Kenterisz zseniálisan futott

Férfi gerelyhajításban Steve Backley negyedszer lett a kontinens legjobbja, a görög Konsztantinosz Kenterisz pedig olimpiai és világbajnoki címe után begyűjtötte az utolsó hiányzó aranyat is férfi 200-on, méghozzá szenzációs idővel. A spanyolok a 100 gát után örülhettek, hogy néhány éve megadták az állampolgárságot a nigériai származású Glorie Alozie-nak. Nekünk, magyaroknak pénteken egy hetedik hely jutott női rúdugrásban Molnár Krisztina révén.

Csütörtökön, lapzártánk után fejeződött be a női gerelyhajítás és a férfi hármasugrás. Országos csúcstartónőnk, Szabó Nikolett bejutott a nyolcas döntőbe, de ott nem tudott javítani az addig elért eredményén, 59.28 méterrel a nyolcadik helyet szerezte meg, így a magyar csapat hetedik pontszerző versenyzője lett.
Hármasugrásban a világcsúcstartó Jonathan Edwards az első sorozatban 17.32 métert teljesített, ezzel azonban csak a harmadik helyen állt. Utolsó kísérletére nagyon összeszedte magát, hatalmasat ugrott, ám a bíró belépést jelzett. "Elvesztettem egy versenyt, de nem történt tragédia, az élet megy tovább” – mondta Edwards. Ô persze könnyen nyilatkozik, hiszen mindent megnyert már, amit lehet, de azok számára, akik még sohasem szereztek érmet világversenyen, sokkal nagyobb a tét.
A mi Fazekas Róbertünk az utóbbiak közé tartozik. A Haladás diszkoszvetője az idén eddig a világ legjobbja volt, 71.70 méterrel országos csúcsot javított, s ellenfelei megközelíteni is alig tudták. Egy világverseny azonban mindig különbözik a többitől, ott először túl kell jutni a selejtezőn. Emlékezetes, hogy tavaly Edmontonban Fazekas első, szintet érő dobására piros zászlót kapott, s ettől úgy "összezuhant”, hogy két hátralévő kísérletét elrontotta. Münchenben – Kővágó Zoltánnal együtt – a második selejtezőcsoportba sorsolták.
Először, reggel tízkor, Varga Roland dobott. Az UTE versenyzője tavaly Edmontonban egyéni csúccsal lett hetedik, az idén pedig 67.38 méterre javította a legjobbját. Ez a reggel azonban nem az övé volt, 62.14 méterrel csoportjában hatodikként végzett. Ez az eredmény eddig minden kontinensviadalon elég volt a fináléhoz, reméltük, hogy ezúttal is így lesz. "Most jön a neheze – ült le szomorúan a lelátóra Varga –, két órán át szurkolhatok, hogy bekerüljek.”
A másik csoport első dobója Fazekas volt, aki a bemelegítésnél kétszer is 67 méter fölé dobta a diszkoszt. Igen ám, de a selejtező semmihez sem hasonlítható nyomasztó hangulata kifogott rajta. Első kísérlete 59.96 méter volt. Kővágó 61.37 méterrel kezdett. Másodszorra Fazekas még mindig tartalékolta az erejét, de túldobta a 63 méteres selejtezőszintet (63.41), és csomagolhatott.
"Nem akartam úgy járni, mint tavaly Edmontonban – magyarázta utóbb – Az első kísérlet után sem izgultam, hiszen éreztem, jó vagyok, talán hetven méterre is képes lettem volna. Azt nem mondom, hogy nem voltam ideges, hiszen már két éve nem kerültem döntőbe, de végre csak megtört a jég. Úgy érzem, a jó formám vasárnapra is megmarad, és a döntő már nem különbözik majd nagyon egy Grand Prix-viadaltól.”
Kővágó másodikra eltalálta a szintet jelző szalagot, ám piros zászlót kapott.

Ô úgy érezte, hogy nem lépett ki, ezért lemérette a dobást, hátha óvnia kell. Korábbi eredményével a hatodik helyen állt, vagyis, ha senki sem javított volna, mindhárom magyar döntös lett volna. Ha… A belga Jo Vandaele (62.71) nem tette meg nekünk ezt a szívességet, így Kővágó utolsó kísérletén az múlt, hogy ő vagy Varga kerül a döntőbe. Ezúttal nem hibázott, 63.52 métert ért el, így óvnia sem kellett. "Voltam már kellemesebb helyzetben is, mint az utolsó dobásom előtt – törölte le homlokáról a verejtéket. – Úgy érzem, jó formában vagyok, a döntőben az egyéni csúcs is összejöhet. Nagyon sajnálom, hogy pont Rolandot ütöttem ki.”
A diszkoszvetéssel egy időben tartották a női 1500 méter előfutamait. Varga Judit (4:07.71) az első futamban rajtolt, és imponálóan versenyzett. Eleinte a bollyal futott, majd megpróbált előrébb menni. Emiatt kénytelen volt – még a kanyarban is – a hármas pályán futni, de nem adott esélyt ellenfeleinek, elsőként fordult a célegyenesbe, s bár kiengedhetett volna, elsőként ért a célba is. "Nem akartam kockáztatni – magyarázta. – Az első három futó jutott tovább, s mivel én nem nézek hátra, nem tudom, mi zajlik mögöttem. Tartottam attól, hogy az utolsó pillanatban nem csak ketten előznek meg, ezért inkább megőriztem az első helyet. Attól, hogy Kelly Holmes, Helen Pattison vagy Elena Iagar kiesett, még nem lesz könnyebb a döntő, a tapasztalat szerint a meglepetésemberek nagyon tudnak futni a fináléban. Egyelőre csak az biztos, hogy a nehezén túl vagyok. A minimális célomat elértem, döntőbe jutottam.”
Pénteken délelőtt az is kiderült, melyik számot választja Gabriela Szabo. A Golden League-viadalokon hosszabb távon induló román atlétanő az edmontoni finálé óta nem futott ezerötszázat. Egy futammal előtte rajtolt az akadályfutó Tóth Lívia, ő 4:19.53 perccel kiesett. A 110 méteres gátfutásban Csillag Levente lépett pályára, aki futamában 13.88 másodperccel harmadikként ért célba, és búcsúzott.
Délután a stadionban egyidőben zajlott a női magasugrás selejtezője és a rúdugrás döntője. Az előbbiben Győrffy Dórára figyeltünk, a másikban Molnár Krisztináért szorítottunk. Magasugrásban gyors tempóban emelték egyre feljebb a lécet, a selejtezőszint 192 centiméter volt. Ám elég volt egy rövid időre elmerülni a rúdugrók versenyében, mire ismét a magasugrókat kerestük, már eltűntek a pályáról. Merthogy a döntőhöz elég volt a 190 centiméter. Ezt éppen tizenketten teljesítették. Győrffy magabiztosan ugrott, csak egyszer – 190 centiméteren – hibázott, de akkor is jóval a léc fölött volt.
Molnár a 420 és a 430 centimétert elsőre teljesítette, a 440 centimétert azonban nem sikerült átugrania. De a szemerkélni kezdő esőben nem csak ő ugrott rosszabbul selejtezőbeli teljesítményénél, így holtversenyben a hetedik helyen végzett. Szvetlana Feofanova a 460 centimétert látványosan ugrotta, ám amikor kiderült, hogy ezzel győzött, befejezte a versenyt.
Stéphane Diagana újra a régi. A világ élvonalába 1990-ben a spliti Európa-bajnokságon berobbanó 400 gátas 1995-ben 47.37-re javította az Európa-rekordot, ám az utóbbi két évben sérülések miatt nem indult világversenyen. Az idén 48.11 másodperccel vezette a kontinensrangsort, tehát ő volt a szám esélyese. Arra azonban talán ő sem számított, hogy olyan fergetegesen kezd majd, mint Münchenben tette, s hogy 47.58-cal, a világ idei legjobbjával nyer.
A második szenzációs eredményt Konsztantinosz Kenterisz szolgáltatta. A görögök olimpiai és világbajnok kétszázasa már az előfutamban – jócskán kiengedve – a legjobb idei európai eredményt (20.18) futotta, s úgy vélekedett, a döntőben 20.10-en belülre kerülhet. Tervét alaposan túlteljesítette, 19.85 másodperccel, a világ idei legjobbjával győzött. Európai versenyző ennél gyorsabban csak egyszer futott, igaz, Pietro Mennea is magaslaton (Mexikóban) teljesítette a 19.72-t.
Jan Zelezny valószínűleg már sohasem lesz Európa-bajnok. A világcsúcstartó cseh gerelyhajító háromszor nyert olimpiát és világbajnokságot, de az Eb-arany hiányzott a gyűjteményéből. Münchenben azt nyilatkozta, a döntőben kockáztatni fog, így lesz lehetősége arra, hogy túldobja ellenfeleit. Hogy mire gondolt, csak ő tudja, mert minden kísérleténél 75 méter körül landolt a gerely, s hogy ne mérjék le, inkább kilépett.
És ki lett ismét a bajnok? A brit Steve Backley (88.54), aki sorozatban negyedszer győzött az Európa-bajnokságon.