A bíró beállt tizenkettediknek

Örök kérdés az olaszoknál: két csatár vagy két és fél csatár?
Fájdalom, ennél több támadót mostanság ritkán küld gyepre a mindenkori szövetségi kapitány, így az olasz válogatott nem a mindent elsöprő futballjáról híres. Ecuadort is kényelmes focival verte a Trapattoni-alakulat, bár az első félórában Christian Vieri és Francesco Totti különösebb megerőltetés nélkül idegbeteggé tette a dél-amerikai védelmet, a 2–0-s előny birtokában már nem forszírozta a támadásokat. Persze, azt mindenki tudta, hogy a túlélésükért küzdő horvátok ellen nem biztos, hogy elég lesz az efféle, igen zárt védekezésre épülő taktika, amikor kirívóan jó esetben is legfeljebb négy olasz játékos tűnik fel az ellen kapuja előtt…
Trapattoni mester nem tépelődött sokat, pénteken bejelentette, hogy Totti fél sorral hátrébb vonul, és Vieri ékpárja a sérüléséből felépült Filippo Inzaghi lesz. Gondoltuk, végre mindenki a saját helyén játszhat, így egy igazán jó kis olasz csapatot látunk majd Ibarakiban – ezek után természetes, hogy Inzaghi mégsem kezdett.
Sőt, még csak egy igazán jó olasz csapatot sem láttunk.
A horvát együttes ugyanis az első félidőben sokkal harcosabban futballozott. Na persze, Mirko Jozic nem a Mexikó elleni semmittevéséért megcsodált horvát nyugdíjasklubot játszatta, az egykori sztárok közül Robert Prosinecki és Davor Suker elfoglalta jól megérdemelt helyét a kispadon. Pályára került azonban Milan Rapajic és Davor Vugrinec, akik a labdát nemcsak szemmel, hanem időnként lábbal is követték, és többször megbolondították az olasz védelmet – amely ekkor korántsem volt olyan zárt.
Igaz, az első nagy ziccer a kékek előtt adódott, amikor negyedóra elteltével Robert Kovacot nem zavarta, hogy Cristiano Doni feléje száguld, nagy lelki nyugalommal átengedte a labdát az Atalanta középpályásának, ám Doni közelről a jól kivetődő Stipe Pletikosába gurított. Hogy ez a perc még rosszabbul végződjön a Kovac testvérpár számára, arról Damiano Tommasi gondoskodott, aki egy légi csatánál fejbe könyökölte Nikót – így a müncheni labdarúgó legalább elmondhatta magáról, hogy ő orrvérzésig küzdött.
De, mint már említettük, harcolt minden horvát futballista, és a félidő közepén káprázatos tíz percet produkált a csapat. Előbb Vugrinec küldte rá jó húszról a labdát, ám ez még felejthető alakítás volt a többihez képest, hiszen egy perccel később Zvonimir Soldo hasonló távolságról már csak néhány centit tévedett. Rövidesen pedig Rapajic és Vugrinec egyérintőzte ki az olaszokat, utóbbi azonban tíz méterről rosszul találta el a labdát, amely felpörgött Gianluigi Buffonon, így a visszafutó Marco Materazzi a gólvonal előtt felszabadíthatott (Materazzi nem sokkal korábban állt be a talpsérülést szenvedett Nesta helyére).
A nagy horvát rohamok ezzel kifulladtak, a szünetig igen unalmasan csordogált a meccs. Az olaszok már ugyan ekkor is mezőnyfölényben játszottak, de csak a második félidőben kezdtek el focizni. Az 50. percben Vieri szépen stukkolt Pletikosa kapujába, ám amikor szokásos keresztvetésénél az "Atya” után éppen a "Fiúnál” járhatott, Poll játékvezető Larsen aszszisztens intésére lest jelzett – nagyon is tévesen. Vieri ezen úgy felspannolta magát, hogy öt perccel később megint fejelt egy gólt, és bár kicsit rátámaszkodott Josip Simunic hátára, a bíró nem merte megint félbeszakítani az olaszok rituáléját.
Tegyük hozzá: akkor még…
A gól felébresztette a félidő addigi részében nem túl színvonalasan játszó horvátokat, akik a nemrég beállt Ivica Olic szemfüles találatával egyenlítettek. A zágrábi csatárnak olyannyira tetszett saját alakítása, hogy levette a mezét, de a nagy pörgetés közepette sikerült kényszerzubbonnyá alakítani a trikót – így már régen folytatódott a találkozó, amikor a teljes kispad még a mez kibogozásán ügyködött. Már a mez újra játékra alkamassá tétele is jelentős örömünnepet keltett a horvát oldalon, de míg Olic visszatért a pályára, addigra a Jozic- csapat kapott egy jóval nagyobb ösztönzést is az össznépi dzsemborihoz. Mert Rapajic néhány szekundummal később káprázatos – és kissé szerencsés – mozdulattal Buffon kapujának jobb vinklijébe ívelt.
Hoppá.
Egyből sürgős lett az olaszoknak, és amíg a becserélt Inzaghi verbális megfélemlítésben részesítette a szabadrúgáshoz felállt horvát sorfal tagjait, Totti a bal kapufára csavarta a labdát – dupla mázlit jelentett Pletikosának, hogy a kipattanó labdába nem tudott belepaskolni, mert azt éppen a hálóba ütötte volna… Ezt azonban megúszták a horvátok, miként a legutolsó olasz lehetőséget is, amikor Materazzi jó negyvenméteres átadással akart még kozmetikázni az álláson, és bár a labda mindenki előtt elpattogva Pletikosa kapujában landolt, Larsen beintésére – Inzaghi szabálytalansága miatt – Poll megint szabadrúgást ítélt.
Mondjuk úgy, minimum véleményes volt az eset.
A horvátokat mindez nem zavarta, győzelmükkel versenyben maradtak a továbbjutásért, így joggal pacsizhattak egymással a meccs végén. Ne feledjük, néhány erős kézszorítást azért Poll és Larsen sporttársak is kiérdemeltek…