Tetemes előnyt adott le a magyar női kardcsapat

Ha egyszer a nők valamit a fejükbe vesznek – ráadásul még fogadkoznak is, hogy megcsinálják –, azt komolyan kell venni. Még ha hihetetlennek tűnik, akkor is. Hogy miért mondom ezt? Mert női kardozóink nagyon fogadkoztak, hogy valami szép eredménnyel, akár éremmel örvendeztetnek meg minket a világbajnokságon. Mert ha július elején, a moszkvai Eb-n másodikok tudtak lenni, miért ne tudnának ismét a dobogóra állni…Az egyéni szereplés után kevesen hittek nekik. Nem csoda a bizalmatlanság, hiszen mind a négyen a 64 között estek ki. Másként fogalmazva: egyetlenegy győzelmet sem tudtak szerezni! Így vágtak neki a csütörtöki csapatversenynek. Szakágvezetőjük, Varga József csendben megjegyezte: "Ezt csak elrontani lehet” – mármint hogy olyan jó a lányok sorsolása, hogy csak magukat hibáztathatják, ha nem élnek a lehetőséggel.Nos, könnyedén vették a koreaiak elleni "bemelegítő” mérkőzést, és a vártnál simábban a németek elleni negyeddöntőt is. Az ellenfél csak az első asszóban vezetett egy tussal, utána végig a mieink. Az esti fináléba jutásért a tavalyi vb-ezüstérmes románok következtek. Félelmetesnek tűnő vetélytárs, de Moszkvában is sikerült őket legyőzni. Ez erőt adhat a lányoknak. Adott is.Bár ezúttal a mérkőzés közepéig a románoknál volt az előny, 18:20 után a csapatkapitány Nagy Orsolya fordított (25:21), és már nem volt megállás. Űzték-hajtották előre egymást – és betartották a fogadalmukat, megszerezték a mások által kevéssé hitt érmet."Jó ágra kerültünk, igaz, ez már többször előfordult, de most végre élni is tudtunk vele. A franciák, az oroszok, az azeriek a másikra kerültek. Az ellenfelek közül a németektől tartottam egy kicsit, mert velük keveset vívtunk” – mondta Nagy Orsolya."Igaz, hogy a tavalyi vébén a románoktól kaptunk ki, de az idén mindig megvertük őket. Moszkvában is, de akkor a négy közé jutásért. Most talán még nagyobb volt a tét, és megint nyertünk” – fűzte hozzá Csaba Edina. Míg a lányok elismerten könnyű ágon szerepeltek, a férfi tőrözők sorsolása nagyon nehéz volt. A koreaiakkal kezdtek – bravúrgyőzelemmel! –, a vb-címvédő franciákkal azonban már nem bírtak."Mivel az idén csak egy Világkupán indulhatott a csapat, és ott hiába szerepelt jól, a rangsorban a végére kerültünk, és nagyon erős ellenfeleket kaptunk. A lelkesedés és az akarat egy-egy bravúrt mindig kihoz a csapatból, de többre egyelőre nem futja. Talán ha többet versenyezhetnek, előrébb sorolják őket a rangsorban, és a világbajnokságon sem futnak bele a legnehezebb ellenfelekbe” – magyarázta Solti Antal szakágvezető.
Az alsó ágon a vb-újonc Vizler Ádámot is bevetették, hogy szokja a világversenyeket, és bár a fiatal versenyző nem vallott szégyent, így nem sikerült legyőzni az angolokat – a szakvezető szerint egyébként ez biztos győzelem lett volna, de a jövő miatt most inkább lehetőséget adtak a fiatalnak.
Az aranyéremért ugyanúgy a vb-címvédő oroszokkal vívtak a lányok, mint az Eb-n. Akkor 45:38-ra kikaptak – de sokak szerint azért, mert Moszkvában az ellenfél felé lejtett a pást…

Ezen az estén egy másik tétel is igazolódott a nőkkel kapcsolatban. Nemcsak az, hogy elérik, amit elterveznek, hanem hogy szeszélyesek is. Figyeljék csak!
Mesésen indult a mérkőzés, 4, 8, 13 tussal is vezettünk a szbornaja ellen. Hitte volna valaki ezt?
Aztán volt 30:14 is a javunkra. Vagyis 16 találat előny! Ezt nem lehet elveszíteni, ugye?
Hiszik, nem hiszik, lehetett. Aki nem látta a mérkőzést, biztos nem hiszi el.
Csaba Edina 35:21-es vezetésnél lépett pástra Bazsenovával, és mintha rémálmot látnánk, az orosz sorra talált, 15:5-re hozta az asszót.
Vagyis a befejező emberek, Nagy Orsolya és Nyecsajeva 40:36-os magyar előnynél kezdtek. Az orosz feljött 40:39-re, de Orsi talált. Nagyon kellett ez a tus. A következő is. Aztán oroszé már nem annyira. Mégis egyenlített (43:43). Innen kezdve lélektani fölénybe került az ellenfél, és törvényszerű volt, hogy nyer.
Hihetetlen.
Egy kupac boldog ember az orosz tábor – a másik oldalon mindenki rázta a fejét.
"Az ezüstérem gyönyörű, de tizenhat tust leadni! Kiénekelték a sajtot a szánkból” – ezt tudta mondani Varga József szakágvezető.
Csaba Edina kisírt szemmel mondta: "Fogalmam sincs, mi történt. Csapatversenyeken mindig van egy asszó, amikor bármit csinálok, nem megy. Ilyenkor próbálom minél kevesebb kapott tussal megúszni. Most nem sikerült.”
A lányok közül a csapatkapitány Nagy Orsolya sem tudott magyarázatot adni a történtekre: "Nem tudok mit mondani. Az ezüstnek örülök, persze, de… Ha reggel mondják, boldogan aláírom az ezüstöt. De így!”
Ehhez nem lehet mit hozzátenni. Talán csak azt, hogy órák múlva azért az ezüstnek is örülni fogunk.