Válogatott: Remek mediterrán hangulatban

Az ünnepnapon kiderült, hogy megint beborult. Nem is akárhogyan, sűrű, fekete felhők kúsztak az amúgy is vízzel áztatott főváros felé, és szinte csak úgy megszokásból kedd délelőtt is eleredt az eső. A Budapestre érkezett spanyol válogatott tagjai így nemcsak a helyi nevezetességekkel, hanem egy kiadós helyi záporral is megismerkedhettek. Nekünk, magyaroknak persze lassan mindez már megszokottá válik, olyasmi az eső, mint a matyóhímzés, hozzánk tartozik. A fővárostól távoli edzőtáborban, persze, mit sem tudtak minderről, ott száz, sőt ezer ágra sütött a nap, ennek ellenére a jó öreg Tatán egy fiatalasszonyka napozott csupán. A hölgy a tóparton élvezte a simogató napsütést, mialatt néhány száz méterrel odább, az edzőtáborban jókat futkároztak a fiúk. Edzést vezényelt a szövetségi kapitány, sok-sok taktikai elemmel, pontrúgással, kapuralövéssel fűszerezve. A laza tréninget követően jöttek be a fiúk, és ebéd előtt a következő programok vártak rájuk: először is alá kellett írni egy Komárom feliratú, hatalmas nemzetiszínű lobogót, hadd fújja majd a szél azt is szerda este a Népstadionban; aztán ugyancsak dedikálniuk kellett egy edzőtrikót, amelyet Gellei Imre szövetségi kapitány adott át egy huszonkét éves ifjú hölgynek, Anettnak, aki, ha hiszik, ha nem, a magyar labdarúgásba szerelmes. Sőt róla tudni kell, hogy futball-labdákat tetováltatott a vállára, s emellett olykor-olykor partjelzőként sprintel az első osztályú junior bajnoki találkozókon, persze nem szoknyában, vagy kiskosztümben. Anett mindenféle kertelés nélkül csak annyit mondott: "Imádom a futballt, rajongok a magyar válogatottért, és bárhol is játszanak a fiúk, én bizony utánuk utazom.”Bizakodnak a szurkolók, és nemcsak a mi Anettkánk, hanem az ország apraja-nagyja. Bizakodunk, mert a Zalaegerszeg a BL-selejtezőben legyőzte a Manchester Unitedet, a Fradi az UEFA-kupa-selejtezőben elporolta, lefocizta a ciprusi AEL Limassolt, ráadásul még az elmúlt hetekben láthattunk néhány egészen remek bajnoki találkozót is. Nem is kell több ahhoz, hogy a magyar ember megfogalmazza az új óhaját: folytassa a válogatott azt, amit a ZTE és az FTC elkezdett, győzze le a spanyolokat, ezzel is köszöntve Puskás Ferencet.Merthogy a mai este az 1927. április 2-án született, és az ebben az esztendőben 75 éves magyar legendáról szól – kissé megkésett ünnep ez, de hát második hazájának, Spanyolországnak a válogatottja tavasztájt már a nyári világbajnokságra készülődött, ezért volt ez a több hónapos csúszás a gálameccsel. De nem késő ez a találkozó, már csak azért sem, mert Puskás Ferenccel együtt abban reménykedhetünk, hogy a mediterrán hangulatú szerda estét követően indulhat majd sikeres északi hadjáratra, előbb Izlandra, majd pedig Svédországba a magyar nemzeti csapat. Egyelőre ennyi az óhaj – egyben Gellei Imre kapitány óhaja is.– Furcsa ezt leírni, de néhány nap alatt óriásit változott a világ körülöttünk, és bizony csalódott lenne a Puskás Ferenc-stadion alsó karéját megtöltő publikum, ha most vereséget látna a válogatottól…– Az a fantasztikus, hogy most itt tartunk – kezdte tatai beszélgetésünket a szövetségi kapitány. – Ott voltam a világbajnokságon Japánban, így volt szerencsém testközelből megtapasztalni, milyen az, amikor rendszeresen zsúfolt lelátók előtt játszanak a csapatok nagy-nagy tétre. Akkor is arra gondoltam, milyen jó lenne, ha itthon élhetnénk át mindezt a magyar szurkolókkal, aztán tessék, a Zalaegerszeg legyőzte a Manchestert, a Fradi lefocizta az AEL Limassolt, és most valóban azt várja el tőlünk a közvélemény, hogy mi is kövessük a két klubcsapat példáját.– Na de jogos elvárás ez?– Annyiban mindenképpen, hogy nekünk kötelességünk kiszolgálni a közönségünket, mert ez a lelkes szurkolótábor megérdemli, hogy hosszú idő után valóban sikeres magyar válogatottat lásson. Nekem most, mondhatni, könnyű dolgom van, hiszen önbizalommal teli, optimistán gondolkodó, tettre kész fiatalemberekkel dolgozhatom, olyan futballistákkal, akik már nem ijednek meg senkitől. Ebből kell kiindulnunk, és most valóban a magyar válogatotton a sor, hogy bizonyítson.– Úgy gondolom, régen beszéltünk, beszélhettünk ilyen optimista felhangokkal válogatott találkozó előtt. Csak aztán nehogy úgy járjunk, mint már annyiszor korábban, vagyis hogy a nagy várakozás után nem győztünk szégyenkezni.– Nézze, én tisztában vagyok a helyzetünkkel, ugyanakkor azt is látom, hogy alakul a csapat, és előbb-utóbb erős válogatottunk lehet. Örülök annak, hogy időben elkezdődött a magyar bajnokság, hogy a futballistáink már játékban vannak, mi több, egy-két remek meccsel szórakoztatták el a közönséget. Sokan és sokszor mondták már ezt, de én most teljes szívemből állítom, valami elkezdődött a magyar futballban, és ennek meg kell mutatkozzon az eredménye szerda este is. Ennyivel mindenképpen tartozom Puskás Ferencnek, az általam nagyon tisztelt Öcsi bácsinak. – Az optimizmust talán csak az csökkentheti, hogy az ellenfélnél klasszis futballisták játszanak…– És nemcsak sztárokról van szó, hanem olyan tehetséges fiatalokról is, akiknek egyelőre csak kevesen ismerik a nevét. Dajka László rendkívül sok információval szolgált a spanyolokról, és azt mondhatom, semmivel nem lesz könnyebb dolgunk, mintha a világbajnokságon szerepelt csapatukkal mérkőznénk meg. Hét egészen fiatal futballistát hoznak Budapestre, akik rendkívül tehetségesek, és ezzel, azt hiszem, nem is mondtam sokat. Ôk bizonyítani szeretnének, mert ne feledjük, a spanyolok is Eb-selejtezőre készülnek, és az új kapitánnyal a jövő csapatát építik, azaz nem mindegy, milyen eredményt érnek el.– Mire számít: afféle gálameccsre, vagy kőkemény, fontos felkészülési találkozóra?– Mindkettőre, hiszen nemcsak mi, hanem a spanyolok is nagy tisztelettel adóznak Puskás Ferenc előtt, ezért illik mindkét válogatottnak remek teljesítménnyel kirukkolnia. Ugyanakkor nekem, illetve nekünk már Stockholmra kell figyelnünk, hiszen játszunk még ugyan Izlanddal, de mi a svédek elleni Eb-selejtezőre készülünk.– És, mit gondol, megfelelően felkészülhetünk a szintén a vb-n szerepelt svédek ellen?– Úgy gondolom, igen. Az utolsó pillanatig vártam a keret kijelölésével, többször is hangsúlyoztam, nem korfüggő, ki és mikor kerül be a válogatottba. Vannak olyan játékosok, akik most ugyan nincsenek itt, de bármikor bekerülhetnek, gondolok itt Vincze Ottóra, Horváth Ferencre vagy éppen Kovács Zoltánra. Nyugodtan kijelenthetem, van kikből válogatnom, és ez remek dolog. Érzem a játékosokon, milyen bizonyítási vágy dolgozik bennük, úgy beszéltük meg a spanyolokkal, hétszer cserélhetünk, így tulajdonképpen mindenki szóhoz juthat, akit meghívtam. Igaz, kísérleteznivaló időnk már nincs, fel kell építenünk a játékunkat, sokat birtokolni a labdát, és lehetőleg jobban kihasználni a ziccereinket, mint tettük azt korábban.–Mire számít szerda este, milyen eredménnyel lenne elégedett a találkozó után?–Először is szeretném, ha emlékezetes meccset játszanánk, másodszor pedig sokat számítana számunkra egy önbizalomnövelő győzelem, legyen az akár egygólos is… Be kell bizonyítanunk, ahogyan azt a Zalaegerszeg is tette, hogy mi, magyarok is érünk anynyit, mint bárki más a világon.