Joao Pinto (balra) számára késô a bánat, s már ô is sejti, hogy nem lesz bocsánat (Fotó: Reuters)
Joao Pinto (balra) számára késô a bánat, s már ô is sejti, hogy nem lesz bocsánat (Fotó: Reuters)
Finoman szólva is sokkolta a portugál közvéleményt a válogatott világbajnoki leszereplése, és itt most korántsem a korai búcsúról van szó, sokkal inkább arról a lelketlen produkcióról, amely a három csoportmérkőzés közül kettőn jellemezte a gárdát – nem nehéz kitalálni: az Egyesült Államok és a Dél-Korea elleni mérkőzésről van szó. Emellett az is tény, hogy a lengyelek ellen sem játszott jól mindenki (elsősorban Figo), de az első és a harmadik (egyben utolsó) fellépésen a csapat egyetlen játékosa sem közelítette meg azt a teljesítményt, amelyet minimálisan el lehetett várni. Érdekes módon a szurkolók mégsem a botrányosan játszó sztárokban találták meg a bűnbakot, hanem António Oliveira szövetségi kapitány személyében. "Viszlát, Oliveira” – virít öles betűkkel a szombati Record címlapján, amely elsősorban az olvasói vélemények miatt döntött e főcím mellett ("Már régen el kellett volna hagynia a csapatot, a vb-re sem lett volna szabad kiutaznia. Oliveira nem jó edző egy ilyen csapat mellett, és ezt már a kilencvenhatosos Eb-n is bebizonyította.” – "Ami engem igazából meglep, az az, hogy akad olyan ember ebben az országban, aki nem is tartozik a szövetségi kapitány családjába, mégis úgy gondolja, hogy Oliveirának maradnia kell. Aki így vélekedik az egyetért azzal, hogy hasonló lebőgést produkáljunk két év múlva hazai pályán, az Eb-n.”). Ugyanakkor a sportlap példája egyedi, mert a sajtó többsége – legalábbis egyelőre – nem foglalt ilyen nyíltan állást, igaz, a kritikákkal senki sem spórolt: "Megvonva a mérleget kijelenthetjük, hogy az Aranygeneráció az egyetlen világbajnokságán tulajdonképpen csak annyit ért el, mint az a csapat, amely 1986-ban Mexikóban szerepelt” – írja ironikusan az O Jogo. Az A Bola így vélekedik: "Legyünk őszinték. Nem a balsors, és nem is a szerencsétlenség döntötte romba a világbajnoki álmainkat. Sokkal inkább a rengeteg hiányosság, hibázás és fejetlenség lett a csapat végzete.” Eusébio ugyanakkor, mint mindig, ezúttal is kiállt a csapat mellett, és bár ez Portugáliában mindennél többet ér, a legtöbben úgy vélekednek, hogy a "Fekete Párduc” ezúttal tényleg csak "hivatalból” védte meg az övéit. "Mélységesen szomorú vagyok a nemzeti tizenegy búcsúja miatt, hiszen tudom, hogy ezek a játékosok sokkal többet tudnak, mint amennyit ebben az első, számunkra sajnos egyben utolsó fázisban produkáltak. Fel kell vállalnunk a hibáinkat, mert valljuk meg: akadtak bőven kivetnivalók a teljesítményünkben, főleg az első meccsen. Nagyon nem szeretek a játékvezetők teljesítményéről beszélni, viszont nem tudok szó nélkül elmenni azon tény mellett, hogy a dél-koreaiak elleni mérkőzésen a játékvezető fosztott meg bennünket a továbbjutástól” – hangzott a legendás játékos véleménye. Érdemes megemlíteni Bölöni Lászlónak, a Sporting edzőjének a nyilatkozatát: "Jobban örültem volna, ha a játékosaim később jönnek vissza, esetleg csak a döntő után. Különösen szomorú vagyok azért, ami Joao Pintóval és Betóval történt, de a labdarúgás sajnos sokszor akkor okoz bánatot, amikor a legkevésbé számít rá az ember.” Apropó Joao Pinto! Mint ismert: a támadó, amikor Angel Sánchez felmutatta neki a piros lapot, válaszként gyomorszájon vágta a bírót, aki a szünetben látleletet vetetett az állítólag bevérzett testrészéről. A vétkes még a második félidő megkezdése előtt Figóval és szinte a teljes portugál vezetéssel együtt felkereste Sánchezt, bocsánatért esedezve – Joao Pinto még sírt is –, és azt kérték tőle, hogy ne említse meg az esetet a jelentésében. A bíró azonban hajthatatlannak bizonyult, amiért a magáról megfeledkezett játékos akár egyéves eltiltást is kaphat a FIFA-tól.