Again 1966. Újra 1966.Mindössze ennyit raktak ki kartonlapokból a dél-koreai szurkolók az Olaszország elleni mérkőzés előtt. Mindöszsze? Ez amolyan hadüzenettel ért fel az európai együttes számára! Az évszám ugyanis az olasz futball történetének talán legnagyobb "tragédiájára utal. Az angliai világbajnokságon a squadra azzurra a csoportmérkőzések során 10-ra kikapott Észak-Koreától, és kiesett, miközben a lesajnált ellenfél Ázsia első és tegnapig egyetlen csapataként bejutott a negyeddöntőbe.
2002. június 18-án a gazdag rokon, Dél-Korea szerette volna lemásolni a szegény északi fivér bravúrját. Érdekelte is a szurkolókat, hogy Észak és Dél politikai okokból évtizedek óta marja egymást! Dehogy érdekelte! Koreai a ko-reainak nem vájja ki a szemét. Ôk testvérnek tekintik a másikat, ez látszik az itteni megnyilatkozásaikból – jegyezzük meg: csak az itt eltöltött három hét alapján tudjuk megítélni a több évtizedes problémát! –, ők a szomszéd sikerét a sajátjuknak is tekintik.És ha ugyanaz a rivális áll a siker megismétlésének útjában, akkor természetesen igyekeznek erőt meríteni a múltból. De ez már csak a jéghegy csúcsa volt. Tedzsonban kedden este a dél-koreaiak a saját tudásuk mellett elsősorban a szurkolóikból meríthettek erőt. Volt kikből. A helyszínen lévő mintegy negyvenezerből, a nagyvárosok utcáin tomboló milliókból, és a lakásokban, vendéglátó intézményekben és számtalan más helyen drukkoló tízmilliókból.Igyekeztünk a lehető legkorábban megérkezni a meccs helyszínére, mert sejtettük, ha délután jövünk, akkor bajban lehetünk. A parkolóba délelőtt sokkal könnyebb volt bejutni, akkor még semmiféle ellenőrzés sem volt, de a szurkolók már gyülekeztek. Tizenegykor már énekeltek. Délben pedig megnyitotta kapuit az őrültek háza. A sta-dionon kívüli kaput, miután az arénába csak öt óra után lehetett bejutni. Addig Tedzson utcáin tombolt a tömeg. A tombolás szót itt most pozitív értelemben tessék érteni, rendbontásról, verekedésről nem volt szó. Csak karneválról. Dél-Korea már akkor, órákkal a mérkőzés előtt a hőseit ünnepelte. Ettől a csapattól már a nyolcaddöntőbe jutás is óriási eredmény volt. Dél-Korea a 2002-es torna előtt még egyetlen összecsapást sem nyert meg világbajnokságon, nem meglepő, hogy a közönségnek csak egy kérése volt Guus Hiddink szövetségi kapitányhoz: szerezze meg az ország első világbajnoki diadalát. A "Repülő holland” pedig cselekedett, és már az első, a lengyelek elleni ütközet során teljesítette a küldetését. Akkor, illetve a másik két csoportmeccset követően "csak” állampolgárságot, kacsalábon forgó palotát akartak adni neki a szurkolók.
Kedden már egyenesen őt követelték köztársasági elnöknek. "Hiddink for president” – üvöltötte a stadion homlokzatán egy transzparens. Alighanem már akkor elsöprő többséggel ő lett volna a befutó. De még várt rá legalább egy kampánygyűlés. Olaszország ellen. A stadion természetesen zsúfolásig telve, a közönség hangolt, majd a bemutatásnál tombolt. Hiddink prezentációjánál mindezt tessék a négyzetre emelni. De inkább az n-edik hatványra. Csak ismételni tudjuk magunkat: már akkor elnök lehetett volna belőle. Aztán két váratlan esemény megzavarta az addig töretlenül zajló korteshadjáratát. An Dzsung Hvan 11-est hibázott, majd Christian Vieri befejelte az olaszok vezető gólját. Rövid ideig a légy zümmögését is hallani lehetett a tedzsoni stadionban. Majd újra, ismét elementáris erővel megszólaltak a dobok, felzúgott a "Taehan Minguk”, az Örömóda, a Bevonulási induló és még sorolhatnánk a nótákat. Betanították nekik, néha vezényszó kell az elkezdésükhöz, ennek ellenére lenyűgöző volt, amint negyvenezer ember együtt, egyszerre, fals hangok nélkül buzdította az együttest. A 88. percig úgy tűnt, hiába. Addig nem volt eredménye a küzdésnek, a dél-koreaiak nem tudtak élni a közönség támogatásával meg azzal, hogy a kényes szituációkban feléjük húzott a bíró szíve, illetve hogy az olaszok Vieri vezérletével ziccereket szórakoztak el. Addigra már a nézőtéren mellettünk ülő ifjú koreai tévések lelkesedése is alábbhagyott. Ôk az első perctől tomboltak a sajtóhelyen, amikor az egyik kolléga szóvá tette mindezt, udvariasan meghajoltak, és visszakérdeztek: Ön mit tenne, ha az ön országa játszana nyolcaddöntőt a vb-n? Töprengeni kezdtünk. Bevalljuk, nem tudtunk értelmes választ adni magunknak. Persze, ez a gondolat csak néhány pillanatig foglalkoztatott bennünket, mert a jelenlegi magyar futballt látva, erre aktív pályánk alatt esély sincs. No de vissza az igazi focihoz!
Éppen idejében kapcsolunk, hiszen a mellettünk lévő dél-koreai fiatalok hirtelen újra tomboltak. A labda Buffon hálójába került, Moreno bíró középre mutatott, Szeol Ki Hjeon pedig egy "örömkupac” alján az életéért küzdött. A lelátó kis híján leszakadt az ünneplő tömeg alatt. Ettől kezdve tényleg az egyik transzparensen megjövendölt pokol jött el az olaszok számára. A hosszabbításban a hazaiak eksztázisba estek, Tottit kiállították, Gattuso ziccert rontott, Buffon szabadrúgást védett, az olaszok vitatkoztak, An gólt fejelt. Hohó! Ébresztő, aki netán elaludt volna! An Dzsung Hvan, a tizenegyest elrontó játékos, az olasz Perugia alkalmazottja gólt fejelt. Akkor itt eldőlt minden. Emberek, ez aranygól volt! Olaszország kiesett, ázsiai csapat először nyert meccset a vb-k történetében az egyenes kieséses szakaszban, Észak- után Dél-Korea is negyeddöntőben szerepelhet. A játékosok tiszteletköröket futottak, tűzijáték, görögtüzek, petárdaeső a stadionban, örömmámorban úszott a tedzsoni stadion. Most szólunk, hogy senki se csodálkozzon, ha a közeljövőben rendkívüli választásokat tartanának Dél-Koreában. Guus Hiddink kedd este maga mögé állított egy országot.
