Kutyaimádó szépség a hajóban

Július 18. és 21. között nem a víz az úr, hanem uralói, Európa legkiválóbb kajakosai és kenusai. Sorozatunkban a szegedi Mol 5. síkvízi Eb indulói közül az elmúlt évek nagy regattái alapján tényszerűen is a világ legjobbjának nevezendő magyar válogatott tagjait mutatjuk be – szakáganként és számonként. Ezúttal a női kajak párosban lapátolók közül az 500, illetve 1000 méteren startoló tiszaújvárosi színekben versenyző Bóta Kingát invitáltuk a Nemzeti Sport kikötőjébe.
Két év. Alapjában véve töredék idő ez, az ember észre sem veszi, kétszer koccint éjfélkor a pezsgővel, aztán hipp-hopp, máris elszaladt. Két év, amely olykor mégiscsak lehet hosszú, irdatlanul hosszú. Főként ha az ember lánya korábban csak ücsörgött a lelátón, ott a "világ végén”, és szurkolt a társainak ahelyett, hogy megmutatná, ki is a leány a gáton. Bóta Kinga Sydneyben az olimpián még csupán tartalék volt, megkapta ő is az elegáns formaruhát, felesküdött, becsomagolta kedvenc plüssállatait, otthon sok szerencsét kívántak neki, aztán mégsem jutott szóhoz. Két év nem hosszú idő, de Bóta Kingának elég volt ahhoz, hogy a tartaléksorból a legjobbak közé lapátolja magát. Háromszoros világ- és Európa-bajnok, Szegeden négy számban áll rajthoz: ezer méteren K–2-ben Szabó Szilviával, 500 méteren ugyancsak Szabó Szilviával, míg a négyesben ötszázon Kováccsal, Szabóval és Viskivel, míg kétszázon Szabóval, Paksyval és Janiccsal igyekeznek majd sok-sok örömet szerezni a várhatóan szépszámú hazai szurkolótábornak. A sudár, szőke hajú Kinga, akit a szakmai vezetés mindig a hajó végébe ültet – a hosszú kezei miatt –, vasárnap szülei hármashatárhegyi házában pihent egy kicsit, hancúrozott a kutyáival, hogy aztán hétfőn már a tett színhelyén, Szegeden jelentkezzen: tessék, itt vagyok, s előbb-utóbb megint Európa-bajnoknak vallhatom magam.
– Tényleg olyan sok kutyája van?
– Nem sok, csak négy. Három rotweiler és egy vizsla. Szerintem egyáltalán nem olyan vészes, igaz, általában a szüleim foglalkoznak velük, miután én az utóbbi időben egyfolytában edzőtáborban voltam. De azért hiányoztak ők is, olyanok ezek a rotweilerek mint a kiscicák, hízelegnek, az ember ki sem nézné belőlük.
– Képzelem, milyen kiscicák lennének, ha, mondjuk, valaki csak úgy viccből be akarna mászni a házuk kertjébe…
– Hát… Egyszer én is kipróbáltam, hogyan is reagálnak az ilyesmire, felmásztam a fára, aztán ott mocorogtam, ők észrevettek, és ha nem kezdek el üvöltözni nekik, hogy hé, én vagyok, akkor lehet, hogy szépen elfogyasztanak ebédre. De amúgy békés jószágok ezek.
– Ha már az edzőtábort hozta szóba: tíz hét az bizony nem kevés idő. Összezárva a csapattársakkal, edzés nap mint nap, szépen felőrölheti az ember idegrendszerét, bár a kajakosok korábbi edzőtáborairól, az ottani hangulatról valódi legendák keringtek.
– Magam is hallottam ilyen-olyan történeteket, de a miénk már egy másik korosztály, edzünk keményen, és örülünk, hogyha aludni tudunk. Főleg most, abban a faházban, ahová bezsúfoltak minket, se légkondi, se semmi, csak egy berregő ventillátor. De nincs ezzel semmi gond, hiszen végül is nem nászúton voltunk, hanem Európa-bajnoki felkészülésen.
– Amely, úgy tűnik, legalábbis az előző nyilatkozatokból egyértelműen kiderült, tökéletesen sikerült.
– Magam is így gondolom, négy számban állok rajthoz, s jó lenne valamennyi után éremmel gyarapítani a gyűjteményemet.
– A jelenleg kiharcolt Eb-számai elismerésre méltók, de miért nem próbálkozik szólóban is?
– Versenyeztem egyesben, de most valahogy úgy alakult, hogy Szabó Szilvivel együtt két távnak is nekivágunk párosban, aztán ott van a négyes, s nekem most ezek a számok kötik le a figyelmemet. Biztos furcsán hangzik, amit mondok, de amikor egyedül ültem a hajóban, sokszor – magányosnak éreztem magam, a páros egészen más, ott felelősséggel tartozik az ember a másikért, segítjük egymást, ahogy tudjuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogok soha egyedül hajóba szállni.
– Csapattársai is elmondták, hogy az Eb után szinte azonnal kezdődik a világbajnoki felkészülés, de azért egy ilyen ifjú hölgy, amilyen ön, csak nem hagyhatja ki a nyaralást.
– Nem is akarom kihagyni, szeptemberben, amikor már túl vagyunk a vb-n is, egy hónap pihenőt kapunk, s akkor egy baráti társasággal Horvátországba, az Adriára utazunk, ahol megpróbálok megtanulni vitorlázni. Persze ez még odébb van, addig még bekvártélyozzuk magunkat Szegeden, ahogy hallom, egy, a Csillagbörtön melletti szállodába, de kit érdekel, az a fontos, hogy nyerjünk, s minél többet nyerjünk.