Minczáék a legjobbak

A sorsolás szerint ugyanis nem kisebb ellenfelet kapott tavalyi vb-ezüstérmes csapatunk a négy közé jutásért, mint az olimpiai bajnok, vb-címvédő és Európa-bajnok oroszokat.
A "bemelegítő” mérkőzés, a hongkongiak elleni siker különösebb említést nem érdemel – a fiúk könnyedén nyertek –, hiszen a magyar–orosz volt a rangadó. Tudta ezt mindkét fél.
És hogy mennyire jó volt a megérzése Szabó Bencének – mármint hogy Pozdnyakov lesz a kulcsfigura –, nemsokára kiderült.
Számunkra rosszul indult a találkozó, Sarikov 5:0-ra nyert Ferjancsik ellen. Fodor viszont 10:3-ra verte Pozdnyakovot, és máris mi vezettünk (10:8)! Froszin nyert Nemcsik ellen, és megint jött Fodor. Aki többször hangoztatta, hogy egész évben az oroszok ellen készült. Kikapott ugyan, de ehhez nagyban hozzájárult, hogy aszszó közben megsérült, a pást szélére lépett és kificamodott a bokája. A tízperces ápolási idő alatt mindent megtettek, amit lehetett, Kende speciális ragasztószalagot kapott a bokájára, de arcán látszott a fájdalom. Ferjancsik nyert Froszin, majd Nemcsik Pozdnyakov ellen, és megint vezettünk (30:29).
Az utolsó körnek 35:34-es orosz vezetéssel vágtunk neki, majd Nemcsik fordított Sarikov ellen, és a befejező emberek, Ferjancsik és Pozdnyakov 40:39-es magyar előnynél léptek pástra. Ferjancsik elhúzott 42:39-re. Hihetetlen! Három tus hiányzott a bravúrhoz – no és a továbbjutáshoz. Pozdnyakov azonban nem véletlenül a fegyvernem kiemelkedő alakja: az első két mérkőzését elvesztette ugyan, ám amikor a legjobban kellett, hozta magát. Feljött 43:43-ra, és innen nem engedte ki a győzelmet.
A mieinknek maradt az alsó ág, pedig nagyon közel álltak a sikerhez, ennyire elérhető már régen volt az oroszok legyőzése. Közben Európa-bajnok női párbajtőrözőink hozták a kötelező győzelmet Izrael ellen, majd a sydneyi ezüstérmes, tavalyi vb-második svájciak ellen is magabiztosan nyertek.

Az elődöntőben Kínát kapták – és kicsit tartottunk a mérkőzéstől. 1999-ben, amikor legutóbb világbajnok lett a magyar válogatott, éppen a kínaiakkal vívott az aranyért. No és az ázsiaiak ezen a világbajnokságon is sok meglepetést szereztek, egyre inkább előretörnek.
Az elején sokáig 3 tussal vezettek a lányok – nem volt találatokban gazdag a mérkőzés –, ám az utolsó asszóra 20:20-as állásnál kötött be Mincza Ildikó és Sen. Ildikó szárnyalt, csak úgy szórta a tusokat, 14:3-ra (!) nyert, és ez 34:23-as magyar sikert jelentett.
1999 után ismét aranyéremért vívhatott a csapat – tavaly bronzérmesek lettek a lányok.
"Annál hosszabb három percek nincsenek, mint az utolsó asszók. Nem könnyű a befejező ember helyzete… Nyugodt voltam az asszó előtt, hiszen tudtam, hogy bárhogy is alakult az egyéni verseny, azért csak nem felejthettem el vívni” – mondta Mincza.
Az aranyéremért meglepetésre nem a vb-címvédő és olimpiai bajnok oroszokkal, hanem az őket legyőző észtekkel vívtak lányaink.
"Megölöm!” – ez volt a csatakiáltásuk lányainknak a július eleji Európa-bajnokságon. Moszkvában aranyat hozott.
Győztes csapaton, vagyis csatakiáltáson ne változtass! – gondolhatták lányaink, ezért Lisszabonban is így vonultak pástra az esti fináléban is. A mérkőzésen végig vezettek, az észtek igazából megszorítani sem tudták őket. A befejező ember, Mincza 33:27-es vezetésünknél lépett pástra, 10:4-re hozta asszóját, és három év után ismét világbajnokként zárt.
A magyar női párbajtőrözők ezzel 8. csapataranyukat szerezték 1989, azaz a szakág vb-története óta.
Az esti karddöntőben fölényesen nyertek az oroszok, akik harmadik éve, a sydneyi olimpia óta veretlenek világversenyen.