Jogo bonito, azaz szép játék.A brazil válogatottól mindig ezt várja el a közönség. Szuvonban teljesült az óhaja. Amit a selecao a Costa Rica elleni mérkőzés jelentős részében nyújtott, arra csak csettinteni lehetett. Csodálatos támadások, remek gólok, finom cselek minden, ami az utóbbi időben eltűnőben volt ebből a nagyszerű játékból. A brazilok érdemeit nem kisebbítve feltétlenül jegyezzük meg: ehhez, az ilyen minőségű futballhoz partner is kellett, Costa Rica pedig az 52-es vereség ellenére méltó ellenfél volt! Kár, hogy el kellett tőle búcsúzni&
A brazil válogatottól mindig ezt várja el a közönség. Szuvonban teljesült az óhaja. Amit a selecao a Costa Rica elleni mérkőzés jelentős részében nyújtott, arra csak csettinteni lehetett. Csodálatos támadások, remek gólok, finom cselek – minden, ami az utóbbi időben eltűnőben volt ebből a nagyszerű játékból. A brazilok érdemeit nem kisebbítve feltétlenül jegyezzük meg: ehhez, az ilyen minőségű futballhoz partner is kellett, Costa Rica pedig az 5–2-es vereség ellenére méltó ellenfél volt! Kár, hogy el kellett tőle búcsúzni…
A pihentetett Roberto Carlost pótló Júnior (képünkön) egy góllal és két gólpasszal vette ki részét csapata gólzáporos gyôzelmébôl
A pihentetett Roberto Carlost pótló Júnior (képünkön) egy góllal és két gólpasszal vette ki részét csapata gólzáporos gyôzelmébôl
A pihentetett Roberto Carlost pótló Júnior (képünkön) egy góllal és két gólpasszal vette ki részét csapata gólzáporos gyôzelmébôl
A pihentetett Roberto Carlost pótló Júnior (képünkön) egy góllal és két gólpasszal vette ki részét csapata gólzáporos gyôzelmébôl
A találkozó előtt néhányan azon töprengtek, vajon mennyire lesz komoly a két brazil születésű edző, Luiz Felipe Scolari és Alexandre Guimaraes (Costa Rica) által vezényelt csapatok csatája? A brazilok mennyire veszik komolyan a meccset? Megelégednek-e a biztos csoportelsőséget jelentő egy ponttal, vagy ráhajtanak a győzelemre, így segítvén közvetve a törököket? Nos, az első negyedórában látottak minden kétséget eloszlattak: a dél-amerikaiak – jelezzük azért: a Roberto Carlos és Ronaldinho nélkül felálló dél-amerikaiak – komolyan vették a mérkőzést. Olyannyira, hogy a 13. percben már 2–0-ra vezettek! Méghozzá Ronaldo hathatós közreműködésével. A "Fenomén” előbb kicsikarta, hogy Marín a saját kapujába gyömöszölje a labdát, majd egy szöglet után lecsorgó labdát lőtt a hálóba a Costa Rica-i védők gyűrűjéből. Szerencsétlen Lonnis kapus addig kétszer találkozott a labdával, mindkétszer akkor, amikor kivette a hálóból. A kétgólos előny birtokában sem torpant meg a brazil gárda, igaz, az feltűnt, hogy szinte az összes játékosa a támadásokra összpontosított. A védők például szinte teljesen elfeledkeztek arról, hogy a beíveléseknél el is kell fejelni a labdát, nem csak azt nézni, hogy kit lehet indítani. A "ticók” pedig ráéreztek arra, hogy magas labdákkal lehet keresnivalójuk, jöttek is sorra a beadások Marcos kapuja elé, de Wright, Centeno és Gómez sem tudott élni az alkalommal, próbálkozásaik kivétel nélkül elkerülték a kaput.
Igaz, amikor a brazil bekkek sikerrel jártak, és fel tudtak nyomulni a közép-amerikaiak kapuja elé, akkor rögtön csodadolgot produkáltak. Egészen pontosan Edmílson produkált csodadolgot. A 38. percben Júnior beadását követően a labda felpattant a levegőbe, és úgy tűnt, nem jut el a címzetthez, Edmilsonhoz. A Lyon légiósa azonban másképp gondolta, feldobta magát a levegőbe, majd álomszép mozdulattal Lonnis feje felett a hálóba lőtt. Vastaps! Röviddel később kijárt ugyanez a Costa Rica-iaknak. A középkezdés utáni első attak végén, Wanchope, Wright kényszerítő után előbbi szépített, és megtette az első lépést a torna előtt kitűzött célja, a gólkirályi cím felé. Mint később kiderült, egyúttal az utolsót is… Az első félidőt Rivaldo két lehetősége zárta le – a támadó akcióból fölé, szabadrúgásból a kapufára lőtt –, a másodikat pedig Costa Rica-i helyzetek vezették be. Gómez, Wanchope és Castro még hibázott, ám az 57. percben, tankönyvbe illő támadás végén már csak egy gól volt a két gárda közötti differencia. A selecao teljes hátsó alakzatát lenullázó roham végén Gómez az álmélkodó Cafú mellől előrevetődve fejelt a hálóba.
Ôk mondták Luiz Felipe Scolari: – Megértem, hogy az emberek azt mondják, mi vagyunk a favoritok, mi azonban nem ringatjuk magunkat ebbe az álomba. Lépésrôl lépésre haladunk, ez pont jó tempó a számunkra. Tizenhat csapat marad versenyben, mindegyik meg akarja nyerni a tornát, de közülük csak egy ér majd célba. A legjobb. Az elmúlt három öszszecsapáson nagy nyomás alatt játszottunk, a szokott, lassú tempónkban kezdtük, és ebbôl adódtak problémáink. Ismerjük a gondjainkat, igyekszünk tanulni belôlük, ebbôl pedig megerôsödhetünk.
Alexandre Guimaraes: – Rossz az eredmény, én mégis nagyon büszke vagyok a csapatomra. Nagyon boldog vagyok amiatt, ahogyan játszottunk. Azért jöttünk a világbajnokságra, hogy megmutassuk, mennyit fejlôdött a Costa Rica-i futball. Négy pontot szereztünk, csak rosszabb gólkülönbségünk miatt estünk ki, és remek futballt mutattunk be. A gárda szép jövô elôtt áll, tizenöt játékos nyugodtan végigküzdheti a következô vébé-sorozatot is, és az Ázsiában szerzett tapasztalatokat felhasználva még elôrébb léphetünk.
Rivaldo: – Azért nyertünk, mert a kilencven perc jelentôs részében magas színvonalú játékot mutattunk be. Boldog vagyok, hogy gólt rúgtam, mert ha három–kettô után egyenlítettek volna a Costa Rica-iak, akkor bármi megtörténhetett volna. A döntetlen nekünk kevés lett volna. A sikerünk egyik titka, hogy minden meccs után közösen elemezzük a felvételeket, és a hibáknál elmondjuk, mi az, amit másképp kell csinálni, hogy ilyen többet ne forduljon elô.
Gilberto Martínez: – A tôlünk telhetô legtöbbet nyújtottuk, az már a futball sajátossága, hogy ez ennyire volt elég. Mentálisan erôsek voltunk, nem vallottunk szégyent. Mostantól elkezdünk készülni a következô világbajnokságra.
Ronaldo: – Csodálatos kilencven perc volt, de még rengeteget kell dolgoznunk az újabb sikerek érdekében. A csapat célja, hogy megnyerje a vb-t. Azt hiszem, ma két gólt rúgtam, szerintem az elsô is engem illet, de az elsôt öngólnak adták.
Ezt nem kellett volna… Ekkor ugyanis a brazilok újra magukhoz tértek, visszakapcsoltak az első játékrészben látott sebességi fokozatba, és ismét varázsoltak. A mágia érdemi része a 63. és a 65. perc között zajlott le: előbb Júnior passzából Rivaldo talált be, majd az addigra már két gólt előkészítő középpályás egy bal oldali elnyargalás végén maga is betalált. Így rázza meg magát a világbajnokság első számú favoritjává előlépő együttes! Pár perc elteltével Júnior a saját kapuja előtt is majdnem összehozott egy gólt – mentését követően a labda a kapufán csattant –, majd szemet gyönyörködtető kombináció végén Fonseca lövése tévesztett célt néhány centivel. Ebből is érződött, hogy a "ticók” nem adják fel a harcot. Háromgólos hátrányban voltak, a másik meccs eredménye ismeretében – a törökök már 2–0-ra vezettek – kétszer kellett volna a brazilok kapujába találniuk. A feladat lehetetlennek tűnt, mégis mentek előre rendületlenül.
Persze, becsúsztak hibák is – Lonnis mellényúlt egy labdának, így Ronaldo az alapvonalról lőhetett, pechjére a kapufát találta el, Wilmer López pedig egy ütemtelen becsúszással majdnem véget vetett Júnior vb-jének –, de a hozzáállásukra nem lehetett panasz. Utolsó leheletükkel még egyszer megdöngették a lécet – Wanchope volt a tettes –, majd becsülettel, emelt fővel elhagyták a csatamezőt. A CONCACAF-zóna első olyan csapataként, amely világbajnokságon gólt tudott rúgni Brazíliának. Egy csodálatos mérkőzésen, amelyen a selecao bebizonyította: méltó arra, hogy Franciaország és Argentína kiesését követően immár ő viselje az első számú esélyest megillető titulust.
