Varga újra felszabadultan fut

– Mérlegképes könyvelő vagyok, és a szombathelyi főiskolán gazdálkodás szakra járok – magyarázta Judit. – A munkaügyi központon keresztül kerültem kapcsolatba egy céggel. Tetszett a munkám, de egyre jobban élveztem az edzéseket is. Bár úgy terveztem, hogy két hónap levezetés után leteszem a szögest, azt vettem észre, hogy kevesebbet pihenek mint korábban, mégis mennek a lábaim. Októberben kértem Józsi bácsit, adjon még fél hónap gondolkodási időt, hogy eldöntsem, mit is akarok. Végül kértem edzéstervet.
– Úgy tudom, más is megpróbált amellett érvelni, hogy folytassa a versenyzést.
– Lestár Péter, a Haladás elnökségének tagja marasztalt. Azzal biztatott, hogy talált számomra szponzort, és ez így is lett. Két idei edzőtáboromat a szombathelyi Claudius Ipari Park finanszírozta.

Szükség van a bizalomra

– Ezért folytatta?
–Nem, pénzért nem lehet futni. Inkább lelki pluszt jelentett, hogy valaki lát még bennem fantáziát. A döntő az volt, hogy rájöttem, ha kötöttségek nélkül futok, élvezem. Az elmúlt két év csalódások sorával telt, sérülések hátráltattak, nem jöttek az eredmények, én meg folyton bizonyítani akartam. Nem azért sportoltam, amiért sportolni kell, nem éreztem hogy a futás az életem. Most újra ezt érzem.
– Az edzője mit szólt, amikor közölte vele, hogy tovább versenyez?
– Meglepődött, de nagyon örült. Ugyanakkor számomra rendkívül sűrű időszak következett, hiszen a céghez szerződés kötött. Volt olyan, hogy fél hétre jártam edzeni, aztán nyolctól fél kettőig dolgoztam, fél háromkor újra edzettem, ötkor angolra mentem. Hét végén meg főiskolára jártam. Ilyen zsúfolt programom korábban sohasem volt. Amikor ennek vége lett, Pestre költöztem, ami az edzésemben is nagy változást hozott. Végre nem egyedül készültem, két edzőpartnerem lett, Mészáros Krisztina és Mezei Zita.
– Pesten hol él?
– Albérletben, ami azért érdekes, mert az egyesületemtől ötvenötezer forintot kapok, az albérletért viszont negyvenezret fizetek. A különbözetből kellett volna megélnem, hiszen a szövetségtől nem kapok támogatást. Ezt nem tartom igazságtalannak, mert az utóbbi két évben nem voltak eredményeim, a klubomnak, a Haladásnak pedig nincs több pénze. Nálunk a dobók sem kapnak ennél többet. Ugyanakkor mindig éreztem, hogy az egyesületem mellettem áll, ha jól futok, azonnal felhívnak, gratulálnak, nekem ez nagyon fontos.

Már tud hinni magában

– Mikor érezte, hogy ez az év más lesz mint a többi?
– A decemberi edzőtábor óta folyamatosan.
– Mi okozhatta a változást?
– Sok minden van az ember életében, amiről csak akkor tudja meg milyen fontos a számára, amikor meg kell válnia tőle. Én így voltam a futással. December óta nincsenek rossz edzéseim, csak jók és kiválóak vannak.
– Ez azt jelenti, hogy sérülései sem voltak?
– Dehogynem, folyamatosan. Január nyolcadikán begyulladt a sarokcsonthártyám. Két hétre rá megfájdult a talpam, hat orvos hétféle diagnózist adott. Máig sem tudom biztosan, hogy a talpizmom volt-e meghúzódva vagy valamilyen idegbecsípődésem volt. Ez júniusig nem is múlt el, de megtanultam karbantartani a sérülésem. Két fájdalommentes nap után június tizenötödikén begyulladt a térdem. Pont az Európa-kupa előtt. Nem tudtam edzeni, és lelkileg sem tudtam a versenyre készülni. Végül kaptam egy injekciót a térdembe, úgy futottam. Azóta is fáj, de szerencsére Illyés Árpád jó kezelést talált rá, így edzeni és versenyezni is tudok.
– Mindezek ellenére kitűnő sorozatot produkált. Májusban a dohai Grand Prix-versenyen győzött 1500 méteren, aztán Milánóban 800 méteren, Sevillában pedig rossz körülmények ellenére is 2:01.00 perces egyéni csúcsot futott nyolcszázon. Három Golden League-viadalon az első hatban ért célba, az utolsó volt a monte-carlói. 1500 méteren három egyéni csúcsot futott, a Grand Prix pontversenyében az ötödik.
– A monte-carló-i versenyen nagyon jól éreztem magam, már reggel úgy ébredtem, hogy országos csúcsot futok. De ilyen jó eredményre én sem számítottam.
– Kívülről nézve ijesztő volt, amint bezárva, a mezőny végén fut.
– Kockáztattam. Ha külső pályára megyek, lehet, hogy riválisaimnál hosszabb távot kell megtennem. Ugyanakkor éreztem, hogy visz magával a mezőny. Egyébként Dohában is úgy előztem, hogy hátrafelé indultam. Ha jó vagyok, bárhonnan ki tudok törni.
– Ebben Monte-Carlóban is biztos volt?
– Inkább reméltem.
– Amikor a cél előtt háromszáz méterrel kitört, mit látott maga előtt?
– Ha jó fomában vagyok, szinte semmit sem érzékelek. Lila köd ül a fejem körül, és csak megyek előre. Legfeljebb arra figyelek, hogy az előttem futót megelőzzem.
– Úgy érzi, tudna négy percen belül futni?
– Inkább azt mondom, elhiszem hogy képes vagyok rá. De hiszen a 4:01.38-at sem fogtam fel! Még javában örülök az eredményemnek. Annyi sms-t még sohasem kaptam, mint aznap este. Csak az volt rossz, hogy az örömömet nem tudtam az edzőmmel is megosztani, nem tudtam megüzenni neki, hogy mit futottam. Ô ugyanis Jamaicában a junior-világbajnokságon volt, és ott nem működnek a mobiljaink. Aztán egyszercsak megcsörrent a telefonom, Jóska bácsi hívott. Az interneten látta az eredményemet, és módot talált arra, hogy utolérjen. Nagyon örültem.

A döntőbe kerülés a cél

–Ez az eredmény eldöntötte a 800 vagy 1500 kérdését.
– Valóban. Még ha 1:58-at futnék is nyolcszázon, akkor is nagyobb esélyem lenne ezerötön.
– Ez Babinyecz Józsefet igazolja.
– Ha logikusan belegondoltam, én is tudtam, hogy képességeim a hosszabb távon jobbak, de ez az eredmény kellett ahhoz, hogy el is higgyem.
– Pedig még mindig nyolcszázra készül.
– Igen. Józsi bá’ úgy állította össze az edzéstervet, ahogyan szeretem, ami a szívemhez közeli, de belecsempészte az 1500-as munkát is. A nyolcszázról továbbra sem mondok le, szerintem jó két számra készülni. A hajrámat is ennek köszönhetem, ez jobb mint az ezerötszázasoké, az állóképességi munkát viszont jobban bírom a nyolcszázasoknál. Amikor újrakezdtem, két célt tűztem ki magam elé, az egyik hogy kijussak az olimpiára, a másik, hogy nyolcszázon országos csúcsot javítsak. Még mindkettőt teljesítenem kell.
– Eredménye azt bizonyítja, hogy Magyarországon készülve is el lehet jutni középtávfutóként a nemzetközi élmezőnybe.
– Sohasem állítottam az ellenkezőjét. Ezzel együtt szükség van edzőtáborozásokra, nekem leginkább azért, mert ilyenkor kizökkenek a mindennapokból.
– Egy hónapja még nem tudta, hogy nyolcszázon vagy ezerötszázon indul az Európa-bajnokságon. Azt mondta, ha rendszeresen 4:10 percen belül fut, a hosszabb távot választja.
– Most is azt gondolom, hogy a 4:10-en belüli eredmény jó. Csakhogy a 4:01 még jobb. Egyelőre viszont nem sokat foglalkozok az Eb-vel. A korábbiaktól eltérően nem nyomaszt, nem vagyok ideges. Rossz napom lesz? Akkor rossz napom lesz. Akkor is futok valamit. Nem görcsölök, tiszta a fejem, és várom a megméretést. Ez jó érzés. Az előfutamban biztosan vérre menő küzdelem lesz, mindig az szokott lenni. Az a lényeg, hogy kerüljek döntőbe. Ott pedig majd mindent megteszek.
– A világranglistán negyedik.
– Ez jó érzés. Középtávfutásban július végén negyediknek lenni… Büszke vagyok rá, büszkébb mint az országos csúcsomra.