Találkozás Teller Edével

Kissé megtévesztő a sportági megjelölés, így aki öttusa-tudósítást vár, csalódni fog. A pentatlonhoz csak annyiban kapcsolódik, hogy a július végi, San Franciscó-i világbajnokság idején öttusázóinkkal történt, amit alább olvashatnak. Sportszaklapban talán meglepő egy olyan írás, amelynek nem sok köze van a sporthoz, ám mivel nem mindennapi személyiség a főszereplő, bízunk benne, mindenki érdeklődéssel olvas a világhírű fizikus, Teller Ede és az öttusázók találkozójáról.Szóval, az idei öttusa-vb-nek a San Franciscóhoz közeli Palo Alto városa, egészen pontosan a hatalmas területen fekvő Stanford Egyetem adott otthont. Az ottani magyar közösség vezetője, Voisin Éva megszervezte, hogy Teller Ede fogadja a versenyzőket, edzőket és más szakembereket. Sőt a 94 éves professzor kétszer is időt szakított az öttusázókra: az első alkalommal – amikor a nők versenyeztek – a férfiakat, másnap pedig a hölgyeket fogadta.
Kicsit szorongva, elfogódottan készült mindenki a találkozóra, hiszen vendéglátónk amellett, hogy világszerte ismert fizikus, aki az elsők között tanulmányozta a termonukleáris reakciókat, és jelentős szerepet játszott a hidrogénbomba elkészítésében, maga a két lábon járó történelem. Az egyetem területén található lakása cseppet sem hivalkodó, sőt nagyon is egyszerű lak. Senki sem sejtené, hogy belül mit rejt ez az otthon. Az előszoba és a folyosók fala akár egy múzeum: az egyik fotón a professzor a Bush házaspárral, a másikon Nixon elnökkel, a harmadikon pedig II. János Pál pápával látható. Igazi kuriózum az a felvétel, amely Reagan, Bush, Ford és Nixon elnökök társaságában ábrázolja Teller Edét. És mindenhol, amerre nézünk, díjak, kitüntetések…

A 94 éves tudós a könyvekkel zsúfolt nappaliban, egy speciális fotelágyban, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben fogadott minket. Mint mondta, egészsége már nem a régi. Szellemi frissessége azonban korát meghazudtoló. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy még ma is tanácsadója az egyetem területén található Hoover Intézetnek, ahol 1975-től főmunkatársként dolgozik, hanem az egy-egyórás beszélgetések során magunk is meggyőződhettünk róla.
A professzor először arról faggatta vendégeit, mi is az az öttusa, mert még nem hallott róla. Utána azon csodálkozott, hogyan tud valaki egyszerre öt sportágban is jó lenni.
"És maguk mind az öt számot csinálják? Nem hagyhatnak ki egyet sem?” – kérdezte, majd megnyugodott, amikor megtudta, hogy mindenkinek van gyenge pontja, olyan tusája, amit néha kihagyna a versenyekből. Bevallotta, neki a sport az asztaliteniszt jelentette, azt nagyon szerette. Mesélt pályájáról, a hidrogénbomba feltalálásáról, barátjáról, Szilárd Leóról, valamint az amerikai elnökökhöz való viszonyáról. De nemcsak az amerikai politikával van tisztában, a magyarországi helyzetből is napra kész. Miközben nyakába tette legféltettebb kincsét, a 2001-ben kapott Corvin-láncot, amit pályája legnagyobb kitüntetésének nevez, szomorúan jegyezte meg:
"Sajnos, otthon túlságosan haragszanak egymásra az emberek. Pedig békére lenne szükség…”

Aztán mesélt egyik "védjegyéről”, a lábán lévő bőrcsizmáról, amelynek csak egy baja van, mégpedig hogy nem magyar, hanem texasi. Büszkén mutatta néhány hónapja megjelent, az életéről szóló 600 oldalas új könyvét, amelyet tíz évig írt, és örömmel újságolta, hogy már elkészült a magyar fordítás, rövidesen kapható lesz a mű. Amikor megkérdeztük, mivel telnek mostanában a napjai, sajátos humorával ennyit mondott:
– Öregszem… De a legjobb, amit most csinálhatok, hogy nagyszerű emberekkel beszélgetek. Önök megismertettek engem egy olyan világgal, amely eddig ismeretlen volt számomra. Jöjjenek máskor is.
– Ha San Francisco megkapja a 2012-es olimpia rendezését, jövünk – felelték az öttusázók.
– Várom magukat. Akkor még csak száznégy éves leszek.