Az ugandai, aki bocsánatot kért

CSURKA GERGELYCSURKA GERGELY
Vágólapra másolva!
2002.07.19. 21:34
Címkék
Ha nem mondta el egymás után nyolcszor, akkor egyszer sem. "Lesállás, lesállás, kedves hallgatóim, lesállás!” – sírt fel Szepesi György hangja Bernből sokadszor is, miközben itthon mindenki úgy érezte, nincs a teremtésben más vesztes, csak ő. Ling játékvezető érvénytelenítette Puskás gólját – ami nem jelentett volna világbajnoki címet, de legalább az esélyt visszakaptuk volna. Ling nem kért elnézést utóbb, holott a korabeli, egyetlen kamera által rögzített felvételeken is látszik, Öcsi szabályos gólt lőtt néhány perccel a befejezés előtt, 3:2-es német vezetésnél.Nem tudni, ha Ling utóbb nyilvánosan elrebeg egy "Sorry”-t a lest berántó Griffiths walesi partjelzővel egyetemben, segített-e volna ez a mi bajunkon. Aligha hihetjük.Mindez csak arról jutott eszembe, hogy híre jött: Ali Tomusange ugandai partjelző tévékamerák és újságírók, továbbá rokonok, barátok és üzletfelek jelenlétében beismerte, hibázott, amikor felemelte zászlaját. Mely zászlóemelés rendkívül sokba került Spanyolországnak.Tomusange ugyanis akkor kezdett lobogtatni, midőn Joaquín beadása épp Morientes feje felé szállt, hogy a labda kisvártatva a koreai kapuba kerüljön. A labda, amely nem sokkal korábban az alapvonal közelében járt, ám a lassítások tisztán mutatták, még csak nem is érte el a mészvonalat. Az ugandai mégis azt jelezte, kint volt. Ami azért tűnt minimum érhetetlennek, mert ez nem néhány milliméteren múlott: a labda a lénián innenről indult befelé – ahhoz, hogy teljes terjedelmével kint legyen, még harminc centit kellett volna gurulnia. Ezt elnézni: súlyos tévedés. Ezt elnézni egy aranygólig tartó hoszszabbításban egy világbajnokságon – őrült hiba.Négyévente egyszer van esély, hogy elérd a csúcsot. Négyévente egyszer van esély, hogy egy életre egyenesbe kerülj önmagaddal szemben. Négyévente egyszer van esély, hogy mutass valamit a földkerekségnek, és siker esetén olyan szerződést köthess, amelynek áldásai még az unokáidnak is gondtalan életet garantálnak az érvényesülést mind nehezebbé tevő mindennapokban.Mondják: csak rajtad múlik.Néha kiderül: mégsem. Legalábbis nem kizárólag.Olykor elég egy Ugandából érkezett taccsbíró. Ha az ő nevét hallod, még évekkel, netán évtizedekkel később is elönt valami jeges hidegség, a szíved kissé összeszorul, a szájad széle remegni kezd. Ô állt közéd és álmaid beteljesülése közé.Sokan élnek a sártekén, akinek megvan a maga Tomusangéja. Az 1962-es vb-n fellépett magyaroknak Latisev, a szovjet bíró, aki nem vette észre, hogy Tichy bombája nem a kapufáról, hanem a hálótartó vasról vágódott vissza a csehszlovákokkal vívott derbin. Egy negyeddöntőn, 0:1-nél… A ’78-asok a portugál Garridóra emlékezhetnek: ő állította ki a meccs során büntetlenül agyonrugdalt Nyilasit és Törőcsiket. A ’66-ban, a Wembleyben vesztes németek Bahramovot emlegetik, aki egyedül látta úgy, hogy Hurst lövése nyomán a labda a gólvonal mögé vágódott. Egy vb-döntőn, a hosszabbításban, 2:2-nél…Sorolhatnánk napestig. Úgy tartják, mindez a futballhoz tartozik. Még tán a szépség szót is megkockáztatják. Lehet. Talán kérdezzék meg a témakörben Fernando Hierrót. Ô harmincnyolc esztendős lesz a következő világbajnokság idején, azaz aligha reménykedhet abban, hogy még egyszer megadatik neki a legnagyobb lehetőség.Mindazonáltal Tomusange bocsánatkérésével kapcsolatban annyit illik "megadni”, hogy – ellentétben kollégáival – ő legalább kinyitotta a száját. Más kérdés, hogy a körítés érdekes volt. Elvégre a helybéli parlament egyik díszes különtermében nyilatkozott azok után, hogy hazája büszke vezérei kitüntették ázsiai helytállásáért.Spanyolországban eközben lemondott a kapitány, Camacho, a játékosok pedig csak próbálják megemészteni mindazt, ami velük történt, a XXI. század financiális veszteségeiről – akár az ország futballjának szintjén is – nem is beszélve.Az olaszokról ehelyütt csak azért nem teszünk említést, mert az "ő” eucadori Morenójuk még véletlenül sem szórt hamut arra a szögletes fejére. Itália amúgy más okból is eszünkbe juthatna. Azon a földön, még latin nyelven született egy mondás az ősi időkben, amely akár e kitüntetési ceremónia ürügyén is idézhető: egy disznó sem fúlt még bele a saját mocskába.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik