Nagyszerű futball a rangadón

Vágólapra másolva!

2002.06.07. 21:22

Címkék

Szegény, szegény angol dokik!Nem kevesebb, mint két és fél millió derék honpolgár döntött úgy, hogy az angolargentin meccsre neki bizony kötelező bevállalni egy kiiratkozást, ezért ritkán látott embertömeg lepte el jobbára nevetséges betegségekre hivatkozva az angliai várószobákat. Sokan a hagyományosabb módszert választották, a BBC felmérése szerint minden ötödik brit szabadnapot vett ki péntekre, míg a dolgozni kényszerülők szinte egyöntetűen meghosszabbították ebédszünetüket egy órácskával. Hja, egy angolargentin csak megér egy pluszcsirkecombot.

Csata a javából! Ariel Ortega többször is ôrjáratozott a levegôben, és bizony Ashley Cole-nak sem ez volt az egyetlen „kilövése”

Talán ez az epizód is jelzi, milyen várakozással tekintett Anglia a csoportmérkőzések legrangosabbika elé. A szurkolók csak az egyik irodában tízmillió fontot tettek fel erre a találkozóra, az egyik férfi például a svédek elleni egy–egyes döntetlennel nyert hatezer fontját dobta fel a 2–1-es angol siker kedvéért, és megjegyezte, hogy a tervek szerinti 66 ezres nyereményét a nigériaiak 4–1-es lesöprésére fordítja majd.

Illett is visszavágni a négy évvel ezelőtti vereségért, amikor ráadásul Diego Simeone megrúgása miatt David Beckham piros lapot kapott. A brit sajtó által akkor hülyegyereknek keresztelt Beckham persze ma már közvetlenül Robin Hood és Nelson admirális mögött lehet a népszerűségi indexben, miután példásan rendbe hozta sérülését és vállalta a fellépést a vb-n. Erre fel az első negyven percben hozzávetőleg négyszer ért lábbal a labdához – és egyszer ököllel Kily González arcához, miáltal az argentin támadó percekig bajlódhatott vérző orrával. Beckham azonban megúszta.
A rendkívül fiatal angol válogatott (a svédek ellen a mezőnyjátékosoknál 23 év volt az átlagéletkor, Sol Campbell a maga 27 esztendejével a többiekhez képest nagypapakorba lépett…) jól kezdte a mérkőzést, Michael Owen többször is szépen megkavarta az argentin védelmet. Igaz, a térfél közepén a bekkeket már nem izgatta, hogy a labdába vagy az emberbe rúgnak, szorgalmasan takarítottak – tegyük hozzá, az angolokat sem hozta zavarba, ha oda kellett lépni. Mielőtt azonban nagyon eldurvulhatott volna a meccs, Pierluigi Collina sporttárs jó pedagógiai érzékkel sárgát dugott a csúnyán szabálytalankodó Gabriel Batistuta orra alá, így a mérkőzés sokkal inkább a futballról, mint a pankrációról szólt.

Ők mondták:

Sven-Göran Eriksson: – Természetesen nagyon boldog vagyok. Rettenetesen nehéz volt az utolsó negyedóra, mert elfáradtunk, az argentinok pedig egyfolytában támadtak. Mindamellett megérdemeltük a gyôzelmet, mert 70-75 percen keresztül kiválóan, ráadásul nagy szívvel játszottunk. Az elsô meccs döntetlenje után persze borzasztó fontos volt nyerni, de keményen kell ezután is dolgoznunk, sohasem lehet tudni, mi fog történni. Mostantól csakis Nigériára fogunk koncentrálni. Azt hiszem, ha továbbjutunk, egyre javulni fogunk, hiszen van vagy öt kulcsjátékosunk, aki kisebb-nagyobb sérülésekkel érkezett, így még mindig nincs százszázalékos állapotban.

Marcelo Bielsa: – Nyilvánvalóan benne volt a meccsben a döntetlen. Mindent megtettünk ennek eléréséért, de két ellentétes félidôt játszottunk. A másodikban talán jobbak voltunk, mint az elsôben, kialakítottunk pár lövôhelyzetet, ám riválisaink jól használták ki a hibáinkat. A tizenegyes után ôszintén hittem, hogy fordítani tudunk, de sajnos kimaradtak a helyzeteink, így elúszott a három pont, amelyre szükségünk lett volna. Az elôttünk álló feladatra kell összpontosítanunk, elfelejtve ezt a szomorú vereséget.

David Beckham: – Hihetetlen. Azt hiszem, az egész nemzet régóta várt erre a gyôzelemre, amit ráadásul különleges alkalommal, egy vb-csoportmecscsen sikerült elérnünk. „Picit” jobb érzés, mint 1998-ban – örülök, hogy sikerült feledtetnem az akkor történteket. Négy év, négy hosszú év telt el azóta, általában sikeresen, a mai diadal pedig megkoronázta ezt az idôszakot. Jók voltunk, roppant keményen küzdöttünk, az egész csapat csodálatos volt a meccs folyamán. A tizenegyest elég ijesztô volt elvégezni, mert a kapus beszólt, hogy szerinte hová rúgjam, Simeone meg odajött elôtte kezet rázni, de hát ilyenek az argentinok.

Diego Simeone: – Megvoltak a lehetôségeink, de bármenynyire akartuk, sajnálatos módon nem tudtuk ôket gólra váltani. Az angolok belôtték a büntetôt, utána beálltak védekezni, mi pedig képtelenek voltunk áttörni a kapujuk elé húzott falat.

Pláne, amikor Owen komolyabban megvillant: a Liverpool csatára a 24. percben egymaga próbálkozott három védővel szemben, és tizenhárom méterről, enyhén kisodródva hatalmas kapufát rúgott. Ez kissé felébresztette az addig igen kényelmesen ácsorgó kékeket, és hamarosan Batistuta is nagy helyzetbe került, ám a gólfelelős épphogy elérte fejjel a labdát, így az izgalomtól David Seaman lófarkának sem kellett az égnek állnia.
Citáljuk csak elő a régi bölcsességet: a több kihagyott helyzet megbosszulja magát. Igaz, az okoskodás beteljesedéséhez kellett Mauricio Pochettino lába is, amely a 44. percben igen rossz ütemben találkozott a tizenhatos bal oldaláról befelé cselező Owen térdével, és mivel az angol srác annak rendje s módja szerint hempergett egyet a gyepen, Collina – jogosan – büntetőt ítélt. Hogy Beckham tudatosan vagy szerencsével járt-e el, azt csak ő tudja, a lényeg, hogy a tizenegyesből öt centivel a kapu közepén maradó Pablo Cavallero bal lába mellé lőtte a labdát. Na, Robin Hood ekkor csúszott a harmadik helyre.
Nagy naivan azt hittük, a hátrányba kerülő és már a továbbjutásukat is kétségbe vonható argentinok a szünet után ki sem engedik saját ötöséről az angol csapatot, ám korántsem ez történt. Nézzük a termést, szűk fertályóra alatt a következők történtek: Owen közelről, de kisodródva tévedett másfél métert; Nicky Butt jó húsz méterről eresztett el egy sistergőset, Cavallero kiöklözte a labdát; Beckham elhúzott a bal oldalon, de jobbal már csak a jobb kapufa mellé tudott spiccelni; Teddy Sheringham a jobbösszekötő helyéről kapásból bődületeset bikázott a labdába, amelyet Cavallero megint csak odébb bokszolt. Szögezzük le még egyszer: Argentína volt vesztes pozícióban.

Az angolok azonban el akarták dönteni a mérkőzést, és ezért a valóban káprázatos negyedóráért minden dicséretet megérdemelnek. Az új fiúknak köszönhetően azonban feljavult az ellenfél, és a félidő közepén még a megérdemelten lecserélt Batistuta nélkül is átvette az irányítást Marcelo Bielsa együttese. Mentek, küzdöttek, ám a jól szervezett angol védelemmel nem tudtak mit kezdeni.
Az albicelestén valószínűleg csak a győzelem segít az utolsó körben (hú, de nagy meccs lesz a svédek ellen!), míg az angolok már a kiesett Nigériától "lopott” egy ponttal is a tizenhat között érezhetik magukat. Nem véletlen, hogy az angliai pubok forgalmát jelentősen feljavító szurkolók ünneplésbe kezdtek.
Gyanítjuk, a fentebb említett fogadó sem búsult, elvégre az angolok megverték az argentinokat – ezek után kit érdekelt immár az az elbukott nyavalyás hatezer font?