Bubka megközelíthetetlen volt

Egyetlenegyszer sem nyerte el az év atlétája címet. Szergej Bubka neve mégis fogalom.A rúdugrás cárja felnőtt világversenyen 1983-ban nyert először aranyérmet, utoljára 1997-ben diadalmaskodott, másfél évtizeden át uralta a számot. Ez idő alatt 35 világcsúcsot állított fel (szabadban 17-et, fedett pályán 18-at), s ki tudja, milyen magasságokig jutott volna el, ha megszorítja valaki. Csakhogy máig sem tudta senki sem megközelíteni: 615 centiméteres legjobbja, tíz centivel jobb az örökranglistán második Makszim Taraszov egyéni csúcsánál. Bubka viszont 23-szor jutott túl a 605 centin. Hat métert vagy annál nagyobbat 43 alkalommal ugrott.
Sokan és sokat cikkeztek arról, hogy az ukrán sztár – kiváló üzleti érzékkel – mindig csak egy centimétert javított a világrekordon, s ő valóban nem osztogatta ingyen a kegyeit. Egy svédországi versenyen, amelyen nem tudott megállapodni a világcsúcs megfelelő díjazásáról, még azt is eljátszotta, hogy miután könnyedén átlendült a legújabb rekord felett, visszanyúlt a lécért, s azt magával vitte a szivacsba.
Bubka sorrendben hat világbajnokságon diadalmaskodott, Szöulban olimpiai aranyat nyert, Stuttgartban az Eb-dobogó legfelső fokára állhatott. Pályafutásának első felében könnyedén iskolázta le ellenfeleit, az igazi csodálatot azonban akkor vívta ki, amikor már sérülésekkel küszködve, újra és újra visszatérve tanította móresre a többieket.

Első rekordja 585 volt

Szergej Bubka 1974-ben, 11 évesen egy barátja unszolására próbálkozott meg először a rúdugrással, s úgy vélte, szórakoztató ezzel eltölteni a délutánt. Egy évvel később már végigversenyezte az idényt, és 270 centiméterig jutott. Még nem volt 17 éves, amikor átugrotta az öt métert (510), s ekkor debütált a nemzetközi porondon is. Utrechtben, a junior Európa-bajnokságon azonban csak a hetedik helyen végzett. Két évvel később, 1983-ban, az első világbajnokságon azonban már ő szerezte a legnagyobb meglepetést.
Bár a Szovjetunióban kiváló rúdugrók sora versengett a csapatba kerülésért, és Bubka nem is nyújtott egyenletes teljesítményt abban az évben, a válogatott vezetőedzője, az egykor legendás hírű távolugró, Igor Ter-Ovaneszjan harmadik indulóként őt választotta. Helsinkiben a rúdugrás selejtezőjének idején zuhogott az eső, így a zsűri úgy határozott, csak a döntőt rendezik meg. A fináléban így 27-en léptek pályára, hét órán át tartott az idegtépő küzdelem, s a még csak 19 éves ukrán fiú leiskolázta tapasztaltabb ellenfeleit. Sőt, megjavította addigi legjobbját, 570 centivel megszerezte az aranyérmet. Az atlétavilág megismerte Szergej Bubka nevét.
Los Angelesben a szocialista bojkott miatt nem indulhatott, pedig az olimpiának már ő lett volna az első számú esélyese, hiszen 1984 májusában Pozsonyban 585 centivel felállította élete első világrekordját, amelyet abban az évben még háromszor megjavított (594). Egy évvel később a világon elsőként átjutott a hat méteren.

Volt, hogy legyőzték

Az 1986-os stuttgarti Európa-bajnokságra magabiztosan, felszabadultan készülődött. Úton-útfélen nyilatkozott, hagyta, hogy ünnepeljék, de kis híján elbukott, az 570 centis kezdőmagasságát csak harmadik kísérletre teljesítette. Ezt követően 585-tel próbálkozott, azt elsőre vitte és győzött. A stuttgarti Európa-bajnokságot követően – pszichológusa tanácsára – a nagy világversenyeket megelőző hetekben mindig visszavonult a nyilvánosságtól.
A második világbajnokságra, Rómába 603 centis rekord tulajdonosaként érkezett, és egy pillanatig sem volt kétséges, hogy megvédi címét. A szöuli olimpia előtt mégis nagyon izgult. Lelkileg nagyon megviselte az idény, hiszen öt évet várt a nagy lehetőségre, amelyet végül kihasznált: 590-nel olimpiai bajnok lett.
Az első kudarc 1990-ben, a spliti Eb-n érte. Igaz, év elején sérüléssel küszködött, mégsem hitte volna, hogy csupán hatodik lesz (a győzelmet a világ második hatméteres rúdugrója, Rogyion Gataullin szerezte meg).
Egy évvel később Bubka még mindig fájlalta az Achilles-ínát, s csak egy hajszál hiányzott ahhoz, hogy elveszítse a világbajnokságot. Nekünk, magyaroknak különösen emlékezetes a tokiói verseny, hiszen Bagyula István volt az, aki a világcsúcstartó babérjaira tört. Bagyula első kísérletére teljesítette az 590 centit, Bubka viszont leverte, és a két maradék kísérletét átvitte 595-re. Először újra rontott, így – 575 centivel – csupán a hetedik helyen állt. Bagyula ezen a magasságon elvérzett, s Bubkának egy ugrása maradt. Utolsó kísérlete előtt fájdalomcsillapító injekciót kapott, és átlendült a léc felett.
Egy évvel később Barcelonában tökéletes erőnlétben, panaszmentesen – betlizett. A döntőben kiesett az 570 centis kezdőmagasságán. A történtekre azóta sem talált magyarázatot, legfeljebb azt, hogy ilyen kudarc bárkivel, bármikor megeshet.

A nagy visszatérő

Korábban négyévenként követték egymást a világbajnokságok, 1991 után azonban kétévente került sor a nagy eseményre, így Bubka 1993-ban már el is felejthette a barcelonai kudarcot. Év elején 615 centiméterrel 18. fedett pályás világcsúcsát érte el – ez a rekord azóta is fennáll. A stuttgarti vb-n csak három ugrásra volt szüksége a győzelemhez. Az 570 és az 590 centit, majd a hat métert is elsőre vitte, s az újabb rekord csak azért maradt el, mert a szabályokat nem ismerő bírók a 614 centis kísérlete előtt csupán két perc pihenőt engedélyeztek neki. Bubka hiába vitatkozott, nem jutott eredményre, ezért mérgesen becsomagolt és távozott a pályáról.
Egy évvel később beállította a jelenleg is fennálló 614 centis szabadtéri világcsúcsot, de az Eb-n nem indult. 1995-ben a göteborgi világbajnokságon két kísérlettel (570, 592) nyert, az atlantai olimpián azonban sérülés miatt kénytelen volt visszalépni. Sokáig kitért a műtét elől, de végül engedte, hogy megoperálják az Achilles-ínát. Csak áprilisban kezdett el kocogni, s az augusztusi világbajnokság előtt csupán két versenyen indult. Azokon rövid nekifutásból 560, illetve 561 centit ugrott, igaz, júliusban egy bemutatón 580 centit teljesített.
Az athéni volt a legnehezebb vb-győzelme. Kissé féloldalasan futott, az 570-et és az 591-et is csak másodikra vitte, az 596 centit kihagyta. Ezt a magasságot az esélyes Makszim Taraszov ugrotta. A 601 centit Bubka elsőre teljesítette, ezzel övé lett a hatodik vb rúdugró aranyérme is.
Még 1999-ben és a sydneyi olimpia évében is reménykedett, hogy sikerül hasonlóan bravúrosan visszatérnie, de fel kellett adnia a küzdelmet: a sérülés legyőzte őt. A rúdugrás legnagyobb alakja 37 évesen visszavonult, de a pályákról nem búcsúzott el, a NOB és az IAAF tanácsának tagjaként továbbra is kedvenc sportágát segíti.
A Szovjetunió felbomlását követően Bubka feleségével és két fiával először Berlinbe, majd Monte-Carlóba költözött, de az év jelentős részét változatlanul Ukrajnában tölti. Rúdugróiskolát alapított, és nyolc éve rendezi meg sikerrel a donyecki fedett pályás rúdugrógálát.