Az írek célja a ráadás

Napról napra érezhetően növekszik a spanyolok ázsiója Ázsiában. A hispánok csak titkos favoritnak számítottak a torna előtt, aztán megkezdődött a csillaghullás – elég csak Argentína, Franciaország és Portugália búcsújára gondolni –, fogynak a riválisok, José Antonio Camacho csapata pedig rendületlenül menetel.
Mindegyik csoportmérkőzésen három gólt szerzett – nincs még egy olyan gárda a mezőnyben, amely minden találkozóján legalább háromszor beköszönt riválisának! –, simán megnyerte a kvartettjét, és most Írország ellen megteheti a következő lépést a dobogó felé. Leírva mindez nagyon egyszerűnek tűnik, ám valamit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a "zöldek” a csoportkörben Kamerunnal és Németországgal is ikszeltek, és most duzzadnak az önbizalomtól. A spanyol lapok azonban nem vesznek erről tudomást, az As és a Marca például már messzebbre tekint, és szobákat keres Jokohamában, a június 30-i döntő helyszínén…
,,Mindenkit óva intek attól, hogy lebecsülje ezt az ír gárdát – figyelmeztetett azonban Camacho. – Olyan csapatok ellen maradt veretlen, mint Hollandia, Portugália, Németország és Kamerun. Neki mindegy, hogy otthon játszik vagy idegenben, mindig pontosan tudja, mit kell tennie. Kicsit talán korai ezt kijelenteni, de az egyik legjobb válogatott ellen játszunk.” A kapitány ennek megfelelően célirányos edzéseket vezényelt embereinek, a spanyolok rengeteget gyakorolták a magas labdák elhárítását, az ütközéseket, azaz minden olyan elemet, ami benne lehet az ír csapat játékában.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a spanyolok átengednék a kezdeményezést az íreknek. "Ez eszünkbe sem jutott – mondta a szakvezető. – A saját stílusunkban akarunk futballozni, járatni szeretnénk a labdát. Csak arra kell figyelnünk, hogy nem engedhetünk meg magunknak annyi rossz átadást, mint az előző három találkozónkon. Ötvenkét éve nem rajtoltunk ilyen jól világbajnokságon, de mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a torna igazából csak most kezdődik.”
Camacho egyetlen dolgot nem volt hajlandó elárulni: a várható kezdőcsapatot. Az biztos, hogy az edző a teljes keretből válogathat, még Albelda is felépült, de hogy ki kezd, arra csak tippelni lehet. A legvalószínűbb, hogy a paraguayiak ellen indító gárda lesz ott a szuvoni stadionban, azzal a különbséggel, hogy Diego Tristán helyén Fernando Morientes kezdhet. Iván Helguera is titokban a csapattagságról álmodozik, elsősorban a dél-afrikaiak ellen nyújtott játékára építve, de Fernando Hierrót aligha hagyja ki Camacho…
Mick McCarthynak, az írek kapitányának nincs oka változtatni a sikercsapatán, igaz, ő ezt spanyol kollégájával ellentétben nem is titkolta. Damien Duff, Steve Staunton, Kevin Kilbane és Robbie Keane is kiheverte a kisebb sérülését, így a tartalékos jelzőt a szigetországi együttes elé sem szabad odabiggyesztenünk.
"Ismét mi vagyunk az esélytelenebbek, de nem zavar, nekem kifejezetten tetszik ez a szerepkör – jelentette ki McCarthy. – Fenntartom azt az állításomat, amely szerint a világbajnokság egyik potenciális esélyesével játszunk. Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy már számtalan olyan csapatot láttam, amely úgy lépett pályára az ír válogatott ellen, hogy tökéletesen biztos volt a győzelmében. Az ilyen együttesek jutalma általában egy hatalmas pofon lett.”
McCarthy egyébként tudja, miként lehet megtréfálni a spanyolokat. Tizenhárom évvel ezelőtt, az utolsó ír siker alkalmával még ő is szerepelt abban a nemzeti tizenegyben, amely 1–0-ra legyőzte az ibériaiakat, és fennállása során először kijutott a világbajnokságra. És ha már a múltban kutakodunk, térjünk ki arra is, hogy Camacho nem éppen kellemes emlékeket őriz az írekről, egészen pontosan az északírekről. Az 1982-es vb-n a Billy Bingham vezette északír gárda a spanyol rendezésű tornán mért 1–0-s csapást Spanyolország legjobbjaira, akik között ott volt a mostani kapitány is.
Az írek közül néhányan már arra is felkészültek, hogy nem a rendes játékidőben, hanem a hosszabbításban, esetleg tizenegyesrúgásokkal dől el a továbbjutás sorsa. Shay Given például Pat Bonner kapusedzővel a trénigek során rendszeresen gyakorolta a büntetők hárítását. "Packie azt mondta a szaúdiak elleni meccs után, hogy figyeljek, legközelebb már rajtam is múlhat a sorsunk. Én csak annyit feleltem, hogy állok elébe” – nyilatkozta a Newcastle Uni-ted hálóőre. Given egyébként jó mestert választott, Bonner volt annak az ír válogatottnak a kapusa, amelyik 1990-ben a negyeddöntőig jutott az olaszországi világbajnokságon. Tudják hogyan? Románia "testén” keresztül, tizenegyesrúgások után!
És még egy adalék ahhoz, hogy az esetleges ráadás egyértelműen az íreknek kedvezne. Spanyolország a világbajnokságok történetében az egyenes kieséses szakaszban még sohasem nyert meg olyan mérkőzést, amely nem dőlt el a rendes játékidőben. 1934-ben Olaszországgal 1–1-re végzett, a megismételt meccsen kikapott, 1986-ban Belgiummal szemben 1–1 után büntetőkkel bukott el, négy évvel később pedig Jugoszlávia előtt a hosszabbításban (1–2) hajtott fejet.