A spanyolok továbbjutottak

Paraguayi oldalon ugyanakkor magabiztosan tekintettek a meccs elé, és nem csupán azért, mert olasz kapitányuk, Cesare Maldini még egyetlen válogatott élén sem veszített világbajnoki meccset, de José Luis Chilavert visszatérése miatt is. A szigorú, ráadásul gólveszélyes (a selejtezőkön négyszer is beköszönő!) kapus amolyan szimbóluma a jelen paraguayi focijának, lenyűgöző személyiség, igazi vezér a pályán és azon kívül. Most letöltötte eltiltását, és visszatért a gólvonalra. Rajta kívül Cardozo és Gavilán lett az előzetes hírek után némileg váratlanul a kezdő tizenegy tagja, míg spanyol részről sem Tristán, sem Juanfran kisebb sérülése nem volt akadálya a játéknak.

És akkor még nem esett szó Valerónról, Luis Enriquéről vagy Raúlról, akikben rettenetesen bíztak az Ibériai-félszigeten, no meg arról, hogy minden spanyol tisztában volt vele: a győzelem egyben továbbjutást is jelentene José Antonio Camacho együttese számára. Miután ugyanez szerdán a németeknek még nem sikerült: a 32 csapat közül elsőként.
Tíz perc elteltével aztán kicsit távolabb kerültek a nemzet által megfogalmazott minimális vb-céltól, hiszen a védelem Real–Barcelona koprodukcióban összehozta a paraguayiak vezető gólját. Arce, amikor lövésre lendült a jobb lába, feltehetőleg nem úgy képzelte, hogy Iker Casillas és Puyol is kell majd a találathoz, de a végeredmény szempontjából ez mindegy is, vezettek a dél-amerikaiak.
A valószínűtlen barackszínű (váltó) mezben pompázó paraguayaiak olyan nyugodtan tették a dolgukat, mintha barátságos meccset játszottak volna, és a spanyol rohamok közepette néhány tetszetős kontrával figyelmeztették Hierróékat, hogy hátrébb az agarakkal.
Látták ezt az európaiak is, és enyhítettek egy keveset a nyomáson, hogy legyen helyük a támadásokra. Azonnal lett is, hiszen fél óra elteltével a vébén mostanáig a halványszürkénél is haloványabb Diego Tristán ugrott ki veszélyesen, de Chilavert, mint egy mozdony, rontott ki a kapujából, és hárított. Rögtön ezután Raúl emelt ballal hanyattvetődve a jobb kapufa mellé – javult-javulgatott a spanyol akciók hatékonysága.

Camachónál jobban kevesen várhatták a szünetet, az egykori sokszoros válogatott kapitánynak alighanem bőven volt mondanivalója, mert amit fiai az első háromnegyed órában műveltek, az majdhogynem minősíthetetlen volt. Hogy a folytatásban lehessen, sőt jónak lehessen minősíteni, Luis Enrique és Tristán helyére beküldte Iván Helguerát és Morientest, amivel nemcsak a Real-vonal erősödött, de gyorsan kiderült, hogy a csapatnak is jót tett a változtatás.
Chilavertnek a paraguayi vezetés dacára viszkedhetett a tenyere, nem nagyon bírta már, hogy nincs módja elhagyni a kapuját, mert a 46. percben a felező vonalról ő végzett el egy szabadrúgást. Hamarosan mégsem róla, hanem Camacho szünetbeli pazar húzásáról beszélt a csondzsui stadion. Az 53. percben esett egyenlítő gólt ugyanis nem más szerezte, mint a frissen beállt Fernando Morientes. De Pedro nem először adott be jól balról, ezúttal szögletet, a Real támadója pedig a 21. válogatott meccsén immár a 15. találatát fejelte a kapuba.
A tizenhatodiktól már akkor sem választotta el sok, amikor tíz perccel ezután De Pedro varázslatos átadásával léphetett ki, de a balösszekötő helyéről durván fölé emelt. Chilavert verve volt, legfeljebb imádkozhatott. A 69. percben ez sem segített! Balról csavarodott befelé a labda, természetesen az agilisan futballozó De Pedro lábáról, és bár Chilavertet megzavarhatta a berobbanó Raúl, ez sem indokolhatta azt, hogy a paraguayi kapus a levegőbe paskoljon, és a mögötte érkező Morientes máris meglepve konstatálhatta, hogy a köldökével megszerezte a vezetést Spanyolországnak.

A 80. percben régen látott közelségbe került a vb-történelemben ez ideig példa nélküli bravúr, a kapusgól. Chilavert ideális szögből, 25 méterről végezhetett el szabadrúgást, ám a kifejezetten jól meglőtt labdát Casillas a bal alsó saroknál elcsípte. Chilavert a maga 89 kilójával sprintelhetett visszafelé, a paraguayiak pedig azonnal felrúgtak vagy négy spanyolt, hogy megálljon a játék…
És két percre rá minden eldőlt. Paredes Raúl elleni szabálytalansága után Chilavertnek nem volt esélye, Hierro második sikeres vb-büntetője a 16 közé juttatta Spanyolországot.