Eddig kettőből három! dörzsölhették szerdán a tenyerüket az esélyleső kiscsapatok örök szimpatizánsai. A második csoportkör után ugyanis négy sztárgárdának "nyílt ha nem is nagy, de reális esélye a kiesésre. Nos, Argentína és Franciaország elbukott, Németország továbblépett. S mi lesz vajon az olaszokkal? ez a kérdés visszhangzott Oitában csütörtök este, hiszen nekik a biztos továbbjutáshoz bármilyen különbséggel, de le kellett győzniük Mexikót.
Az első veszélyes szituáció a mexikói térfél bal oldalán alakult ki, ahonnan Totti ívelt középre, ám a védők kifejelték a labdát, Nesta meg jó negyvenről próbálkozott egy kapáslövéssel, mint sejthető, sikertelenül. Rövidesen Arellano húzott el a bal szélen, de beadása ugyanarra a sorsra jutott, mint olasz kollégájáé. Inzaghi a 7. percben ugyancsak kapásra vállalkozott, és végre el is találta a kaput, ám Pérez kapusnak nem okozott nagy problémát a gyengén megküldött löket.Az első negyedóra vége felé fejükhöz kaptak az olaszok: Totti okos labdáját Inzaghi lőtte a hálóba, ám a tornán immáron harmadik góljukat érvénytelenítette a bíró. Szögezzük le, hogy bizony ez sem volt les... Kisvártatva egy szöglet jelezte az európai együttes támadó kedvét, a 19. percben pedig Totti "ezerszázalékos” helyzetet rontott el: Inzaghi bolondította a védőjét a tizenhatos vonalán, aztán amikor már mindenki rá figyelt, zseniális passzt adott a Roma teljesen üresen ácsorgó játékmesterének, aki a hosszú sarok mellé csavart. Visszaestek a bátran kezdő mexikóiak, a támadással egyre kevesebbet törődtek, noha nem látszott valószínűnek, hogy képesek lennének kivédekezni 90 percet.
Borgetti (9) ezzel a mozdulattal szerezte meg a vezetést és Mexikó csoportelsôségét
Borgetti (9) ezzel a mozdulattal szerezte meg a vezetést és Mexikó csoportelsôségét
Borgetti (9) ezzel a mozdulattal szerezte meg a vezetést és Mexikó csoportelsôségét
Borgetti (9) ezzel a mozdulattal szerezte meg a vezetést és Mexikó csoportelsôségét
Vieri életerős, de középre tartó lövéssel, majd egy Inzaghinak adott jó passzal vétette észre magát, aztán a 35. percben abszolút váratlanul vezetést szerzett Mexikó! Az Ecuador ellen is eredményes Borgetti kicsavart felsőtesttel kivitelezett, gyönyörű csúsztatása után a sokat látott Buffon is döbbenten nézte, amint a kapu bal oldalába pattan a labda. Vérszemet kaptak a mexikóiak! Torrado döbbenetesen jó labdával ugratta ki középen Borgettit, Cannavaro önfeláldozóan belevetődött a lövésbe, majd a játékvezető lefújta az első félidőt. Olasz szögletekkel indult a második játékrész, az "azzurrik” elkeseredett rohamokkal próbálták megtörni az ellenállást. Egy ízben Péreznek kellett kifutva eltakarítani Inzaghit és a labdát egyszerre, kicsivel korábban pedig egy védő tette meg ugyanezt a Milan csatárával. Nagyszerű volt az iram, ráadásul az 54. percben a meccs addigi legszebb akcióját nézhettük végig. Joahan Rodriguez a bal oldalon lélegzetelállító cselekkel csapta be a védőket, majd egy kényszerítő után elgurította Buffon mellett a labdát, amelyet a visszarohanó Cannavaro a gólvonalról vágott ki. Bármennyire hihetetlen, Mexikónak esze ágában sem volt már visszaállni a saját kapuja elé, ehelyett higgadtan, de roppant veszélyesen támadott. Arellano például mintaszerűen készítette le lövésre a labdát Rodrigueznek, s a középpályás húsz méterről hajszállal durrantott csak mellé. Nem sokkal később a csereként beállt Montella is feliratkozott a lesgólt szerző olasz támadók népes táborába, ám ő annyiban kilóg a társaságból, hogy valóban szabálytalan pozícióban volt az indítás pillanatában. Alig több, mint negyedóra volt hátra, amikor Totti szöktette remekül Vierit, de újra rávigyorgott a balszerencse a szimpatikusan küzdő itáliaiakra, mert Pérez kapus nagy mázlival szögletre tolta a labdát.
Ôk mondták Javier Aguirre: – Rettenetesen nehéz mérkôzés volt. Ahogy telt az idô, a fiúk egyre jobban bíztak magukban, és ez nagyon fontos: technikailag és fizikailag eddig sem volt gond, de most sikerült elérnem, hogy a játékosok higgyenek magukban. Elismerem, hogy az olaszok megérdemelték a döntetlent, kemény ellenfelek voltak, egy pillanatra sem adták fel. De hát azt elôre tudtuk, hogy nagy harc lesz.
Giovanni Trapattoni: – Óriási nyomás volt rajtunk. Nagyon örülök, hogy egy ilyen nehéz meccsen döntetlent tudtunk kiharcolni, Del Piero gólja borzasztóan fontos volt. A Horvátország elleni vereség után is bíztunk a továbbjutásban. Reszkettünk, de most már boldogok vagyunk, és azt hiszem, a helyzeteink száma alapján a döntetlent minimum megérdemeltük. A csapat jól reagált a mexikói gólra.
Cuauhtémoc Blanco: – Ma megmutattuk, mennyire jó együttessé lettünk. Elégedettek vagyunk az eredménnyel, de boldogok nem, mert ha nem hagyunk ki annyi helyzetet, nyerünk. Keményen megdolgoztunk a gyôzelemért, és szerintem meg is érdemeltük volna. Olaszország a markunkban volt, és szerencsével szerzett egy pontot, ami miatt picit csalódott vagyok. Bízunk benne, hogy történelmi tettet hajtva végre bejutunk az elôdöntôbe.
Braulio Luna: – A kapott gólunk sokkal inkább az olasz játékosok óriási tudásával, mintsem a védelmünk hibájával magyarázható. Kemény meccs volt, részben a magas páratartalom miatt, kár, hogy nem jött össze az olaszok elleni elsô gyôzelem. Fel kell készülnünk a kieséses rendszer élethalálharcára.
Del Piero egy negyedórát kapott Giovanni Trapattoni szövetségi kapitánytól, s rögtön egy szöglettel kezdhette meg működését. A meglepően jól záró mexikói védelem századszor is kifejelte a magasan érkező labdát, kezdődhetett tehát minden elölről. Del Piero szemmel láthatóan jó csere volt, többnyire a bal oldalon mozogva vitt új színt a játékba, sőt kiharcolt egy szabadrúgást is, amelyet azonban Montella a sorfalba bikázott. Ugyanő elrontott még egy nagy helyzetet (úgy tíz méterről lőtte a lelátóra a bőrt), mígnem végleg bebizonyosodott, hogy Trapattoni jól döntött, amikor az elnyűtt Totti helyett Del Pierót küldte a pályára. A jobb szélről keresztbe vágott labdára az egész olasz támadósor rárajtolt, a Juventus játékosa nyújtotta meg leginkább a nyakát, s fejjel a hosszú sarokba simította az egyenlítő találatot. Aki ekkor még nem tudta, mi a másik meccs pillanatnyi eredménye, az olaszok játékát nézve annak is nyilvánvalóvá válhatott, hogy nem Horvátország vezet: a talján tizenegy megszállta saját térfelét, és talán akkor sem jött volna ki onnan, ha a riválisok leheverednek a fűbe, és úgy múlatják az időt. Szerencsére nem tartott sokáig ez az állapot, Blancóék még körbepasszolták a kezdőkört vagy ötször-hatszor, aztán a bírónak is elege lett az egészen addig kiemelkedően jó, óriási iramú mérkőzésből. A korábban történtek ismeretében arról szó sem lehet, hogy az olaszok esetleg kevésbé érdemelték volna meg a továbbjutást, mint a horvátok, de az biztos, hogy az ecuadori futballistáknak nagy köszönettel tartoznak.
