Egy magyar mindenes

Közhely vagy sem, attól még igaz: külföldön élő magyar, illetve magyar felmenőkkel bíró emberbe a világ bármelyik táján bármikor belefuthat az ember. Nincs ez másképp a világbajnokságon sem.A puszani sajtóközpontban üldögélve furcsa eseményekre lettünk figyelmesek. Egy napbarnított, FIFA-öltönyös, ötvenes úriember sürgött-forgott, osztotta a jegyeket, intézkedett, a nyakában csak úgy lobogott az akkreditációs kártyája. A lapon lévő feliratot nem volt nehéz leolvasni: Thomas von Ubrizsy. Minimum a vezetéknév gyanús volt. Zsy névvégződés – nos, ez a magyaron kívül nagyon kevés nyelvre jellemző. Nem is kellett csalódnunk!"Ubrizsy Tamás a rendes nevem – árulta el magyarul az úriember. – A szüleim magyarok voltak, de én már Németországban születtem, majd négyéves koromban kerültem Uruguayba. Apám meghalt a háború után, édesanyám pedig a három gyerekkel és a nagymamával kiment Dél-Amerikába. Ott jártam iskolába, aztán egyetemre, majd Svájcba költöztem.”Ubrizsy úr Svájcban tolmácsképzőbe járt, és ezzel egyidőben fordítóként elkezdett dolgozni a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnél. "Immár huszonnyolc éve vagyok a FIFA-nál – árulta el a világpolgár. – Hat nyelven beszélek, spanyolul, németül, angolul, olaszul, magyarul és franciául, ez a sorrend is, miután a franciatudásom nem a legjobb. Eleinte spanyolfordítóként számítottak rám, de ezt 1985-ben abbahagytam. Azóta amolyan mindenes vagyok. Fordító, sajtóreferens, szervező, fényképész. Zürichben ugyanis divatfényképész is vagyok, dolgoztam már a Penthouse-nak és más nagy magazinoknak is. Itt azonban nincs időm fotózni, annyi a tennivalóm.”Az utóbbit könnyen tanúsíthatjuk. A beszélgetésünk közben megcsörrent Ubrizsy úr mobiltelefonja, röviden társalgott valakivel franciául – valahogyan az volt az érzésem, én az ilyen rossz nyelvtudást is szívesen elfogadnám –, majd elnézést kért, és elrohant. Uruguayi vendégek érkeztek, akiket kalauzolni kellett…Thomas, helyesebben Tamás csak azt sajnálja, hogy nem tud koreaiul és japánul. Tapasztalatból mondhatom: megértem őt. Ezen két nyelv ismerete nélkül meglehetősen nehéz boldogulni errefelé. A helyiek közül csak nagyon kevesen beszélnek olyan nyelvet, amelyet az újságírók többsége is bír, így fokozott felelősség hárul a tolmácsokra.Például a sajtótájékoztatókon, illetve azok előtt. Az idei világbajnokságon eddig egy ilyen eseményhez kapcsolódik Ubrizsy Tamás legkellemetlenebb emléke. "A Dél-Korea–Lengyelország mérkőzés után alakult ki kisebb csetepaté – mesélte. – Hiddink nem akart eljönni a második interjúra, mert állítólag a dél-koreai tévében kellett volna beszélnie. Bennünket finoman elküldött, és akkor kezdődtek a bajok. A dél-koreai elnök ugyanis lejött az öltözőbe, és jöttek vele a félőrült katonák. Ôk beugráltak, mindent lezártak, mi pedig vittük volna Hiddinket. A kollégámmal addig-addig morogtak a hazaiak, amíg a felek egymásnak estek. Akkor az egyik rendőr elővett valami szerkezetet, és árammal sokkolta a társamat. Most jelentést kell írnunk az ügyről, de felelősök úgysem lesznek, marad minden a régiben.”emzőek. "EbbenPersze, nem az ilyen botrányok a jellemzőek. "Ebben a közegben majdnem mindenki rendes, még Maradona is. Előfordult, hogy hülyéskedett, volt, hogy nem, de sohasem volt baj vele. Talán a franciákkal van a legtöbb gondunk, ők egy picit beképzeltek.”Erre mit hoz a sors? Ubrizsy Tamásnak csütörtökön éppen egy francia meccs, a Franciaország–Uruguay találkozó lebonyolításában kellett segédkeznie.Munkája érdemi része hat órakor kezdődött. A fotósoknak akkor osztották a jegyeket az esti meccs előtt. Kész bolondok háza. Elvileg az osztásnak megvan a maga menetrendje, az érdekeltek meghatározott sorrendben – hírügynökségek, rendező ország kép- viselői, a részt vevő országok fotósai, majd a többiek – kaphatják meg a jegyüket, illetve foglalhatják el a helyüket. Erről azonban szinte senki sem hajlandó tudomást venni. Már a szobában ment a tülekedés, arra pedig, ami a pályán, a mérkőzés előtt zajlik, nehéz szavakat találni. Tolongás, könyökök és fotósgépek a másik oldalában, de ez nem számított. Csak egyvalami: a lehető legjobb pozíció. Nem egyszerű itt rendet tartani!Mint ahogyan az újságírók között sem. Az interjúzóna jegyeiért szintén kisebb közelharc zajlott, a franciák a hagyományoknak megfelelően kitettek magukért, azért a többségnek így is sikerült megszereznie az úgynevezett mixed zone-ba szóló tikettet.Ubrizsy napja azonban nem ért véget a jegydisztribúcióval.Röviddel az összecsapás előtt már a pálya mellett láttuk felbukkanni őt. Terelgette a különböző technikai zónákat kötelekkel kijelölő önkénteseket, megszervezte a csapatok bevonulását, majd leült a pálya mellett elhelyezett asztalhoz, és újabb munkába vágott bele.Elkezdte küldeni az anyagokat a statisztikákhoz. Gólszerzők, szabálytalanságok, szögletek, minden, aminek bele kell kerülnie a meccs értékelésébe, minden, amire az újságíróknak szükségük van.És még csak ekkor érkezett el a maratoni hajrájához. A lefújás után még várt rá néhány interjú a belső televíziós szobában, majd ki kellett állnia, és tolmácsolnia kellett a két szövetségi kapitány, Roger Lemerre és Víctor Púa szavait az érdeklődőknek.A pihenő csak utána jöhetett."Nem tehetek róla, élvezem ezt a munkát – vélekedett Ubrizsy. – Ez már a nyolcadik világbajnokságom, az NSZK-beli óta ott vagyok minden vébén és minden jelentős FIFA-tornán. Általában dél-amerikai csapatok mellé vagyok beosztva, de ha akarnám se kerülhetnék magyar csapat mellé. A magyarok még az utánpótlástornákra sem jutnak el, nemhogy a nagyok világbajnokságára. Nem is értem, mi van a magyar futballal?!”Megnyugtattuk, ezzel nincs egyedül.