Junicsi, június japán sztárja

Japánban most aligha él népszerűbb ember Inamoto Junicsinál. Ezt a kijelentést roppant egyszerű bebizonyítani, elég bemenni Jokohamában a világbajnoksággal kapcsolatos mindenféle csecsebecsét forgalmazó boltba, beszélni néhány szót a tulajdonossal. Ô ugyanis nem tudja, sírjon vagy nevessen. Korábban ugyanis rengeteg japán mezt rendelt Nakata Hidetosi és Nakajama Maszasi nevével a hátukon, ám amióta Inamoto gólt szerzett a belgák ellen, mindenki csak olyat akar venni, amelyiken a középpályás neve virít.
A többi pedig még a nyakán marad, ugyanakkor könyörög a gyártónak, minél gyorsabban lépjen, mert képtelen kielégíteni az igényeket. A gyártó pedig elégedetten dörzsöli a markát, neki nagyon jól jött, hogy Japán végül is sikeresen debütált a világbajnokságon. Egy hír szerint a társházigazda válogatottjának mezét készítő multinacionális cég úgy számol, hogy ha Japán a nyolc közé jut, legkevesebb egymillió dresszt tud majd eladni, ami a legmerészebb álmaikat is túlszárnyalja.
Ám mi maradjunk a földön: Japán még csak a második csoportmeccsére készül, és nagyon messze van a legjobb nyolctól. Fogalmazhatunk úgy is, hogy messze van még, ám ehhez vasárnap este le kell győznie Oroszországot a világbajnokság japán fővárosában – itt van minden, ami központi, és harmincadikán itt koronázzák meg az új világbajnokot is –, a most helyszínként bemutatkozó Jokohamában. A városban, de alighanem az egész országban természetesen most még a csapból is a csapatról érkező hírek folynak, de ne higgye senki, hogy ezek bővelkednek konkrétumokban. Szenzáció nincs, várakozás viszont annál inkább van, ezért például a televízióban nem telik el egyetlen óra sem anélkül, hogy, mondjuk, Nakata Hidetosi vagy éppen Inamoto ne lelkesítené a honfitársait.
A hangoláshoz tartozott az is, hogy a japánok szombat este nyílt órát tartottak, ami azt jelenti, hogy edzettek, annak egy részén jelen lehettek az újságírók és a fotósok, majd később megjelent néhány játékos is a sajtóközpontban, és példás türelemmel válaszolgatott a kérdésekre. Azt nyilván mondanom sem kell, hogy alaposan megnőtt az étvágyuk. A bemutatkozás előtt a szurkolók is úgy gondolták, Belgium jóval erősebb, ám a döntetlen és az a tény, hogy a csapat kétszer is eredményes volt, szabad szárnyalást adott a japánok képzeletének. Mint láthattuk, a mezeket gyártó cég is a nyolc közé jutással számolva kalkulálja az extraprofitot…
"Az első meccsen szerzett egy pont hatalmas béklyókat vett le a csapatról – mondta Fukunisi Takasi, a házigazdák 26 éves középpályása. – Az oroszokat mindenféleképpen legyőzzük. Ismerjük a stílusukat, rövid passzokkal igyekeznek kijátszani az ellenfelet, nekünk az lesz a dolgunk, hogy letámadjuk őket, és zavarba hozzuk azt, aki éppen birtokolja a labdát. Ez a győzelem kézzelfogható közelségbe hozná a továbbjutást, amiről mindig is álmodtunk. Nagyon jó a hangulat a táborban, már minden idegszálunkkal a vasárnap esti mérkőzésre összpontosítunk. Nézzük a tévén a többi meccset, és közben mohón vágyunk arra, hogy újra pályára léphessünk. Én személy szerint nagyon sajnálnám, ha nem tudnám bizonyítani, hogy értékes tagja vagyok a csapatnak. Kezdők és cserék egy test és egy lélek ebben a válogatottban, mindannyian egyet akarunk, és el is érjük a célunkat.”
Nagy és bátor szavak, annyi biztos. Ráadásul az, hogy megjött a japánok étvágya, nemcsak a pontok megszerzésére vonatkozik, hanem arra is, hogy nem elégednének meg egy éppenhogy csak egy–nullás győzelemmel, ők gólokkal akarják tovább fokozni a futball-lázat honfitársaik szívében.
"Támadni fogunk – jelentette ki határozottan Philippe Troussier szövetségi kapitány. – Végre sikerült hosszú idő munkája során önbizalmat csepegtetni a játékosokba, mindent tönkretennék, ha óvatosságra inteném vagy az oroszok kétségtelen tudásával ijesztgetném őket. Ez természetesen nem jelent fejetlenséget, nem játszunk hebehurgyán, de mi akarjuk irányítani a mérkőzést, és az a célunk, hogy győzelmünk ténye az első perctől fogva a mérkőzés lefújásáig kétségbevonhatatlan legyen. Nagyon sokszor láttam az orosz válogatottat, több kiváló futballista játszik benne, akik gyorsak, technikásak, fizikálisan is tökéletesek, de nem sebezhetetlenek. A csapaton nincs okom sokat változtatni, de a végleges összeállítást csak vasárnap délután adom meg.”
Nakata Hidetosi, Japán első számú kedvence – még akkor is az, ha pillanatnyilag tényleg Inamoto meze a legkelendőbb, a plakátokról Nakata mosolyog le, ő reklámoz minden földi jót a televízióban –, aki az olasz Parma légiósa, ehhez nem tett hozzá sok újat. Mindössze annyit mondott, nem hiszi, hogy nekik éppen az oroszoktól kellene félniük, akik ugyan nagyon jók, de védőik nehézkesek, és így verhetők gyors ellentámadásokkal. Ez ugyan némileg ellentmond annak, hogy Japán szeretne végig támadni, de ez legyen az ő dolga, mint többnyire, alighanem ezúttal is a kapitányé lesz a döntő szó.
Végül jöjjön a legfrissebb sztár: Inamoto. Róla tudni kell, hogy az Arsenal labdarúgója, és nagyon csalódottan zárta az idényt az angol bajnokságban, hiszen egyszer sem kezdett, és egy kezén meg tudja számolni, hányszor lépett pályára a bajnokcsapatban.
"Ez a gól valamelyest kárpótolt a mellőzésért – mondta az újdonsült nemzeti hős. – Tudom, hogy az edzőm, Arséne Wenger itt van a világbajnokságon, tehát látnia kellett a játékomat és a gólomat, és ez talán hatással lesz rá. Itthon játszani csodálatos dolog, a meccs minden percét élvezem, és ígérem, az oroszok ellen újabb bizonyítékkal rukkolok elő arra, hogy kár mellőzni engem.”
A hangzatos japán nyilatkozatok mellett az oroszok kimondottan csendben készülődnek. Nekik már van három pontjuk, egy újabb győzelem a továbbjutásukat jelentené, és talán jobb is nekik, hogy a házigazdák élnek rivaldafényben, és ők nyugodtan várhatják a mérkőzést. A házigazdák duzzadó önbizalma egyetlen pillanatra se feledtesse, hogy Oleg Romancev csapatát nem szabad leírni, európai élcsapatokban edződött futballistái masszív együttest alkotnak. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen a japánokat Jokohamában hetvenezer fanatikus szurkoló támogatja majd, ám ez a rutinos válogatott aligha ijed meg a hangulattól. Az oroszok esélyeit növeli, hogy a hírek szerint rendbe jött a Tunézia elleni találkozóról még hiányzó Alekszandr Mosztovoj, akivel Valerij Karpin rendszerint életveszélyes párost alkot a támadások vezetésekor.
"Nem különösebben izgat, hogy a közönség a japánok mellett lesz – jelentette ki rezignáltan Karpin a szombat esti edzés után. – Ez a meccs sem igényel különleges lelki felkészítést, profik vagyunk, akik nem ijedünk meg a saját árnyékunktól. A japánok hadd tanulmányozzák, mit játszunk mi, az ő dolguk. Higgyék el, még én sem tudom, milyen taktikával lépünk majd pályára. Ôk szerintem mérkőzésről mérkőzésre jobbak lesznek, a belgák elleni meccsükön nekem Inamoto tetszett a legjobban.”
Oleg Romancev szövetségi kapitány cáfolta, hogy Mosztovoj és a másik sztár, Alekszej Szmertyin biztosan játszik a japánok ellen: "Láthatták, mindketten részt vettek az edzésen, de még egyikük sincs százszázalékos állapotban. Látom, mindent megtesznek, hogy játszhassanak, de csak a meccs előtt döntöm el, hogy pályára léphetnek-e. Az ázsiai csapatok többsége kivételes képességű labdarúgókkal rendelkezik, ez vonatkozik Japánra is, de kérem, hadd ne említsem meg őket név szerint. Következő ellenfelünk gyorsan fejlődik fel támadásban, és ugyancsak gyorsan zár vissza, tehát nem lesz könnyű dolgunk. A vasárnapi mérkőzésről pedig csak annyit, hogy mi mindig győzni akarunk, és a döntetlen ezúttal sem szerepel a céljaink között.”
Végül egy szomorú bizonyíték arra, hogy nemcsak a japánokat fertőzte meg a futball, hanem Oroszországban is elveheti az emberek eszét ez a csodálatos játék. A Nezaviszimaja Gazeta riportere mesélte, hogy egyik honfitársa meghívta a barátját, nézzék együtt a nyitó meccset. Ám egy idő után unatkozni kezdett, csatornát váltott, de ezzel annyira magára haragította a vendégét, hogy az megütötte, megrúgta, hozzávágta a tévét, majd leszúrta egy késsel. A kiérkező rendőrök szerint a gyilkos nem tanúsított megbánást, és a kapitányságon is csak az érdekelte, hogy mi lett a mérkőzés eredménye.
Ám mégse zárjuk ezt a beharangozót hajmeresztő történettel! A babonás japánok azt szeretnék, ha a miniszterelnökük csak a második félidőt tisztelné meg jelenlétével. Ezt azért vélik roppant tanácsosnak, mert a politikus a belgák elleni meccsen is késett, csak a szünetben foglalta el helyét, és mint emlékezhetünk rá, a csapat a második félidőben remekelt. Ha valóban ezen múlik a siker, egy miniszterelnök biztosan megtesz ennyit népe boldogságáért.