A Serie B esélyesei: AC Perugia Calcio
Az előttünk álló kiírás esélyeseit szemezgetve, nem hagyhatjuk ki az AC PerugiCalcio csapatát, amely az elmúlt bajnokságban a harmadosztályból feljutva harcolta ki a részvételt a rájátszásban.
Perugia a székhelye Umbria régiónak, amely gyakorlatilag Olaszország középső régiója, mind északról délre, mind keletről nyugatra haladva. Maga a város Közép-Olaszországban, a Tevere-folyó és a Trasimeno-tó fölé emelkedő hegyvidéken fekszik, Rómától 160 km-re északra és Firenzétől mintegy 140 km-re dél-keletre található. Lakosainak száma a 2013-as adatok szerint is meghaladta a 165 ezer főt, melynek több mint 90 %-a olasz állampolgár. Perugia híres a közékori látványos épületeiről, katedrálisokról, a városban két egyetem is található, az Universitá degli Studi di Perugiát 1308-ban alapították, míg az Universitá per Stranierit 1925-ben.
A Perugia labdarúgócsapatát 1905-ben hozták létre, először 1933-ban jutottak fel a Serie B-be. Akkoriban azonban elég zaklatott időszakot élt a klub, például az 1939-1940-es idényt teljes egészében ki kellett hagyni anyagi hiányosságok következtében, a csapatot pedig visszasorolták a Serie C-be. 1946-ban sikerült újra felkerülni a másodosztályba, de két szezon után máris kiestek és hosszú éveken keresztül csak amatőrligákban szerepelhettek. Legközelebb 1966-ban lett újra a Serie B-mezőny tagja, és sokkal sikeresebb korszak köszöntött be a Perugia számára.
Innentől kezdve sorozatban nyolc szezont töltöttek el a másodosztályban, végül 1975-ben a klub történetének egyetlen Serie B-s bajnoki címét ünnepelték és első ízben feljutottak a Serie A-ba. Egymást követő hat idényt húztak le az élvonalban, az 1978-1979-es szezonban érték el fennállásuk legjobb eredményét egy második hellyel, amikor az Olasz Kupában is egészen a legjobb nyolcig meneteltek. Két szezonnal később viszont kipottyantak a másodosztályba, nem sokkal később pedig már csak a harmadik, majd a negyedik vonal tagjai voltak.
A következő fellángolás 1994-ben vette kezdetét a másodosztályba való visszakerüléssel, melyet követően 1996-ban, majd a gyors kiesést követően 1998-ban újra feljutottak az élvonalba. Ismét hat éven keresztül tudták megőrizni első osztályú tagságukat: 2003-ban Olasz Kupa-elődöntősök voltak, majd 2004-ben a Fiorentina elleni osztályozón maradtak alul, éppen abban az idényben, amelyet megelőzően 2003 nyarán történetük első nemzetközi sikerét elérve megnyerték az Intertotó Kupát a német Wolfsburg legyőzésével. 2005-ben még kis híján visszakerültek a Serie A-ba, de a másodosztályú rájátszás döntőjéből a Torino jött ki jobban, a csapat pedig újra az anyagi csődbe jutott és a negyedosztályba száműzetett.
A következő újjáélesztés nem volt sikeres, mert 2010-ben ismét csődöt jelentettek, onnantól viszont évről évre osztályt léptek és 2014-2015-ben már újra a Serie B-ben szerepelhettek.
A Perugia története során 13 szezont húzott le az élvonalban, 2004 óta azonban nem voltak tagjai a Serie A vérkeringésének.
A klub az első időszakban fekete és fehér szerelést viselt, a mostani piros-fehér színösszeállítás az 1921-es átalakításra datálható. A Perugia város címerében látható griffmadár a történelem során mindvégig jelen volt a labdarúgócsapat címerében is, így a csapat játékosait nemes egyszerűséggel csak "griffeknek" szokták becézni.
A csapat korábbi otthona a Stadio Santa Giuliana volt 1937-től egészen 1975-ig, amikor viszont átadták a mostani arénát, a Stadio Renato Curit, amely a Perugia első Serie A-s szezonjára készült el. 1977. október 30-án a Perugia-Juventus bajnoki mérkőzésen a hazaiak 24 esztendős középpályás, Renato Curi hirtelen szívmegállás következtében a pályán elhunyt, néhány héttel később róla nevezték el a stadiont, amely jelenleg 23 ezer nézőt képes befogadni.
A Perugia legnagyobb riválisa a régió másik legjobb csapata, a Ternana együttese, amely elleni összecsapásait nevezzük a Derby dell'Umbriának. Komoly vetélytársnak számít még Umbriából a Foligno és a Gubbio, valamint a városból a Pontevecchio gárdája. A régión kívül a Lazio a legnagyobb rivális első sorban a szurkolók politikai nézetéből kifolyólag, de nem szívlelik például az Arezzo, az Ancona, az Atalanta, a Sampdoria, Hellas Verona és a Fiorentina szurkolóit sem.
Ugyanakkor jóban vannak az Empolival és a Fasanóval, illetve a Juve Stabia, a Montevarchi, a Teramo és az Ischia Isolaverde is barátaiknak tekinthető.
Az előttünk álló kiírás esélyeseit szemezgetve, nem hagyhatjuk ki az AC Perugia Calcio csapatát, amely az elmúlt bajnokságban a harmadosztályból feljutva harcolta ki a részvételt a rájátszásban.
Perugia a székhelye Umbria régiónak, amely gyakorlatilag Olaszország középső területe, mind északról délre, mind keletről nyugatra haladva. Maga a város Közép-Olaszországban, a Tevere-folyó és a Trasimeno-tó fölé emelkedő hegyvidéken fekszik, Rómától 160 km-re északra és Firenzétől mintegy 140 km-re dél-keletre található. Lakosainak száma a 2013-as adatok szerint meghaladta a 165 ezer főt, melynek több mint 90 %-a olasz állampolgár. Perugia híres a középkori látványos épületeiről, katedrálisokról, a városban két egyetem is található, az Universitá degli Studi di Perugiát 1308-ban alapították, míg az Universitá per Stranierit 1925-ben.
A Perugia labdarúgócsapatát 1905-ben hozták létre, először 1933-ban jutottak fel a Serie B-be. Akkoriban azonban elég zaklatott időszakot élt a klub, például az 1939-1940-es idényt teljes egészében ki kellett hagynia anyagi hiányosságok következtében, a csapatot pedig visszasorolták a Serie C-be. 1946-ban sikerült újra felkerülni a másodosztályba, de két szezon után máris kiestek és hosszú éveken keresztül csak amatőrligákban szerepelhettek. Legközelebb 1966-ban lett újra a Serie B-mezőny tagja, és sokkal sikeresebb korszak köszöntött be a Perugia számára.
Innentől kezdve sorozatban nyolc szezont töltöttek el a másodosztályban, végül 1975-ben a klub történetének egyetlen Serie B-s bajnoki címét ünnepelték és első ízben feljutottak a Serie A-ba. Egymást követő hat idényt húztak le az élvonalban, az 1978-1979-es szezonban érték el fennállásuk legjobb eredményét egy második hellyel, amikor az Olasz Kupában is egészen a legjobb nyolcig meneteltek. Két szezonnal később viszont kipottyantak a másodosztályba, nem sokkal később pedig már csak a harmadik, majd a negyedik vonal tagjai voltak.
A következő fellángolás 1994-ben vette kezdetét a másodosztályba való visszakerüléssel, melyet követően 1996-ban, majd a gyors kiesést követően 1998-ban újra feljutottak az élvonalba. Ismét hat éven keresztül tudták megőrizni első osztályú tagságukat: 2003-ban Olasz Kupa-elődöntősök voltak, majd 2004-ben a Fiorentina elleni osztályozón maradtak alul, éppen abban az idényben, amelyet megelőzően 2003 nyarán történetük első nemzetközi sikerét elérve megnyerték az Intertotó Kupát a német Wolfsburg legyőzésével. 2005-ben még kis híján majdnem visszakerültek a Serie A-ba, de a másodosztályú rájátszás döntőjéből a Torino jött ki jobban, a csapat pedig újra az anyagi csődbe jutott és a negyedosztályba lett száműzve.
A következő újjáélesztés nem volt sikeres, 2010-ben ismét csődöt jelentettek, onnantól viszont évről évre osztályt léptek és 2014-2015-ben már újra a Serie B-ben szerepelhettek.
A Perugia története során 13 szezont húzott le az élvonalban, 2004 óta azonban nem voltak tagjai a Serie A vérkeringésének.
A klub az első időszakban fekete és fehér szerelést viselt, a mostani piros-fehér színösszeállítás az 1921-es átalakításra datálható. A Perugia város címerében látható griffmadár a történelem során mindvégig jelen volt a labdarúgócsapat címerében is, így a csapat játékosait nemes egyszerűséggel csak "griffeknek" szokták becézni.
A csapat korábbi otthona a Stadio Santa Giuliana volt 1937-től egészen 1975-ig, amikor viszont átadták a mostani arénát, a Stadio Renato Curit, amely a Perugia első Serie A-s szezonjára készült el. 1977. október 30-án a Perugia-Juventus bajnoki mérkőzésen a hazaiak 24 esztendős középpályás, Renato Curi hirtelen szívmegállás következtében a pályán elhunyt, néhány héttel később róla nevezték el a stadiont, amely jelenleg 23 ezer nézőt képes befogadni.
A Perugia legnagyobb riválisa a régió másik legjobb csapata, a Ternana együttese, amely elleni összecsapásait nevezzük a Derby dell'Umbriának. Komoly vetélytársnak számít még Umbriából a Foligno és a Gubbio, valamint a városból a Pontevecchio gárdája. A régión kívül a Lazio a legnagyobb rivális első sorban a szurkolók politikai nézetéből kifolyólag, de nem szívlelik például az Arezzo, az Ancona, az Atalanta, a Sampdoria, Hellas Verona és a Fiorentina ultráit sem.
Ugyanakkor jóban vannak az Empolival és a Fasanóval, illetve a Juve Stabia, a Montevarchi, a Teramo és az Ischia Isolaverde is barátaiknak tekinthető.