Oliver Neuville, a megmentő

A csoportmérkőzések során igencsak meglepte a rendezőket és a FIFA vezérkarát, hogy sok esetben bizony csak háromnegyed részben teltek meg a stadionok. Valamit ki kell találni, okoskodtak az elöljárók, és lám, a Németország– Paraguay nyolcaddöntőn valóban nem hetvenöt százalékos volt a szogvipói létesítmény kihasználtsága.
Hanem jó esetben ötven.
Magyar szemnek ugyan nem volt meghökkentő látvány a rengeteg üres szék, ám egy világbajnokságon, a kieséses rendszerben azért elvárná az ember, hogy pitbullal felszerelkezve kelljen belépőért sorban állni. Ez most messze nem valósult meg, ám az első félidőt látva az járt jól, aki a jegy megvásárlása helyett egy-két gésát importált a szomszédból.
Igencsak unalmas játékkal teltek ugyanis a percek, pedig az esélyesebbnek tartott németektől elvárható lett volna, hogy legalább úgy tegyenek, mint akik gólt akarnak rúgni. Bár a 4. percben Thomas Linke lőtt, rövidesen pedig Michael Ballack fejelt a kapu mellé, egyik akció sem volt valójában középkezdés-veszélyes. Pedig a Nationalelf néhány játékosa példás önbizalomról tett tanúbizonyságot: Jens Jeremies például a felezővonalról akart a kapuba ívelni (Pelé egykori kísérlete csak kicsivel volt jobb, az nem fölé, hanem mellé szállt…), míg a többiek nagy szorgalommal faragták a térfelükre tévedt dél-amerikai futballistákat. Ez elsősorban Roque Santa Cruzt érintette kellemetlenül, hiszen az egyik legveszélyesebb paraguayi játékos fél órán belül meghúzódott. Ha már klubtársa, Oliver Kahn úgyis "szankciókat” ígért be számára, ha gólt rúg a németeknek…
Ezek után nem volt meglepetés, hogy a paraguayiak is durcáskodtak kissé a német játékosokkal szemben, egy ellene elkövetett szabálytalanság megbosszulásaként Francisco Arce megismertette stoplijait Jeremies lábával, ám a szintúgy Bayern-focista hiába mutogatta félig kilyuggatott térdét, a játékvezető nem látott okot a fenyítésre.
Arcéval szemben igazságtalanok lennénk, ha elfeledkeznénk egy kiváló megmozdulásáról is, amikor egy majd’ harmincméteres szabadrúgásból labdabokszoló tudásának felelevenítésére késztette Kahnt. A német kapusnak azonban nem ez volt az egyetlen kényelmetlen helyzete az első félidőben, hiszen a 38. percben a Santa Cruzt felváltó, és Szlovéniának már gólt rúgó Jorge Campos próbálkozott igen szépen a tizenhatosról, és Kahnnak ezúttal már egy robinzonádot is be kellett mutatnia, hogy szűz maradjon a hálója. Akadt egy lehetőség, amikor viszont már a portás sem tehetett volna semmit, ám Celso Ayala nyolc méterre a kaputól, teljesen egyedül maradva képtelen volt normálisan eltalálni a labdát, így Kahn megint csak fújhatott egy nagyot. Az első félidőben talán ő volt az egyetlen, akinek bármit is ki kellett pihennie.
Szünet után is maradt ez a roppant kényelmes iram, helyenként egy-két szép megmozdulással, vagy jó lövéssel fűszerezve. Bernd Schneider két alkalommal is tesztelte José Luis Chilavert reflexeit: előbb a kapus higgadtan ölelte magához a kapu közepébe tartó labdát, majd még higgadtabban figyelte, ahogy néhány perccel később Schneider három centit téved. Igaz, a bősz imádkozáson kívül mást nem is tehetett volna Chilavert, hiszen ő beadásra várva kilépett az ötösön túlra, Schneider viszont a szabadrúgásból egyből kapura csavarta a labdát. Hogy a 33. születésnapját éppen szombaton ünneplő Kahn se fűszálak tépkedésével múlassa idejét, arról megint Campos gondoskodott, majd egy húszméteres szabadrúgást Chilavert vállalt el, de hiába loholt termete dacára meglepően fürgén az ellen kapuja elé, lövése igen csúfra sikeredett.
Oliver Neuville-nek azonban jobban ment.
Már csak nagyon kevés volt hátra, amikor a Leverkusen támadója egy jobb oldali akció után, Schneider kiváló paszszára érkezve eldöntötte a továbbjutó kilétét, és bár Cesare Maldini kapitány rögvest becserélte a szlovénoknak is kettőt vágó, eredetileg a hosszabbításra tartalékolt Nelson Cuevast, a neki jutó három-négy minutum már igen kevésnek bizonyult az egyenlítésre. Emlékezeteset csupán Roberto Acuna tudott alkotni, aki könyökével szájba simogatta Ballackot, így társait megelőzve búcsúzott a világbajnokságtól.
Pedig Paraguay ezen a délutánon nem játszott alárendelt szerepet, az 1998-as, Franciaországgal szembeni nyolcaddöntőhöz hasonlóan végig partiban volt a jóval esélyesebb ellenfelével, és a Campos-löketek akár tovább is juttathatták volna a csapatot. A németek viszont megint bebizonyították, hogy nagy küzdők, és bár a találkozó nagy részében nem futballoztak jól (sőt: rosszul futballoztak), az egyetlen gólt ők lőtték.
Lássuk be, ezzel az aprósággal nehéz vitatkozni.

Németország-Paraguay 1-0 (0-0)

Szogvipo (Dél-Korea), nézőszám: 25 176

Vezette: Batres (guatemalai)

Németország: Kahn, Linke, Rehmer (Kehl, 46’), Neuville (Asamoah, ’92), Klose, Ballack, Jeremies, Bode, Schneider, Metzelder (Baumann, 60’), Frings.

Paraguay: Chilavert, Arce, Gamarra, Ayala, Struway (Cuevas, 91’), Santa Cruz (Campos, 29’), Acuna, Bonet (Gavilan, 84’), Caceres, Catdozo, Canzia.

Gólszerző: Neuville (88’)

Sárga lap: Acuna, Schneider, Cardozo, Baumann, Ballack

Kiállítva: Acuna (92’)




Statisztika:

Kapuralövések: 20:9

Szögletarány: 5:1

Szabálytalanságok. 13:25



Németország a június 17-én sorra kerülő Mexikó-Egyesült Államok nyolcaddöntő győztesével találkozik a a június 21-i negyeddöntőben.