Amikor a hóhért akasztják

Vágólapra másolva!

2002.06.14. 21:55

Címkék

Végül a két vereséggel nyitó Olisadebéék sem repültek haza sikerélmény nélkül –a lengyel csatár csapata elsô gólját ünnepli

Véletlen volt vagy sem? Azaz csak a szerencse számlájára írandó, hogy az Egyesült Államok legyőzte Portugáliát, vagy valóban versenyképes az európai válogatottak ellen? A kérdés megválaszolására tökéletesen alkalmasnak látszott az amerikaiak találkozója a becsületéért várhatóan dacos elszántsággal küzdő Lengyelország ellenében. Amelynek persze volt valódi tétje is: Hejdukéknak egy pontra volt szükségük a biztos továbbjutáshoz.
Aki kicsit késve ült le a tévé elé, egy hajszállal többet mulasztott, mint amennyit mondjuk a Belgium–Tunézia öszszecsapás egésze során láthatott. Lélegzetelállító öt perc volt! Kezdődött azzal, hogy egy amerikai szöglet után a gólvonalról fejelték ki a labdát a lengyelek, a kínai bíró pedig a javukra, kifelé ítélt szabadrúgást. Szinte az ellentámadásból jutottak kornerhez, amelyet követően Friedel nagyot hibázott, Olisadebe meg köszönte szépen, és bevágta a labdát. A középkezdés után az "amik” három húzással eljutottak a túlsó kapuig, a védők elfejelték a labdát saját kapusuk – most nem Dudek, hanem Majdan – elől, Donovan ugrott, és a hálóba bólintott. A játékvezető azonban jól látta meg, hogy a csatár előtte egy ravasz, riszáló mozdulattal kilökte a labda alól Glowackit, ezért nem adta meg a gólt. Pillanatokkal később ismét Friedel kapuja felé száguldott a labda, Krzynówek középre lőtte, és a tökéletes ütemben érkező Kryszalowicz könnyed mozdulattal a kapuba pörgetett. 2–0 négy perc és 21 másodperc elteltével – vagyis az Egyesült Államok válogatottja hasonló szituációban találta magát, mint amilyenbe Portugáliát juttatta első mérkőzésén.

Ők mondták:

Jerzy Engel: – Ezúttal a hazánkért játszottunk, nagyon büszke vagyok az eredményre, mert a harmadik mérkôzésünk is rendkívül nehéz volt. A játékosaim megmutatták, hogy ennek a válogatottnak helye volt a vébén. Szép emlékekkel távozunk, ami pszichológiai szempontból nagyon fontos: elhittük, hogy képesek vagyunk gyôzni. Sok tapasztalatot szereztünk a következô Európa-bajnokság elôtt. Szerintem lesz még meglepetés a tornán, de eddig is olyan fantasztikus együttesek estek ki, hogy ha Franciaországra vagy Portugáliára gondolok, nem is tudok mit mondani. Sok szerencsét kívánok a dél-koreaiaknak, mert nagyszerű házigazdák.

Bruce Arena: – Bár mámoros hangulatban vagyunk a továbbjutás miatt, a végeredmény csalódást keltô a számomra. Minden elismerésem a lengyel válogatotté, mert kiválóan játszott. Ha egy ilyen csapat ellen kétgólos hátrányba kerül az ember az elsô percekben, borzasztó nehéz feladat elé néz a hátralévô idôben. Mi ugyanakkor egy pillanatra sem álltunk le, és a meccs nagyobbik részében nem futballoztunk rosszul. Ennek a csoportnak az eredményét sem lehetett megjósolni, és szerintem lesznek még érdekes eredmények. Nagyon jól ismerjük a következô ellenfelünket, amely eddig remekül teljesített, kis híján mindhárom találkozóját megnyerte. A rendelkezésünkre álló három nap alatt mentálisan és fizikálisan is nagyon fel kell készülnünk a meccsre.

Radoslaw Majdan: – Köszönöm a kapitánynak, hogy lehetôséget kaptam. Továbbá hálás vagyok a lengyel szurkolóknak, akik nagyon messzirôl utaztak ide biztatni minket, és remekül csinálták. Persze a koreai emberek jóvoltából is pompás volt a hangulat a stadionban.

Claudio Reyna: – Rettentô jól játszottak a lengyelek, de úgy érzem, összességében megérdemelten jutottunk tovább. Természetesen szerencsénk van, és köszönettel tartozunk a koreai válogatottnak. Azt viszont nagyon sajnáljuk, hogy csodálatos szurkolóinknak ezúttal nem szerezhettünk több örömet. Mindenesetre most össze kell szednünk magunkat, hogy Mexikó ellen másképp legyen.

Érdemes volt a televíziós lassításokon a szövetségi kapitányok arcát figyelni. Jerzy Engel mélabús mosollyal, széttárt kézzel vette tudomásul a történteket, míg Bruce Arena úgy tekingetett körbe a stadionban, mint aki azt fürkészi, merre lehetne a leggyorsabban elillanni a helyszínről. Aztán mégis maradt, hiszen a váratlanság dolgában Pearl Harbourral vetekedő csapás után 85 perc még maradt az egyenlítésre.
A US Team tehát nem adta fel, ment előre, igyekezett megszállva tartani az ellenfél térfelét. McBride felváltva próbálkozott lövésekkel és kedvenc fegyverével, jól irányzott csúsztatásokkal, ám, bár egyik sem volt veszélytelen, Majdan biztosan őrizte felségterületét. O’Brien ugyancsak szívesen vállalkozott távoli löketekre, annál is inkább, mert az ezúttal roppant jól szervezett lengyel védelem a legritkább esetben engedte be a nemkívánatos "elemeket” a tizenhatosára.
S hogy teljes legyen a rohamozó amerikaiak kétségbeesése, a "hátukban” az Olisadebe, Kryszalowicz, Krzynówek trió szinte percenként okozott gondot villámgyors kontráival. Legnagyobb részt Friedelnek köszönhető, hogy nem születtek további gólok. A félidő közepén Krzynówek csinált bohócot Sanneh-ből a bal oldalon, hajszálpontosan adott középre, ám az amerikai hálóőr előbb Kryszalowicz, majd Zurawski közelről leadott lövését hárította óriási bravúrral – igaz, másodszorra a kapufa is a segítségére sietett. Olisadebe még elszórakozott egy-két kisebb helyzetet, aztán lejárt a 45 perc.
Némileg megváltozott a hátrányban lévő együttes taktikája a szünet után, a játékosok igyekeztek türelmesebben felépíteni az akciókat, de továbbra is elég reménytelennek látszott a lengyel bekkek mögé kerülni. Hamarosan visszaesett az iram, mert a tengerentúliak képtelenek voltak újítani, ötletet vinni a játákukba, riválisaik meg jól elvoltak az egyre kevesebb meggyőződéssel beívelgetett labdák eltakarításával.
A 68. minutumban végleg eldőlt a meccs, a csereként beállt Marcin Zewlakow első labdaérintéséből a hálóba stukkolta a labdát, így Bruce Arena legénységének sorsa a dél-koreaiak kezébe került. Nos, nem kellett csalódniuk! Röviddel a harmadik találat után olyan örömujjongásba kezdtek a csillagokba és sávokba burkolózott szurkolók, mintha kedvenceik egy csapásra négyet rámoltak volna be, Portugália ugyanis hátrányba került a csoport párhuzamos találkozóján. Az efeletti boldogság még azt is feledtette, hogy a McBride helyére bejött Moore 10 méterről nem tudta elrúgni Majdan mellett a labdát, Mathis pedig föléemelte a kipattanót.
Nagyjából 25 perc volt hátra, amikor a portugálok elleni önmagát nyomokban sem idéző Sanneh elkésett becsúszással buktatta Kryszalowiczot a büntetőterületen belül, ám a Zurawski által közepesen rosszul elvégzett tizenegyest – a tornán immáron a másodikat! – Friedel kivédte (mi több, egyenesen megfogta).
Kicsit később Mathis joggal érezhette úgy, hogy e napon nem érdemes góllövéssel próbálkozni, hiszen közeli kapáslövésének hárítására Majdannak kevés esélye volt, a kapufa viszont megtette a magáét. Aztán éppen Mathis volt az, aki okosan fejelt a jól helyezkedő Donovanhez, s a fiatal csatár szépített. Amint megérkezett az örömhír a másik meccsről, nagy ünneplés kezdődött a lelátón, felderült az amerikai futballisták arca is, így a lefújáskor két mosolygós válogatott cserélgette a mezeket a gyepen.
Anélkül, hogy elragadtatnánk magunkat, nyugodt szívvel kijelenthetjük: ez még az olaszokénál is szerencsésebb továbbjutás volt. A jutalom: házi nyolcaddöntő a CONCACAF berkein belül, a régi ismerős-szomszéd, Mexikó ellen.