Nem hibáztak az élcsapatok

Alaposan ráijesztett a Liverpool a hazaiakra rendkívül agresszív rajtjával, a Villa csak jó tíz perc elteltével vette fel a ritmust. Viszont ha már így tett, legott átvette a kezdeményezést is. Nagy iramú, változatos játék után a 21. percben pillanatok alatt négy száz százalékos lehetőség adódott a Liverpool kapuja előterében, de valahogy mindegyik próbálkozás után kifelé pattant a labda. Kisvártatva visszacsapott a Dudek – Xavier, Henchoz, Hyypiă, Traore – Hamann, Gerrard, Murphy, Riise – Owen, Diouf összeállításban játszó vendégcsapat: Diouf hagyta ki a túloldalon az év addigi legnagyobb helyzetét, mintegy három méterről.
Folytatódott a Villa mezőnyfölénye, de ettől fogva a Liverpool kontrái egy csapásra megteltek veszéllyel, Owen jobblábas csavarását például épphogy szögletre tudta ütni Enckelman. A szünetre 0–0-val tértek meg a felek az öltözőbe, de érezhető volt, hogy előbb-utóbb valaki megtalálja a rést.
Az újrakezdést követően csupán három percet kellett várni eme, a vendégek szempontjából örömteli eseményre. Murphy a saját térfelén szerzett labdát, követhetetlen sebességgel száguldott végig a pályán, s bár Riise felé célzott átadása nem volt a legpontosabb, a norvég légiósnak szerencséje volt (elcsúszott az orra előtt egy védő), így zavartalanul lőhetett a kapu rövid sarkába. Gérard Houllier pedig nem követte el azt a hibát, hogy a vezetés birtokában visszarendelje "fiait”, akik Diouf és a feltűnően aktív Hamann vezérletével tovább rohamoztak. Tíz perc volt hátra, amikor Gerrard óriásit zuhant, a bíró erősen vitatható büntetőt ítélt, ám Owen középre tartó bombáját a kapus estében kirúgta. Enckelmannak egyébként is sokat köszönhettek a vendéglátók, pazar védéseivel többször is biztosnak látszó góltól mentette meg csapatát – de a vereségtől ő sem tudta.
Amint lefújták a meccset, egy másik birminghami gárda, a City indította útjára a labdát, de a londoni Highburyben. Meglepetésre a házigazda Arsenal ugyanabban a felállásban kezdett, mint a Community Shielden, vagyis az akkor győztes gólt szerző Gilberto Silva megint a kispadra szorult. Most azonban nem volt szükség a brazilra a vezetés megszerzéséhez, mert kilenc perc elteltével Henry nem éppen védhetetlen szabadrúgását Vaesen kapus suta mozdulattal beütötte a hálóba. Bátran ráhajtottak a kékben játszó látogatók az egyenlítésre, ám nem jártak sikerrel, sőt, hamarosan újabb gól kaptak. Szemet gyönyörködtető, egyérintős labdakihozatal végén Wiltord a félpályától – háromfős, védőkből verbuválódott "díszkíséretével” nem törődve – egészen a tizenhatosig robogott, majd gyönyörűen tekert a hosszú sarokba.
Az "ágyúsok” lendülete, amelyből továbbra sem engedtek egy jottányit sem, ezekben a percekben katasztrofális Birmingham-vereséggel fenyegetett. A vendégek szerencséjére azonban az első félóra végén Arséne Wenger kényszerűségből csatárt cserélt középpályásra: a megsérült Bergkamp helyett Gilberto Silva állt be. A holland kiválásával fel is lélegezhettek kissé az újoncok, de Henry persze nem szűnt meg munkát adni nekik.
A jóval kevésbé élvezetes második játékrész legfontosabb eseménye az volt, hogy az élete első Premier League-találkozóján szereplő szenegáli Aliou Cissét kiállította a játékvezető. Az emberelőny ellenére több gólt nem lőtt a londoni együttes, bár Parlournek és Henrynak többször is megvolt rá a lehetősége.