Balfácánok kék-fehér szerelésben

– Ha az őszi eredményeket nem számítjuk, akkor az MTK most már az NB I
B-s küzdelmekre készülhetne. A bronzérmet az őszi parádés szereplés miatt még így is megszerezték, ám okkal csalódottak a sikerekhez szokott kék-fehér hívek az utóbbi hónapok szereplése miatt…
– Az MTK vezetői és játékosai legalább olyan csalódottak a tavaszi kudarcok miatt, mint a szurkolóink, ami teljesen érthető – mondta Fülöp Ferenc. – A magam részéről teljesen váratlanul ért a csapat ilyen mértékű mélyrepülése, mivel ezt semmi sem indokolta. És itt gyorsan megjegyzem: legkevésbé sem állják meg helyüket a médiában napvilágot látott találgatások, amelyek minden alapot nélkülöznek.
– Mondjuk ki nyíltan: sokan azzal vádolják a klubot, hogy azért szerepelt ilyen gyengén az MTK a tavasszal, mert a Ferencvárosnak akarta "átjátszani” a nemzetközi kupaszereplés jogát.
– Aki ilyet mond, az jobb esetben csak elkeseredettségében beszél, míg rosszabb esetben szándékosan próbál hangulatot kelteni egyes személyek és a klub ellen. A vélemény egyszerűen elfogadhatatlan. Határozottan visszautasítok minden ilyen jellegű vádat. Aki azt állítja, hogy a Ferencváros kupaindulása miatt szerepeltünk rosszul az elmúlt félévben, az a klubnál dolgozó emberek tisztességét kérdőjelezi meg, mind vezetői, mind labdarúgói szinten. A kritikákat azonban el kell fogadnunk, mert egyértelmű, hogy rossz döntések és súlyos hibák kellettek ahhoz, hogy a csapat ilyen katasztrofálisan szerepeljen. És ez a véleményem vonatkozik a vezetőkre, az edzőkre és a játékosokra.
– Az önkritika ellenére mégis felfoghatatlan, hogy az utcahosszal vezető, hétről hétre magabiztosan nyerő csapat miért vált egyik pillanatról a másikra "pofozógéppé”.
– Nem kell mindjárt összeesküvés-elméleteket gyártani, a magyarázat ugyanis roppant egyszerű: tisztességesen tudtunk balfácánok lenni. Ez nem egyedülálló eset, ilyesmi előfordult már velünk a múltban is. A kétezer–kétezeregyes bajnokságban is nagyszerűen szerepeltünk az ősszel, ám második félévünk már nem volt elfogadható. Akkor az utolsó tíz fordulóban két győzelem, két döntetlen, hat vereség volt a mérlegünk. A futballban történnek váratlan események: az ezerkilencszázkilencvenhatban befejeződött bajnokságban az általam igen tisztelt, kitűnő szakember, Mezey György vezetésével a BVSC nyolcpontos előnnyel vezette a tabellát, a végén mégis a Fradi lett bajnok, méghozzá fölényesen. Vagy elég csak az idei évet nézni, ki gondolta volna az év elején, hogy a kitűnő játékosállománnyal induló Vasas kiesik, avagy a megerősített bankszámlával és infrastruktúrával támogatott Újpest gyengélkedik…

Ráfizettek az önbizalomra

– Nézzük akkor, hogy mit tesznek majd annak érdekében, hogy ez a nagy visszaesés ne ismétlődjön meg?
– Mindennél fontosabb, hogy olyan mentalitású csapatot alakítsunk ki, amelynek tagjai megalkuvás nélkül küzdenek a klubért és a sikerekért. Amúgy a bronzéremmel teljesítettük a bajnokság előtt meghatározott minimális célkitűzésünket, összességében csak azt fájlaljuk, hogy a nemzetközi kupaszereplést nem sikerült kivívnunk. A tavalyi hatodik helyhez képest még így is előrelépést jelent a dobogó. Véleményünk szerint a gárda ősszel messze a kívánalmak felett teljesített, csak sajnos ugyanez mondható el negatív értelemben a tavaszi szereplésről is.
– Annak ellenére, hogy az általános joggyakorlatban soha nem az ártatlanságot, hanem a bűnösséget kell bizonyítani, a csapat meglepetésszerű formahanyatlása még nem zárja ki azt, hogy a Ferencváros malmára hajtották volna a vizet. Mivel győzné meg azokat, akik makacsul kitartanak a vádaskodás mellett?
– Akik azt állítják, hogy tudatosan magunk elé engedtük a zöld-fehéreket, hogy ők indulhassanak az UEFA-kupában, azok azt feltételezik, hogy hülyék vagyunk. Az MTK-nál ugyanis a labdarúgóknak és az alkalmazottaknak csak és kizárólag akkor jár a fizetésen túl év végi prémium, ha az egyesület európai kupaszereplésre jogosító helyen végez a bajnokságban. És hogy jobban lássa a felvetés képtelenségét: ez a prémium játékosonként – szerződéstől függően – három- és ötmillió forint között van, aminek kifizetésére a nemzetközi szereplésért járó pénz jelent fedezetet. Ellenfélként mindannyian nagyon tiszteljük a Ferencvárost, de nem annyira, hogy miatta bárki is lemondjon az erkölcsi és anyagi elismerésről. Egyébként azt sem szabad elfelejteni, hogy a mi gyengélkedésünk mellett a Ferencváros a legjobban szereplő együttes volt a tavasszal az élvonalban.

Andalító, békés nyugalom

– Nyilván a sportolók mellett a klub is rosszul jár azzal, ha kiesnek az európai kupaporondon kereshető pénzek…
– Ez pontosan így van. A tabella téli állása alapján olyan biztosak lehettünk a dolgunkban, hogy belekalkuláltuk a költségvetésünkbe az UEFA-pénzeket. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján sorsolástól és teljesítménytől függően ötven- és kétszázmillió forint közötti öszszegtől estünk el, és ezzel nehezen pótolható lyuk keletkezett.
– Gazdasági oldalról közelítve meggyőző az, amit mond, ám akkor kell lennie valamiféle szakmai magyarázatának a játékoskerethez képest gyalázatos tavaszi szereplésnek. Van?
– Szakmai kérdésekben nem szeretnék mélyen belemenni az elemzésbe, ez ugyanis a mindenkori vezetőedző dolga, azaz ebben a témakörben Popovics Sándor és Bognár György az illetékes. Annyi biztos, hogy a sorozatos vereségek ellenére is elfogadható rend és fegyelem volt a csapat háza táján, mindenki percre pontosan megkapta a fizetését. Sőt, talán még túlságosan is nyugodt volt a légkör az öltözőben. A télen némi zavart okozhatott Ferenczi István távozása és a három új jugoszláv játékos érkezése.
– Nyilvánvaló, hogy az új légiósok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ugyanakkor Ferenczi István távozása sem indokolja önmagában a csapat gólképtelenségét.
– Ezekben a kérdésekben természetesen Bognár György ajánlásával, jóváhagyásával, és az edző véleményét messzemenőkig figyelembe véve döntöttünk. A téli szünetben idehaza mindenkinek élő szerződése volt, így csak méregdrágán lehetett volna országon és bajnokságon belül igazolni. A jugoszlávokra azonban mindenképpen szükség volt, hiszen a tavaszi rajton sérülések és eltiltások miatt a komplett védelmünket pótolni kellett. Ferenczit nem tudtuk helyettesíteni sem házon belül, sem a jugoszláv Szasa Markoviccsal, akit később – szintén Bognár György javaslatára – kölcsönadtunk, mert nem tudott beilleszkedni a csapatba. Azt azonban nem lehet mondani, hogy jugoszlávok özöne játszott volna az MTK-ban, hiszen a kezdőben maximum két-három légiós szerepelt egyszerre. El kell azonban mondani, hogy edzőink nem megfelelően kezelték ezeket a játékosokat. Amikor hullámvölgybe került a csapat, addigra már nem volt átigazolási szezon, így egyetlen módon erősíthettünk, ha visszahívjuk a kölcsönjátékból Ferenczit. Minden követ megmozgattunk, hogy minél előbb visszaigazolhassuk, ám a csatár a kevés bulgáriai játéklehetőség miatt rossz állapotban került vissza hozzánk, és ő sem nem tudta megismételni őszi kitűnő teljesítményét.

Izzadni is kellett volna

– A bajnokság finisében Popovics Sándor vette át a csapatot, és a távozása után kemény kritikával illette az MTK-játékosok kondicionális állapotát. A korábbi években erőnlétileg messze kiemelkedő gárda tagjairól a hollandiai szakember azt nyilatkozta: edzetlenek.
– Lehet, hogy a téli felkészülés a magabiztos vezetés tudatában nem volt olyan szintű, mint az elvárható lett volna, de hogy edzetlen lenne a gárda, azt túlzásnak tartom. Magyar és külföldi szakemberek szerint egy csapat nyolc-tíz bajnoki forduló alatt alapozás nélkül is jó kondiba kerül. Nem az erőnléttel, inkább a játékosok fejével volt a probléma, a futballisták a télen elhitték, hogy már nem kell megizzadniuk a bajnoki címért. A tavasz elején labdarúgóink könnyedén, koncentrálatlanul kezdtek futballozni, és ahogyan sorozatban következtek a vereségek, úgy bizonytalanodtak el. Mindemellett az ellenfeleink ráéreztek arra, hogy verhetőek vagyunk, és míg korábban úgy léptek ellenünk pályára, hogy tartottak a támadóinktól, addig a folytatásban magabiztosan játszottak még a Hidegkuti-stadionban is. Számomra különösen a Dunaferr és az Újpest ellen elszenvedett vereség volt elkeserítő. A játékosaink a tavasz elején megelégedtek, azután görcsösen, legvégül pedig teljesen zavarodottan futballoztak. Gyakran olyan szituációkat sem tudtak megoldani, amiket egy serdülő négyben szereplő kissrác álmából felébresztve is könnyedén végrehajt. Nagy probléma volt, hogy ezeket a gondokat sem Bognár György, sem Popovics Sándor, sem én nem tudtam megfelelően kezelni.
– Néhány hét múlva az újkori MTK legsikeresebb edzőjével, a klubhoz Dunaújvárosból visszatérő Egervári Sándorral kezdődik a felkészülés az új szezonra. Az edzőváltáson túl mit tesznek azért, hogy a kudarc ne ismétlődhessen meg?
– Át kell alakítanunk a keretünket. Jó mentalitású, nyerő típusú futballistákat keresünk idehaza és külföldön. A közeljövőben komolyan szeretnénk építeni azokra a gyerekekre is, akik a mi "műhelyünkből” kerülnek ki. Terveink szerint két év múlva hat-nyolc saját nevelésű labdarúgóra épül majd az MTK kezdőcsapata. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy az MTK Hungária ugyanúgy, mint az elmúlt években, a jövőben is a legeredményesebb magyar klub legyen, gondolok itt a két bajnoki címre, a három Magyar Kupa-győzelemre és a ma-gyar szinten sikeresnek mondható nemzetközi kupaszereplésre.