Sajnálja a franciákat

– Hogyhogy nem Dél-Koreában van, ahol a dán válogatott játszik? Néhány napja a franciák elleni utolsó csoportmérkőzést is innen nézte televízión.
– Azért, mert ketten tudósítjuk a dán TV2 csatornát, és nekem jutottak azok a meccsek, amelyeken nem szerepel a mi válogatottunk. A másik kommentátor egyébként Jan Mölby, aki szintén többször szerepelt a válogatottban. De nem bánom, mert így nyugodtan szurkolhattam, és nem kellett a munkára összpontosítanom.
– Akkor, gondolom, most felhőtlen az öröme, hiszen a dán válogatott továbbjutott.
– Persze, örülök, mert előzetesen nem sok esélyt adtak nekünk. Ugyanakkor nagyon sajnálom a franciák kiesését.
– Véleménye szerint mi lehet az oka az Európa- és világbajnok csapat gyenge szereplésének?
– Nem hiszem, hogy éppen én lennék hivatott elemezni őket. Minden világbajnokságnak vannak pozitív és negatív meglepetései, az utóbbi most a franciák gyengélkedése. Csak találgatni tudok, hiszen nincsenek pontos értesüléseim, mi történt náluk az utóbbi hónapokban. Gyanítom, a nagy sztárok kimerülten érkeztek a válogatotthoz, és nem sikerült felfrissíteni őket. Talán Zidane kiesése is megzavarta őket, ám az minden magyarázat ellenére is furcsa, hogy három ország gólkirálya is náluk futballozik, mégsem szereztek egyetlen gólt sem a csoportmeccseken. Nagy veszteség a kiesésük, mert a francia válogatott szerintem most is a világ egyik legjobb csapata, és ha megtalálja a fonalat, később még remek mérkőzéseket produkálhatott volna. Ám ugyanezt elmondhatom az argentinokról is, akik frissen a világbajnoki címre is esélyesek lehetnének.
– A dánok sikere lehet a pozitív meglepetés?
– A mi számunkra feltétlenül, bár mi azért tudtuk, hogy jó csapatunk van. Nincsenek ugyan akkora sztárjaink, mint mondjuk a franciáknak, de frissebbek, a sikerre éhesebbek és kifogástalanul egységes csapatot alkotnak. Nem tudom, meddig jutnak, de ezzel a megalkuvást nem ismerő és szervezett játékkal a következő ellenfél dolgát is megnehezítik.
– Furcsa, hogy azt mondja, nincsenek sztárjaik, amikor például Jon Dahl Tomasson négy gólt is szerzett három mérkőzésen.
– Ô egészen kiváló labdarúgó, valóban ő ennek a csapatnak a jelenlegi legnagyobb csillaga, ám ismertségben, hírnévben eddig fel sem vehette a versenyt mondjuk Zidane-nal, Henryval, Beckhammel, Owennel, Batistutával és az itt lévő csapatok megannyi sztárjával. Ráadásul ne felejtse el azt sem, hogy négy éve a dán válogatottban Schmeichel, Brian és Michael Laudrup személyében három világklasszis volt, most viszont még Tomasson sem éri el azt a szintet.
– Melyik csapat tetszett eddig a legjobban?
– Bár még csak a csoportmeccsek végén járunk, már most körvonalazódik, hogy a brazilok esélyesek a végső sikerre is, kezdeti botlásuk után a portugálok kiválóan futballoztak a lengyelek ellen, és ha ez lesz az igazi arcuk, akkor számolni kell velük. Jók a spanyolok, az angolok pedig szerintem még nem mutatták meg az igazi tudásukat. Feltétlenül meg kell említeni a svédeket, akiknek roppant erős csapatuk van, és ha a papírforma érvényesül az águkon, akkor a négy közé is eljuthatnak, ott pedig minden megtörténhet.
– Az afrikaiak?
– Szenegál meggyőző volt, ám amit az Uruguay elleni második félidőben produkált, az érthetetlen volt. Hatalmas előnyt adtak el a szenegáliak, és a végén örülhettek, hogy nem kaptak ki, és továbbjutottak. Ha nem lesznek képesek végig úgy futballozni, mint ahogyan tették azt a szünetig, akkor a nyolcaddöntő a végállomás lesz a számukra. Kamerun nagyon közel állt a továbbjutáshoz, az első félidőben jobban futballozott a németeknél, de a szünet utáni provokatív játéka miatt megérdemelten kapott ki. Nigéria jó játékosokból állt, de nem csapat, Dél-Afrika viszont jó benyomást tett rám. A tunéziaiak gyengének tűnnek, nem hinném, hogy két góllal megvernék a japánokat. Ôszintén szólva én azt hittem, Afrika jelentősebb szerepet játszik majd ezen a világbajnokságon.
– Éveket játszott Belgiumban, így nyilván figyelemmel kísérte a belga válogatott játékát is.
– Természetesen, és bizony, csalódást okozott. Nem is a japánok, hanem Tunézia ellen volt meglepő a szürke, unalmas és gyenge teljesítmény. Ezzel a játékkal nem viszik sokra a belgák. Rendkívül sajnálom viszont, hogy a hollandok nem jutottak ki, ők nagyon hiányoznak a mezőnyből.
– Egy holland azért itt van, Guus Hiddink, a dél-koreaiak szövetségi kapitánya, akit tudtommal közelebbről is jól ismer.
– Hogyne, hiszen az edzőm volt a PSV Eindhovenben. Kiváló szakember, ez a koreai válogatotton is meglátszik, szurkolok neki, hogy sikeres legyen. Sajnos az amerikaiak ellen nagy esélyt szalasztott el a csapata, és a portugálok ellen hihetetlenül nehéz lesz kiharcolni a továbbjutást.
– Mi a véleménye Japánról, a másik házigazdáról?
– Ennél jobban nem is lehet motiválni egy csapatot. Vannak ügyes játékosaik, de az erejük az egységükben és a lenyűgöző lelkesedésükben van. Eddig még nem találkoztak kiemelkedő tudású ellenféllel, ami természetesen nem kisebbíti az érdemeiket, ám a nyolcaddöntőben – mert szerintem most már eljutnak odáig, méghozzá megérdemelten – ezek az erények nem lesznek elegendőek a nagyobb tudással szemben. Az viszont tagadhatatlan, hogy jót tesz egy ilyen nagy tornának és a hangulatnak, ha a házigazda sokáig érdekelt.
– A tudósítói munka a hivatása lett, vagy csak a világbajnokság idejére szól?
– Csak most, erre az öt hétre vállaltam, és most is csak kommentálom a látottakat. Amúgy a PSV technikai igazgatója vagyok. A média izgalmas munka, de csak érdekes kirándulás a számomra. Az én világom mindig is a futball volt, és most már az is marad.