Vb-érmek és lehetőségek

– A világbajnokság kezdete előtt azt mondta, hogy három éremmel, közte egy arannyal, elégedett lenne, ez a minimális elvárás. Négy érmet nyertek versenyzőink Lisszabonban – örül vagy bánkódik az események után? – kérdeztük Szabó Bence szövetségi kapitányt.– Nagyon örülök, hiszen azt mondtam, hogy ha a júliusi Eb-n nyert nyolc érem felét megszerezzük a vébén, az jó. Megszereztük, tehát elégedett lehetek. Jó formában voltak versenyzőink, és ezúton köszönöm meg az edzők segítségét, akik partnerek voltak abban, hogy a rendhagyó felkészülés sikeres legyen. Márpedig sikeres volt, mert még a vártnál gyengébben szerepelt versenyzők is elismerték, hogy nem a felkészülésben volt a hiba. Lelkileg minden versenyzőnek fel kell rá készülnie, hogy az utolsó tust sem adja be helyette más, végig kell küzdeni minden találatért. Ezt jelen esetben a női kard- és női tőrcsapatra értem, akik nagy előnyt engedtek ki a kezükből. Bennük is megvolt a jobb eredmény lehetősége. Igyekszem az eset pozitív oldalát nézni, például hogy a kardozó lányok eljutottak a döntőig, úgyhogy optimista vagyok a magyar vívás jövőjét illetően.– Sikernél nem illik a sötét oldalról is beszélni, mégis meg kell kérdeznünk, mivel magyarázza, hogy az aranyérmet nyert női párbajtőrcsapat tagjai sorozatban harmadik világversenyen nem jutottak egyéniben a nyolc közé?
– Bevallom, az egyéni szereplés előtt én is értetlenül állok, egyelőre nem tudok magyarázatot adni a kiesésükre. Mert nem lehetett rossz a felkészülés, ha két nap múlva jól vívtak…A csapat nagyon egységes, jó társaság, igaz, nincsenek olyan egyéniségek benne, mint Nagy Tímea, de Mincza Ildikó így is kiemelkedik. A csapatversenyen igazi profiként végig vállalta a befejező ember szerepét, és remekelt is, egyéniben pedig a későbbi világbajnoktól kapott ki.
– Maradjunk a párbajtőrnél, csak térjünk át a másik nemre. Mit szól világbajnoki címvédő csapatunk kilencedik helyéhez?
– Továbbra is azt mondom, hogy jó képességű a csapat, de el kell ismernem, hogy ezúttal én is hibáztam. A Kolumbia elleni meccs alatt annyira együtt voltak a fiúk, hogy nem akartuk megbontani az egységet, hittünk ugyanabban az összeállításban. Én másként küldtem volna őket pástra, de elfogadtam a véleményüket. A verseny után azonban közöltem velük, hogy vállalom a hibámat, de többet ilyen nem lesz, és előre kihirdetem a csapatot. A kilencedik hely semmire sem jó ugyan, de nincs tragédia. Azt is kiemelem, hogy utána volt lelkierejük, és legyőzték minden ellenfelüket. Ismét hangsúlyozom, hogy nálam a férfi párbajtőr-válogatottnak öt tagja van, a vébén szerepeltek mellett az Európa-bajnok Boczkó Gábor is ide tartozik. Egyrészt sajnálom Boczkót, de most, az eredmény tudatában sem döntöttem volna másként a vébécsapat összeállításakor. A tavalyi világbajnok csapat megérdemelte az újabb szereplési lehetőséget.
– A férfi kardcsapat a tavalyi ezüst után most érem nélkül maradt, mert hamar összekerült az oroszokkal.
– A kardozók a mutatott vívással nálam világbajnokok. Az oroszok csak velünk vívtak ilyen szoros mérkőzést, utána mindenkit "lemostak” a pástról. Ez is mutatja, hogy mi vagyunk az igazi ellenfeleik. Az egyéniben Nemcsik Zsolt óriásit hibázott a végén, 13:10-nél nem lett volna szabad a pást közepén könnyelműsködnie a hullafáradt Tarantino ellen. Itt jegyzem meg, hogy sokat beszélgetek a versenyzőkkel, és saját pályfutásomból próbálok példákat felhozni nekik tanulságul. Úgy látom, hallgatnak rám.
– Essék szó a férfi tőrözőkről is!
– Juhász Bencével maximálisan elégedett vagyok, a küzdeni tudása és a hozzáállása is példás. A két fiatalnak, Vizler Ádámnak és Berjozkin Antonnak voltak fellángolásai. A rutinos Marsi Márkról sajnos sok jót nem tudok mondani, nem tudott a csapat vezéregyénisége lenni. Technikás vívó, de a plusz ezúttal hiányzott belőle. Megbeszéltem vele a történteket, és ígéretet tett, hogy az olimpiai kvalifikáció kezdetén igyekszik jobban összehangolni a munkát a vívással.