Felnőni a feladathoz

Imádom a Two Steps From Hell zenéjét, így amikor a videón hallható dallam felcsendül a Groupama Arénában, a Ferencváros-Budapest Honvéd mérkőzés kezdete előtt öt perccel, a Fradi sas bemutatója alatt, egyből felkapom a fejem. Kíváncsian nézem a madarat, aki rárepül az idomár karjára, majd együtt körbejárják a pályát. Kissé szokatlan látvány, de a fenti zenével egybekötve hatalmasat dob a hangulaton. Hát, még ha a Tábor is jelen lenne... De nem a körülményeket elemezni érkeztem most a Ferencváros arénájába, célom sokkal inkább az, hogy felmérjem, mire lehet elég a friss bajnokcsapat teljesítménye nyáron, a nemzetközi kupákban. Dolgomat komolyan nehezíti, hogy Thomas Doll, a hazaiak edzője korántsem legjobb tizenegyét küldi pályára. Dibusz Dénes, Leandro és Pintér Ádám kispados, a Nagy Ádám, Böde Dániel, Cristian Ramírez hármas pedig különféle okokból a keretbe sem kapott jelölést.

Jova - Lamah, Cukic, Nalepa, Dilaver - Gyömbér, Gera - Varga, Trinks, Nagy D. - Busai

Így néz ki a zöld-fehérek kezdője, az első félidőben nincs is meg a kellő összhang a játékosok között. Négy perc sem telik el, amikor Vladan Cukic túlzott vehemenciával földre viszi a Honvéd egyik támadóját, Gera Zoltán gyorsan oda is szól neki, hogy fogja vissza magát. Hatástalanul, a szerb védő az egész félidő alatt képtelen szabályos szerelést bemutatni, ezáltal rengeteg pontrúgást ad ajándékba az ellenfélnek. A magyar válogatott tapasztalt középpályásánál jobb helyen viszont nehezen lehetne a labda. Sebessége ugyan nem a régi, és cselsorozatokat sem igazán látunk már tőle, ám kiválóan olvassa a játékot, jó passzokat ad és mindig megjátszható. Hogy mennyire fekszik neki a védekező szerepkör? Ami azt illeti, nincs sok választása. Ahhoz, hogy előrébb játsszon, hiányzik belőle a szükséges dinamika, támadóbb poszton ráadásul sokkal jobban faragnák, egy súlyosabb sérüléssel pedig nem csak az Eb-részvételét, de egész pályafutását veszélyeztetné. Az ellenfél kapuja elé azért így is oda-odakerül, tizenöt méteres fejese centikkel suhan el a jobb kapufa mellett.

Gera mellett Gyömbér Gábor igyekszik megszűrni az ellenfél támadásait. Az ő játékát mindig kettős érzéssel figyelem. Nem is olyan régen csapatkapitányként stabil helyet követelt magának a kezdő tizenegyben, és a válogatottban is megtette az első lépéseket, aztán többek között egy térdműtét miatt partvonalon túlra került, és Nagy Ádám kiválóan pótolta őt. A helyzet most fordított, Nagy sérülése miatt Gyömbér kapott esélyt formája visszanyerésére. Akaratot illetően nem is lehet rá panasz. Labdát szerez, jól továbbít, de nem tűnik ki a mezőnyből, és annak ellenére, hogy karján ott feszül a csapatkapitányi karszalag, meglehetősen kevésszer hallatja a hangját. Márpedig szükség lenne rá, hogy valaki rendezze a sorokat, a Honvéd játékosai ugyanis feltűnően könnyen hozzák át a labdát a középpályán, és egy szögletrúgást követően a vezetést is megszerzik.

A Ferencvárosnak váltania kéne, de nem megy. Hiányzik az összhang a csapatrészek között, a támadások labdaszerzést követően nehezen fejlődnek fel, sokszor lessel zárulnak. Egyéni villanások azért akadnak. Számomra kifejezetten kellemes meglepetés Nagy Dominik játéka, aki egész tavasszal hasznosan futballozik, és most is bátran húz váratlant. Az egyedüli probléma, hogy ritkán jut el hozzá a labda, a kapu előtt ráadásul kapkod kicsit, egy kiugratást például túl erősen ad középre, így a labda az érkező három csapattárs előtt is elsuhan. A szenvedés leginkább Florian Trinks játékán figyelhető meg, aki szinte minden hibát elkövet, amire egy futballista mérkőzés alatt képes. Szerelése elkésett, a felé lőtt indítás a sarkára pattan, a megszerzett labdát egyszer céltalanul előrevágja, másszor saját térfelén adja el, amikor pedig véletlenül helyzetbe kerül a kaputól nyolc méterre, senkitől sem zavartatva, a lövés lecsúszik a lábáról...

A második játékrészre Pintér Ádám és Hajnal Tamás pályára küldésével érezhetően változik a játék képe, stabilabbá válik a Fradi hátsó alakzata. Különösen a Cukic helyére beállt Pintér jelent minőségi ugrást, ő ugyanis képes szabályos módon tisztázni, nincs benne a játékában, hogy bármikor kiállítsák. A támadójáték azért továbbra sem tökéletes. Leginkább az hiányzik, hogy a labda egy érintéssel folyjon át a középpályán, a jelenlegi tempó ugyanis túlzottan lassú. Magyar bajnokikon még belefér, hogy a játékos a labda átvételét követően felnézzen, elgondolkozzon, hogy kinek passzoljon, majd odarúgja a labdát, a modern futballban azonban ezekre nincs idő. Sokszor a labda nyugodt átvételére sem. A megoldást az jelentené, ha a passz érkezésének pillanatában a játékosok már tudnák, hogyan akarják folytatni az akciót, és első érintésük ennek tudatában történne. Csel, passz vagy lövés, a titok a gyors és jó döntésekben rejlik. Nem véletlen, hogy egy hétvégén megjelent interjúban Dárdai Pál is a fiatalok futsal-oktatása mellett kampányolt, hiszen azzal ezt a készséget kiválóan lehet fejleszteni.

A szükséges dinamika és ritmusváltások hiányában egy csapat leginkább az egyéni villanásokban bízhat, a Fradinál ez most a legváratlanabb helyről érkezik. Trinks - akit első félidei tragikomikus teljesítménye ellenére Thomas Doll jó érzékkel a pályán hagyott - egyszer csak tizenhat méterről laposan kilövi a jobb alsó sarkot. A játék képe nem sokat változik, a hazaiak mezőnyfölénye nő, de akció helyett inkább rögzített szituációkból sikerül veszélyeztetni. A vezető gól is szöglet után születik, Busai Attila, aki addig főként sorozatos lesre futásaival vétette magát észre, egy lecsorgó labdát szemet gyönyörködtető mozdulattal ollóz a kapuba. A három pont marad a Groupama Arénában, de lássuk azt, ami minket jobban érdekel: lehet ebből az egészből sikeres európai kupaszereplés?

Győzelem után - Fotó: sport23.hu

Ha a Ferencváros Honvéd elleni kezdőcsapatát nézem, akkor a válaszom egyértelmű: nem. Ha a legjobb tizenegyre gondolok, akkor árnyaltabb a helyzet: talán. A legnagyobb probléma nem is a csapattal, hanem magával a magyar bajnoksággal kapcsolatban merül fel, aminek színvonala egyszerűen nem készíti fel a játékosokat a magasabb szintre. Amíg itthon tötyi-lötyi tempóval, és felforgatott kezdőcsapattal is be lehet húzni mérkőzések jó részét, egy kupaküzdelemben mindez nem elég. Nem is feltétlen kell, hogy nagyobb tudású együttes jöjjön szembe, elég ha olyat dob a gép, amelyik alapból lelkesebben és erőszakosabb stílusban játszik (lsd. Željezničar), és meghal a csapatjáték. Hogy ne így legyen, ahhoz nagyobb sebességgel és pontosabban kell felépíteni a támadásokat, valamint nincs mese, a kulcsjátékosok (Dibusz Dénes, Nagy Ádám, Cristian Ramírez) megtartása mellett igazolni kell. Bal oldali védőt, szélső és támadó középpályást, csatárt. Nem csak azért, hogy legyen esély nemzetközi szinten, hanem a kettős terhelés miatt. Amennyiben a vezetőség valóban komolyan gondolja az eredményes európai kupaszereplést, elsősorban nem is erre a nyárra kell koncentrálni, hanem arra, hogy folyamatosan meglegyen a bajnoki cím. Miért? Mert a Bajnokok Ligája selejtezőjéből nagyságrendekkel könnyebb elérni valamelyik csoportkört, és ha azt stabilan tudja hozni egy klub, annak költségvetése jelentősen nő, magasabb szintű játékosok leigazolását lehetővé téve ezzel.

Vannak azért biztató jelek. Egyrészt, ha egy csapat rossz játékkal is behúzza a mérkőzéseit, az mindig jót jelent. Másrészt Thomas Doll személyében olyan edző ül a kispadon, aki rég nem látott tekintéllyel bír a játékosok, a vezetőség, a szurkolók körében egyaránt. Látszik rajta, hogy imádja a munkáját, a mérkőzések alatt teljesen átszellemül, széles karmozdulatokkal és füttyszóval vezényli játékosait, nem egyszer mérgesen számon kérve őket. Amíg tart a szerződése, nagy baja nem lehet a Fradinak, esetleges távozása esetén pedig érdemes folytatni a német vonalat, ami úgy tűnik, nagyszerűen illik a klub filozófiájához. Csodát persze tőle se lehet várni, de abban biztos vagyok, rajta és stábján semmi nem fog a selejtezők során. Ez most a vezetőség és a játékosok köre, ha mindkét fél felnő a feladathoz, egy egész szép ősz is kinézhet.

A cikk a sport23.hu oldalán jelent meg, hasonló írásokért kattints ide!