Kizárólag a teljesítmény fontos

Amint arról lapunk korábban már többször beszámolt, Vincze Ottó Zalaegerszegen edz. Az ötszörös válogatott (aki korábban játszott már Svájcban, Spanyolországban és több német csapatban is, de a legemlékeztesebb produkciókat alighanem az 1995-ös, a Bajnokok Ligájában szerepelt Fradiban nyújtotta) legutóbb az FC Energie Cottbus alkalmazásában állt. Noha szerződése még egy évig élt, elköszönt Eduard Geyer együttesétől.– Gyakorlatilag mindenben megegyeztem az egerszegi vezetőséggel, a napokban aláírom a szerződést – mondta Vincze Ottó. –A bajnokcsapat menedzsere, Nagy Ferenc már májusban megkeresett, és korrekt ajánlatot tett. – De most július közepe van, és még mindig nem dőlt el a sorsa.– Igen, mert akkor még nem lehetett tudni, mit akar a Cottbus. Nem lepett meg, hogy végül nem tartottak rám igényt, mert nem sok lehetőséget kaptam, és ez sem nekem, sem a csapatnak nem volt jó. A német másodosztályból megkeresett a Karlsruhe és a Duisburg, de ezek a klubok nem tudtak megegyezni a Cottbusszal, mert az Energie túl sok pénzt kért értem. Bevallom, szerettem volna kint maradni, hogy Ádám fiam német óvodába járhasson, s tökéletesen megtanulja a nyelvet, de a helyzet végül nem így alakult.– A hírek szerint járt Görögországban is.– Négy napot töltöttem a Panioniosznál, de nem kaptam meg a szükséges garanciákat, így nem tudtunk megállapodni. Kértem még egy-két nap haladékot, de mondták, nem biztos, hogy addig tudnak várni, s végül megvették a Ferencvárostól Pinte Attilát. – Apropó, Ferencváros. Nem bánja, hogy nem az Üllői útra tért vissza?– Nézze, erre nem könnyű bármit is mondani. Nehéz lett volna visszatérni, hiszen nem kerestek meg, és ezt el kell fogadnom, mást nem tehetek. A Fradiban most más szelek fújnak, ezek nekem sem kedveznek. Nem gondolom, hogy magyarázkodnom kellene a szurkolók előtt, talán tettem valamit én is a zöld-fehér klubért. Ha valaki a fradisták közül eddig szeretett, ám most, hogy a ZTE játékosa leszek, meggyűlöl, azzal nem tudok mit kezdeni. De nemcsak én vagyok ezzel így, Horváth Ferenc és Mátyus János is szívesen lett volna ismét a Ferencváros tagja, csak hát akik ma a szakmai kérdésekről, az igazolásokról döntenek, azoknak nem sok közük, kötődésük van a Fradihoz. Félreértés ne essék, nem vagyok megsértve, mert az FTC nem hívott, hiszen nagyon jólesett, hogy egy számomra igen nehéz év után a magyar bajnoknál eszébe jutottam a vezetőknek. Érzem, hogy Egerszegen bíznak bennem, és én is azon vagyok, hogy végül azt mondhassák, jó döntés volt engem megszerezni. – Hogyan fogadták leendő csapattársai?– Gondolom úgy, mint minden új játékost. Látom, hogy jó a társaság, a siker összekovácsolta az együttest, de ez az egész a munkáról szól, dolgozni kell, a többi nem számít. Két-három hét lemaradásom van a többiekkel szemben, igyekszem mielőbb utolérni őket. – Nem gondolja, hogy külföldről a közismerten gyenge színvonalú magyar bajnokságba igazolni szakmai visszalépés?– Lehet, de én azt mondom, bárhol is van az ember, jól kell játszani. Én csak erre gondolok.