikai kommentátor, Miguel Sousa Tavares a legnézettebb kereskedelmi csatornán, főműsoridőben. A "lemondó” tábor egyre növekszik: mind többen jönnek rá, belerokkanhat az ország az Eb-be. A kisvárosokra szépen rá fog rohadni a vadiúj stadion – ha meg fenn akarják tartani, a közösség fog belegebedni.
Egy portugál építészeti társaság feje, Vitor Coias e Silva egyenesen kijelentette: klubok, politikusok és építési vállalkozók összefonódása taszajtja szakadékba az országot. "Az Euro 2004 nem más, mint a betonlobbi apoteózisa” – közölte Silva. Amihez néhányan hozzáfűzték: ami a lobbinak apoteózis, vagyis megdicsőülés, az Portugáliának hovatovább maga az apokalipszis.