Nagy népvándorlás északon

A Portónál sokan már válságról beszélnek, elvégre a kilencvenes években sikert sikerre halmozó gárda immár harmadik éve nem tudja megkaparintani a bajnoki serleget. A kupában – leszámítva a tavalyi idényt– ugyan vitézkedik a csapat, de ez a legkevésbé sem elégíti ki az elkényeztetett szurkolókat. Az északi klub mindenható elnöke, Jorge Nuno Pinto da Costa ezt a relatív sikertelenséget többnyire az edzők elküldésével igyekszik orvosolni, igaz, ahhoz képest, hogy az elmúlt évben semmit sem nyert a csapat, de még a Bajnokok Ligája-indulás jogát sem vívta ki, José Mourinho maradhatott a kispadon. Mindez úgy néz ki, mintha a folytonosságra szavaztak volna a Douro partján, de ha egy pillantást vetünk a nyáron lebonyolított átigazolásokra, akkor egy, a csapat háza táján rég nem tapasztalt "népvándorlásra” bukkanunk. Csak új arcból akad egy tucat, míg az egyesületet elhagyók tizennégyen vannak, és akkor még nem szóltunk a szlovén Pavlin rendezetlen helyzetéről.
Szóval előbb az érkezőkről! A legnagyobb fogásnak a litván Jankauskas megszerzését lehet tekinteni, és nem csak azért, mert a csatárgondokkal küzködő Porto egy európai szinten jegyzett játékost tudott a keretébe vinni, hanem azért is, mert Jankauskast az ősi rivális Benficától happolták el. A támadó az elmúlt idény egy részét töltötte a lisszaboni csapatnál, de csak kölcsönben, ugyanis a játékjogával rendelkező Real Sociedadnak mindössze a nyáron akart egy nagyobb összeget átutalni a Benfica. Mielőtt azonban ezt megtörténhetett volna, a portóiak már egy nagyon vonzó ajánlatot tettek le a San Sebastian-iak, és ami ennél is fontosabb, Jankauskas elé, aki a Sociedad hallgatólagos beleegyezése után nem habozott aláírni.
A Benficánál persze óriási volt a felháborodás, és azonnal megesküdtek rá, hogy ezt nem hagyják annyiban – valahol Fehér Miklós megszerzése ennek is köszönhető –, bár még Maniche is a kék-fehérek szerelését választotta a fővárosiaké helyett. Szintén nagyon jó lépésnek tűnik a brazil Derlei megvétele a Leiriától, ugyanis a csatár az elmúlt esztendőben Jardel mögött a második lett a góllövőlistán. Érdekesség, hogy amikor tavaly késő ősszel Niculae súlyosan megsérült a Sportingban, és egyértelművé vált, hogy a szezon hátralévő részében már nem léphet pályára, a későbbi bajnok egyből megkörnyékezte Derleit, de nem járt sikerrel. Meg kell még említeni Jorge Costa visszatérését a Charltonból – a bekket még Octávio Machado (Mourinho elődje) zavarta el a csapattól–, illetve olyan fiatal tehetségek érkezését, mint César Peixoto (Belenenses), és Paulo Ferreira (Setúbal).

A távozók listája nem olyan tekintélyes, köztük ugyanis igazán klasszis játékos csak Jorge Andrade volt, aki elhagyta a Das Antas-stadiont – a portugál válogatott bekkért kapott 13 millió euró és Nuno kapus igazán jó üzletnek tűnik –, igaz, a paraguayi Paredes (Reggiana) és az argentin Ibarra (Boca Juniors) is nagy név a nemzetközi labdarúgásban, de Portóban nem igazán futottak be. A brazil Pena is szinte bármely ország válogatottjába beférne, kivéve a sajátjába, és a jelek szerint a Porto csapatába sem, ugyanis őt is eltanácsolták – a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a dél-amerikai csatárral többször adódtak fegyelmi gondok –, és végül a Strasbourgban kötött ki. És persze essék szó Fehér Miklósról is, akivel csúnyán elbántak a portóiak, mert miután a magyar csatár nem volt hajlandó aláírni egy irreális szerződéshosszabbítást, egyszerűen elküldték a B-csapathoz, ahol egy teljes évadot vegetált. A nyáron azonban lejárt a megállapodása, és a Benficához ment át teljesen ingyen.