Király, a nagy visszatérő

– Nekem különösen fontos, hogy ott lehetek a világbajnokságon, ugyanis öt év kihagyás után kapok ismét lehetőséget arra, hogy két fronton is bizonyítsak. A kilencvenhetes fokvárosi vébén szerepeltem egyéniben és csapatban is, rá egy évre csak csapatban, utána különböző okok miatt a vébék kimaradtak az életemből. Kicsit hosszúra sikeredett a szünet, de senki sem mondhatja rólam, hogy nem vagyok kitartó és türelmes. Kivártam, míg újra gondoltak rám – mondja Király Hajnalka, a két éve Franciaországban élő világbajnoknő.
– A kihagyás miatt újoncnak talán nevezhető, de kezdőnek semmiképp, hiszen lassan tíz éve indult először világbajnokságon. Az öt közül melyik volt a legemlékezetesebb?
– Az első, az esseni nagyon jó volt. Egyből világbajnok lettem csapatban úgy, hogy én vívtam az utolsó asszót. Igaz, akkor még nem a mostani lebonyolítás szerint versenyeztünk. Szóval, ahogy bevittem a győztes találatot, a német rendezők máris feltették a Queen együttes "Mi vagyunk a bajnokok” című slágerét. El sem tudom mondani, milyen érzés volt! Persze, azt hiszem, az első mindenkinek emlékezetes.
– Nem akarom megbántani, de míg csapatban háromszor is aranyérmes lett, egyéniben még adós a tudásához méltó eredménnyel. Az Eb-ken háromszor is képes volt egyéniben érmet szerezni, a vébéken még nem.
– Hát igen… mindannyiszor a tizenhat között végeztem. Azt hiszem, a legjobb formában a fokvárosi vébén voltam, nagyon jól ment a vívás, ám a nyolc közé jutásért nagy csatában alulmaradtam Nagy Tímeával szemben. De ez a veszély, mármint hogy magyarral kerülök össze a sorsdöntő asszókban, mindig megvan. Egyébként most nincs bennem görcsös bizonyítani akarás, csupán élni szeretnék a lehetőséggel. Mindent megteszek azért, hogy jól szerepeljek.
– Többször nyilatkozta, hogy nagyon élvezte a vébé előtti edzőtábort, már csak azért is, mert három hétig újból együtt készülhetett a régi társakkal. Az utolsó tatai hétről azonban igazoltan hiányzott.
– Igen, visszajöttem Rennes-be, és itt készülök francia edzőmmel, mert ő nem tudott utánam jönni Magyarországra, viszont az utolsó héten fontos, hogy a megszokott mesterrel készüljön az ember. Otthon Kulcsár Győző foglalkozott velem, aminek nagyon örültem, hiszen ő a fegyvernem klasszisa, és egy négyszeres olimpiai bajnokkal nem mindennap iskolázhat az ember.
– Előkelő világranglistás helyezésének köszönhetően Lisszabonban nem kell selejtezőt vívnia. Örül ennek, vagy jobb, ha lehetőség van a "bemelegítésre”?
– Nekem jó, ha kiemelt vagyok. Már csak azért is, mert az évközi versenyeken is az voltam, és nem lett volna szerencsés, ha éppen a világbajnokságon kell gyakorolgatnom az öt tusig tartó vívást. Persze az sem zavarna, ha selejtező csoportmérkőzéseket kellene vívnom. Nem foglalkoztatott ez a kérdés.
– Milyen idény után vág neki a világbajnokságnak?
– Tavaly nagyon jó évem volt, aztán nem szerepelhettem a vébén, és ez letört. Az idei szezon nem hasonlítható a tavalyihoz, de az biztató, hogy sikerült Világkupát nyernem. Hogy mi jó egy vébé előtt? Lehet jól szerepelni egy közepes év után is, és fordítva. Majd kiderül. Viszont a csapatban nagyon bízom. Ebben az összetételben veretlenek vagyunk. Nyertünk Világkupát, elsők lettünk a tavalyi és az idei Eb-n…